Abby Johnson pszichológusként végzett az egyetemen, életcélja volt, hogy a bajba jutott nőkön segítsen. Az amerikai Planned Parenthood (tervezett szülőség) legfiatalabb igazgatójaként 22 ezer abortuszban segédkezett, ha valaki kételkedett, rábeszélte, hogy vetesse el a magzatát. Maximálisan kiállt a nők választási szabadsága mellett, megrögzötten hajtogatta: ő életpárti, de csak akkor, ha kedvezőek a körülmények a gyermekvállaláshoz. Ő maga is elvetetett két gyereket. Különös feszültséget ad a történetnek, hogy Abby legközvetlenebb családi környezete homlokegyenest másképpen gondolkozik: szülei valóban életpártiak, elvetik az abortuszt, csakúgy, mint a férje, Doug. A film egyik jelenetében Abby azt bizonygatja, hogy a nyolchetes magzat még csak egy fejletlen szövetcsomó, ami önmagában nem maradna meg. Doug nem érti: hogyhogy a nyolchetes elvetethető, de a huszonnégy hetes nem? A határok az orvostudomány fejlődésével változnak, vajon az erkölcsnek ezzel együtt kell alakulnia? Abby nem tud erre válaszolni, egyre csak azt szajkózza: nem fogok mentegetőzni, mert hivatásszerűen segítek bajba jutott nőkön.

Abbynél az önmegvalósítás legfőbb formája az, hogy segítse az abortuszra jelentkező nőket. Eszébe sem jut lebeszélni őket erről. Bizonyos fokú érzéketlenség is van benne: az intézmény technokrata igazgatónője, Cheryl azonnal észreveszi ezt, így megteszi a szövettani labor vezetőjévé. Ez a klinika szentélyének a szentélye, jobban mondva antiszentély. Abby szerint kikapart szövetek vannak itt, egyik kolléganője helyesbít: kikapart gyerekek. Minden abortusznál csészébe teszik a magzatot, ellenőrzik, megvan-e minden darabja, mert ha nincs, akkor egy része az anyában marad. Abby kezébe veszi egy véres, holt magzat kezecskéjét, és azt mondja: mindene látszik. A főnöknő fantasztikusnak nevezi, hogy mindenki más zokogott eddig a látványtól, Abby nem, „tudtam, hogy alkalmas vagy erre a feladatra”.

Abby nyolc éve dolgozik már a Planned Parenthoodnál, és nincs jele annak, hogy bármiféle kétség lenne benne a tekintetben, hogy amit csinál, az jó. Még akkor sem gondolkozik felmondáson, amikor a klinika igazgatónője, Cheryl elszólja magát: céljuk az abortuszok számának növelése. Az év alkalmazottja címmel kitüntetett Abby tiltakozik ugyan ez ellen, de Cheryl ekkor kendőzetlen nyíltsággal felvilágosítja: ők az abortuszokból élnek, ebből kapják a nem is kevés fizetésüket. Abby fegyelmit kap, de még ezt követően is úgy megy be dolgozni, hogy még hatékonyabban végezze a munkáját.

A teljes cikk elolvasható itt.