Az élet nehéz kérdéseire való nyitottság otthoni kultúrájával, a hősies erény példáival megerősített képzelőerővel és a keresztre feszített Krisztussal való igazi barátsággal a kis gyermekek elkezdhetik megtanulni az olyan gonosz szavak jelentését, mint az „abortusz”.

A 1973. január 22-i Roe kontra Wade per szomorú évfordulóján sok fiatal szülők tanácstalan, hogyan beszéljen a gyerekeinek az abortuszról.

Van több pap barátom, akik az elmúlt években egymástól függetlenül megosztottak történeteket arról, hogyan szólították meg őket a Tisztelet az életnek vasárnapi, vagy a Menetelés az életért homília után dühös anyák, szemükre hányva, hogy az „abortusz” kifejezést használták nyilvános szentmisén. Az egyiküket még azzal is megvádolták, hogy tönkretette [egy nő] 10 éves gyermekének ártatlanságát.

Ahogy a gyermekek egyre inkább tudatában vannak az őket körülvevő halál kultúrájával, a szüleik megbénulhatnak saját félelmüktől, hogyan magyarázzák el gyermekeiknek az abortuszt.

Hogyan magyarázzunk el egy ilyen szörnyű eljárást a kis gyermekeinknek, amikor meghallják az „abortusz” szót?

Először is, Szent II. János Pál pápa szavaival ne féljünk ettől a nehéz beszélgetéstől, és ne kerüljük el a választ, ha a gyermek megkérdezi. Amikor házassági fogadalmat tettél, megígérted, hogy igazságban neveled fel a gyerekeidet. Isten cserébe nagylelkű, és megadja nektek a szavakat, hogy segítsenek a gyermeknek szembe nézni bármilyen gonoszsággal a világon, bátorsággal és szeretettel.

Mint minden „nehéz dolog” esetén, az első megközelítés az, hogy visszakérdezzek. Ha a fiam megkérdezi: „Anya, mi az az abortusz?” Megkérdezem tőle: „Nos, mit gondolsz, mi ez?” Ez mélyebb betekintést ad ahhoz, amit hallott, és hogy mi az igazi kérdés. A legtöbb esetben nincs szükség a sok véres részletre, vagy lehet, hogy már szembesült a saját korának megfelelő igazsággal.

A fiam például azt mondta nekem, hogy szerinte az, „amikor egy baba meghal, és ez nagyon elszomorít minket”.

Egy 5 évesnek ennyi elég. Amit megértett, az nem hazugság, és segít neki megérteni, hogy mit teszünk és miért imádkozunk, hogy ne legyen több abortusz: „Azért imádkozunk, hogy ne haljon meg több baba.”

Két évvel később még többet fog megérteni. Az abortált babák nem csak úgy meghalnak szomorú, gyászos módon, mint ahogy az ő meg nem született bátyja is elvetélt koraszülés miatt, hanem azért is, mert megölik őket.

Ez elvezet a második tanácsomhoz: Nem tekintsd „az abortusz beszélgetést” egy egyszeri eseménynek. Mint minden potenciálisan kényelmetlen szülő-gyermek eszmecserét (a „szexről beszélgetés” jó analógia), a beszélgetést folytatni kell.

Talán a legfontosabb, ha a gyermek tudja, hogy az ajtód mindig nyitva áll, ha több kérdése lenne ezen a téren.

Szülőként arra törekszünk, hogy semmilyen áron ne hazudjunk gyermekeinknek, helyette lassan vezessük be őket a teljes igazságba, ahogy képesek lesznek megemészteni azt. A szex esetében azzal kezdjük, hogy jó házassági modelleket adunk nekik, hogy megélhessék az örömöt és erőt, ami az Egyháznak a tisztaságról és a gyereknemzésről szóló tanításának követésével jár. A szexuális erkölcs otthoni kultúrája kikövezi az utat a későbbi biológiai tananyag előtt természetesen akkor, amikor a gyermekek már készen állnak erre.

Ugyanígy, az otthoni kultúra, amelyben megértéssel és őszinte érdeklődéssel érkeznek a gyermekek kérdései az abortuszról, amin eltöprengenek, és ahol a gyermekek nem érzik azt, hogy hagyjuk, hogy maguk nézzenek szembe a gonosszal.

Harmadszor, és talán ez a legfontosabb, szánj rá egy kis időt, hogy értékeld a családi hozzáállást a jó és a rossz közötti harcról általában. Sok súlyos gonoszság, kemény igazság és ijesztő kifejezés van a világon az „abortusz” szón kívül, és a kisgyermekek az egész emberi történelem során küszködnek ezekkel a gondolatokkal.

Az „abortusz” nem az egyetlen kemény kifejezés, amiről kérdezni fognak. Nem tudjuk megvédeni őket minden gonosztól, de hittel, reménnyel és szeretettel megerősíthetjük őket.

Ártatlanságukban a gyermekek látnak és örvendeznek, amikor megmutatjuk nekik az élet jóságát.

Az első lépés a felkészüléshez, az „abortusz” szót megismeréséhez az, hogy elidőznek az emberi élet méltóságánál és szentségénél, nem pedig a gonoszságnál. Részt vehetnek a szegényeknek biztosított plébániai babafürdetésen, a hajléktalan anyák szállására történő ételszállításban, a meg nem születettekért való imádkozásban, és egy új baba örömében a saját vagy egy másik családban.

Az olyan könyvek, mint Az angyal a magzatvízben, gyermeki bepillantást adhatnak nekik a várandóság csodájába, és megmutatja, hogy te, mint az ő anyja vagy apja, nyitott vagy beszélni a születésről és az életről.

A meg nem születettek reményteljes és örömteli megközelítésével biztosan még erősebben megérzik a tragédiát egy meg nem született gyermek halálakor, de lesznek eszközeik, hogy megértsék azokat az embereket, akiknek abortusza van vagy ilyet végeznek, hogy sajnálni és szeretni kell őket, nem pedig gyűlölni.

Az élet egy nagy ajándék, és a gyermeked úgy fog felnőni, hogy meg akarja osztani ezt a „jó hírt” az emberi életről. Olvass nekik történeteket, ahol a jó legyőzi a nagy gonoszt. A régi tündérmesék ilyenek: a Grimm testvérek és Andrew Lang fantasztikus meséket írtak, ahol szembenéztek a sárkányokkal és legyőzték őket.

Katolikusként vannak történeteink a mártírokról, melyek még a legfiatalabb gyerekeket is inspirálják. Ha engedjük, hogy a képzeletük, „játsszon” a történetekkel, akkor egy keretet adunk nekik a megértéshez és az igazi gonosz elleni küzdelemhez, amikor majd találkoznak ezzel a világban.

Hozd el őket a szentmisére, ahol megemlékeznek az emberiség legrosszabb bűnéről és Isten végső győzelméről és valóságos jelenlétéről minden nap az oltáron.

Adj nekik lehetőséget, hogy segítsenek. Ha a gyermek megtört szívvel megtanulja, hogy egy anya néha nem akarja a babát, akkor találjuk meg a módját, hogyan segíthet a mi családunk az egyedülálló anyáknak és a szegényeknek, hogy meg tudják tartani a csecsemőket. Hadd imádkozzanak minden meg nem született gyermekért. Segítsünk nekik, hogy ételt vagy egy süteményt készíthessenek egy olyan családnak, ahová baba érkezett, hogy kimutathassák, mennyire akarják és szeretik azt a babát. Az értelmes munka meg tudja gyógyítani egy szomorú gyermek szívét, és megmutatja neki, hogy a szeretet győzedelmeskedik a kétségbeesés felett.

Az élet nehéz kérdéseire való nyitottság otthoni kultúrájával, a hősies erény példáival megerősített képzelőerővel és a keresztre feszített Krisztussal való igazi barátsággal a kis gyermekek elkezdhetik megtanulni az olyan gonosz szavak jelentését, mint az „abortusz”. Legfőképpen azt, hogy úgy nézzenek rátok, szüleikre, hogy bizonyosságot nyújtotok arról, hogy a fény felragyog a sötétségben, és a sötétség nem győzheti le azt. Ha úgy neveled őket, hogy megismerik az Élet Urát, akkor az ártatlanságukat nem pusztíthatja el a halál kultúrája.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2021. február 25.