2021. február 21-én, 84 éves korában rákban meghalt Bernard N. Nathanson amerikai orvos, aki élete első felében rengeteg abortuszt hajtott végre, majd abortuszellenessé vált és katolicizált. Nevéhez köthető számos film és kötet, közülük a leghíresebb a Néma sikoly.

Nathanson 75 ezer abortuszt hajtott végre. Az első abortusszal kapcsolatos élménye az volt, amikor a saját barátnője abortuszát kifizette, később pedig egy másik barátnőjén ő maga hajtotta végre a műtétet, így abortálva a saját gyermekét. „Ez szolgált bevezetésként számomra az abortusz sátáni világába” – írta később. Az „abortusz-üzletbe” 1968-ban vonódott be komolyabban.

Az abortuszpárti doktorokkal, hogy megváltoztassák a szigorú abortusz-törvényeket, ekkoriban úgy döntöttek, hogy minden illegális abortusz bemutatásakor a Katolikus Egyházra terelik a figyelmet, hogy támadja a média. Később azt is bevallotta, hogy direkt hazudtak az illegális abortuszba belehalt nők számát illetően, és párezerről tízezerre kozmetikázták azt fel a hatvanas években, hogy így keltsenek szimpátiát irántuk és az abortusz legalizálása iránt.

Később alapítója lett egy abortuszpárti szervezetnek, a NARAL Pro-Choice Americának. Volt a manhattani Center for Reproductive and Sexual Health (CRASH) igazgatója is, amit később úgy jellemzett, mint „a legnagyobb abortuszklinika a nyugati világban”.
Hogy az abortusz egy élő emberi lény meggyilkolása, arra akkor döbbent rá, amikor megjelent az ultrahang-technológia. Ezután kifejlesztette „az élet vektor-elméletét”. Eszerint a fogantatástól kezdve szükségszerűen oda vezet az élet, hogy megszületik a gyermek. Ezt szembeállította az amerikai Legfelsőbb Bíróság „potenciális élet”-elméletével, ami szerint a megfogant magzatnak csak potenciális élete van.

Nathanson magát „zsidó ateistaként” határozta meg. Utolsó abortuszát 1979-ben végezte, ezután pedig megtért katolikusnak. 1996 decemberében keresztelte meg  John O’Connor New York-i érsek egy magánmise keretében a Szent Patrik-katedrálisban. Mint később a doktor megírta, „elmondhatatlan békét” érzett: „találtam egy békés helyet”. A mise egyik koncelebrálója volt John McCloskey Opus Dei-pap, aki bevezette Nathansont a hit rejtelmeibe, és akit „életpárti prófétaként” jellemzett. „Ő tudta, hogy folyamatosan teret nyer a halál kultúrája, és az abortusz csak a jéghegy csúcsa.”

Nathanson megtérésében fontos állomás volt, amikor százakat látott csendben ülni tiltakozásképp a Planned Parenthood nevű, az abortuszt a születésszabályozás pozitív eszközeként hirdető szervezet székháza előtt. A tiltakozók akadályozták a forgalmat, veszélybe sodorva saját magukat és kitéve magukat a letartóztatás veszélyének. Az orvosba belésújtott a gondolat, hogy a tiltakozók felsőbb hívásra cselekszenek.

Könyvei közül a legfontosabb az Aborting America, amelyet a Time magazin vallásügyi újságírójával, Richard Ostlinggal írt, és amiben az abortuszpárti mozgalom dicstelen születésének körülményeit tárgyalják; valamint az 1996-os The Hand of God, Nathanson önéletrajza. Ebben írja, hogy az ultrahang segítségével készített képek döbbentették rá, hogy a magzat is ember.

Két híres film is kötődik a nevéhez, az egyik a The Silent Scream (Néma sikoly), amely egy magzat menekülését mutatja az abortáló orvos műszerei elől, a másik pedig az Eclipse of Reason, amely grafikonok segítségével magyarázza el számos abortusz menetét.

Forrás

Dr. Bernard Nathanson megtérése

Robert Moynihan interjúja – A Nathanson akták

Néma sikoly (The Silent Scream, 1984)

Eclipse of Reason (1987)

Létrehozva 2022. január 5.