“Senki sem akarja az abortuszt”
Olaj Anett az abortusz.hu oldal szerkesztője nyíltan vállalja, hogy abortusza volt. Személyes érintettsége miatt számtalan nőnek és férfinak is segített már, hogy feldolgozzák saját traumájukat. A mára már többgyermekes édesanya a Túlélők podcast vendége volt, ahol őszintén vallott saját bűntudatáról és gyógyulásáról is.
Bár az abortuszok száma csökkenő tendenciát mutat, egyre fiatalabb lányok esnek át rajta. Az abortusznak sok oka lehet, az egzisztenciális félelemtől kezdve a környezet bizalmatlansága és elítélése is ide sorolható. Nem egy esetben találkozott Olaj Anett azzal, hogy a nagyszülők utasították el saját unokájukat és tagadták ki várandós lányukat a családjukból. Mindemellett egyre gyakoribb az is, hogy negyvenes éveikben járó, többgyermekes anyukák jelentkeznek abortuszra, de még mindig a tizenévesek körében a leggyakoribb.
De mit is vár egy anya az abortusztól? Milyen gondolatok fogalmazódnak meg benne, amikor a beavatkozásra vár? Olaj Anett személyes élményéről tudott beszámolni, melyet azoknak a nőknek a történeteivel egészített ki, akik az évek során felkeresték őt.
„Aki az abortuszra igyekszik, a legkevésbé sem gondolkozik – ezt nem pejoratív értelemben mondom” – mondta Olaj Anett. „A nők kilencvenakárhány százaléka egy heves szívdobogásos állapotban van és beszűkül a gondolkodása. Az adott élethelyzetére úgy tekint, mint amelynek ez az egyedüli megoldása.
Senki nem akarja az abortuszt, hanem úgy érzi, hogy egy olyan szorult helyzetben van, hogy ez az egyedüli kiút.
Amiről tudjuk, hogy nem kiút, hanem pontosan egy zsákutca.”
Olaj Anett szerint a legtöbb nő esetében nem egy tudatos döntés az abortusz, hanem a biztonságérzet pánikszerű keresése. „A legtöbb lány – bár nagyon változó ez időben – úgy konstatálja utólag, hogy nem azt kapta, amit várt. Nem is volt igazából egy döntés, nem akarunk gondolkodni, csak legyünk túl rajta. Minden nőben megszólal szerintem az anya, és ezeket a gondolatokat elhessegetve elérjük ezt a napot. Még én is úgy éltem meg az aznapot és utána, hogy milyen nagy megkönnyebbülés, de ez később visszaüt.”
A teljes cikk elolvasható itt.
Létrehozva 2020. október 16.