Sok katolikus megosztott az abortusz kérdésében. Annak ellenére, hogy az egyház tanítása ebben a kérdésben kristálytiszta (KEK 2270-2275), a Pew Research számolt be arról, hogy az amerikai katolikusok több mint a fele pártfogolja a legalizált abortuszt (ők a „választás-párti” katolikusok), és ennek egy részhalmaz  csoportja szerint az egyháznak vissza kell fordítania a tanítást az abortuszról, hogy „lépést tartson a korral.”

De észrevettem egy sokkal árnyaltabb eltérést, ami összezavarja azokat katolikusokat, akik azt hiszik, hogy követik az egyház tanítását, miközben lassan csúsznak lefelé egy csúszós lejtőn.

1971-ben Eileen Egan római katolikus aktivista és a ma Pax Christi USA néven ismertté vált szervezet alapítója megalkotta a „varratmentes öltözet” kifejezést. Ez az analógia a Jézus varratmentes köpenyéből származik, amit a római katonák a keresztre feszítés után elvettek (vö. János 19:23), és az élet szentségét hirdeti a fogantatástól a természetes halálig. 

A varratmentes-ruha-álláspont ellenzi az abortuszt, a halálbüntetést, az eutanáziát, valamint a társadalmi és gazdasági igazságtalanságot, és azt állítja, hogy az eme gonoszságokkal való szembenállásnak egyenlőnek és átfogónak kell lenniük.

Más szóval, aki ellenzi az abortuszt, annak szintén elleneznie kell a halálbüntetést, és fordítva.

Ebből az ideológiából 1983-ban Joseph Bernardin bíboros a varratmentes ruhát következetes életmorálnak nevezte át. A Fordham Egyetemen tartott előadásában Bernardin felszólalt mind az atomháború, mind az abortusz ellen, és kiterjesztette a diskurzust arra, hogy előmozdítsa az emberi méltóság tiszteletben tartásának különböző módjait. „Az élet spektruma áthatol a genetika, az abortusz, a halálbüntetés, a modern hadviselés és a halálos betegek gondozásának kérdésein.”

Ragaszkodom a következetes életetikához. Észrevettem azonban, hogy egyes katolikusok ezt az ideológiát használják az abortuszról szóló viták leállítására, például a migrációra és a szegénységre mutató „mi-van-akkor-ha” taktika alkalmazására. Ezekkel a fent említett fontos kérdésekkel visszaélnek, hogy elvonják a figyelmünket az abortusz kérdésétől. Következetesség helyett ez a praxis a hárítást alkalmazza.

Továbbá, a következetes életetika néhány katolikus támogatója gyakran nevez mindent, amiről úgy véli, hogy az élet szent – a meg nem születettet, a bebörtönzöttet, az időseket. A felszínen ez nagyon jónak tűnik. De van két terület, ami zavar.

Először is, megvizsgálva a néhány következetes életetikát valló barátom által használt nyelvezetet, kiderült, hogy kerülik az abortusz kifejezést.

De miért? Ha ezek a katolikusok úgy vélik, hogy az élet szent az anyaméhben, akkor miért nem ítélik el az abortusz bűnét? A katolikusoknak nevén kell nevezniük a gonoszt. Ha ezt nem tesszük meg, akkor hagyjuk, hogy a gonosz finoman tovább gyűrűzzön. Nincs helye hitelvek befogadásának és veszélyeztetésének.

Ha többek között a rasszizmust, a halálbüntetést és az idősekkel szembeni visszaéléseket akarjuk megnevezni és elítélni, akkor az abortuszt is nevén kell neveznünk és elítélnünk. Ez az igazán következetes életetika.

A másik némileg aggasztó terület a méhtől-méhig nyelvezet. Ha ezt nem vizsgálják meg alaposan, akkor általánosítják az élet méltóságát addig a pontig, amikor már közvetlenül jelentéktelennek állítják be az abortuszt.

Összehasonlításképpen, a Black Lives Matter támogatói azt állítják, hogy a „Minden élet számít” hirdetésével az a probléma, hogy megkerüli a fekete személyek korai elhalálozásához vezető kérdéseket. Támogatom ezt a kijelentést.

Azonban ugyanazt a logikát használva, a méhtől-méhig nyelvezet hatékonyan állítja, hogy  az élet minden szakasza számít. Bár ez így van, ez a gondolatmenet arra késztetheti az embereket, hogy szem elől tévesszék az abortusz káros mivoltát és az Egyház bölcsességét ebben a kényes kérdésben. Az élet minden szakasza valóban számít, de ha nem kiáltunk következetesen az abortusz miatt az emberi méltóságot támadó többi rosszal együtt, akkor a valóságban nem hisszük, hogy az élet minden szakasza számít.

Visszatérve a fekete életek témájához, egy olyan ügyhöz, amely közel áll a szívemhez, ellentmondás van azzal kapcsolatban is, hogy elítéljünk minden módot, ahogyan a feketék idő előtt elhaláloznak.

Mint a Crisis Magazine szerkesztője, Austin Ruse kiemelte, „több fekete csecsemő hal meg abortuszban, mint amennyi születik New Yorkban.”

Ruse nem egy magányos vagy a pálya szélén álló hang, amikor felhívja a figyelmet a fekete közösség aránytalanul nagy számú abortuszára. Edward Braxton püspök, egyike azon kevés afroamerikai püspököknek az USA-ban, aki a faji igazságosság szószólója, szintén ezt állítja. Az egyház és a faji megosztottság című könyvében Braxton megjegyzi,

„Bár az afro-amerikaiak csak a lakosság 13 százalékát képviselik ebben az országban, 2007 és 2010 között a nemzet abortusz haláleseteinek közel 36 százaléka fekete csecsemő volt”.

E statisztika alapján a fekete abortuszok aránya közel háromszor nagyobb, mint a népesség aránya. Ez az eltérés elképesztő.

Őexcellenciája tovább elmélkedik: „Ha őszintén azt hiszed, hogy a fekete élet számít, akkor azon kell dolgoznod, hogy minden fekete csecsemőnek legyen meg az első polgári joga, az élethez való jog”. Ahogy Braxton felhívja a figyelmet a következetlenségre a fekete életek védelmében az abortusz ellenzése nélkül, ugyanúgy fel kell hívnunk a figyelmet a következetlenségre, amit finoman alkalmaz a következetes életetika néhány támogatója.

Ezért katolikusként nevén kell neveznünk a gonoszt. Nincs helye finomkodásnak és csúszós lejtőnek. Bár az abortusz kényes kérdés, és mindazokat, akik ezt elkövették, együttérzéssel kell kezelni, nem hagyhatjuk, hogy ez megakadályozzon bennünket abban, hogy bátran és egyértelműen népszerűsítsük az Egyház tanítását erre vonatkozóan.

Az életetika nem lehet következetes anélkül, hogy következetesen elítélné az élet méltóságát veszélyeztető összes fenyegetést, és következetesen hangsúlyozná a Katolikus Egyház erkölcsi tekintélyét.

Ellenkező esetben a ruhanemű nem varratmentes, hanem megosztott, ezáltal elősegítve a megosztottságot Krisztus testén belül.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2021. június 21.