Ne félj, nem ítéllek el!
Heti egy bejegyzés az abortusz miatt szenvedők lelki gyógyulásáért
Kovács Ferenc diakónus és felesége, K. Treer Mária mentálhigiénés lelkigondozó több mint egy évtizede vezetnek lelkigyakorlatokat a gyermeküket abortuszban vagy vetéléssel magzati korban elvesztő szülők, elsődlegesen édesanyák számára. A járványhelyzet miatt most nem tartanak lelkigyakorlatokat, helyette a közösségi média felületén próbálnak segíteni a gyászfeldolgozásban.
A házaspár a lelkigyakorlatok Facebook-felületén osztja meg a posztabortuszszindrómával és az annak gyógyításával kapcsolatos tapasztalatait. Hetenként közölnek egy-egy vallomást írott vagy hangzó formában. Ahogy a bemutatkozásukban is írják, mindezzel segítséget kívánnak adni azoknak, akik szenvedésüket magukba zárva hordozzák.
Az első bejegyzés:
Van az abortusznak testi, lelki következménye?
K. T. Mária: A testi következményekről az orvosok tudnának szólni, a lelkiekről sok asszony vallomásának összegzéséből néhányat szeretnék elmondani.
A világon milliónyi asszony tapasztalata azt mutatja, hogy az abortusz egy speciális gyászfolyamatot indít el, pedig az anya testi kapcsolata a magzattal csak néhány hetes volt. Ezek a reakciók elnyúlóak, változatosak, sokáig, akár évtizedekig is rejtve maradhatnak. A szakirodalom abortuszt követő tünetegyüttesnek nevezi.
Az egyik legnagyobb hazugság az az állítás, hogy „az abortusz megoldja a nő gondját”. Pedig a nehézségek ezután kezdődnek igazán, tapasztalta sok nő, aki rengeteget szenvedett rossz döntése következményeitől.
„Élj tovább, felejtsd el!” – hangzik el jótanácsként. De ez nem megy! Erős lelki fájdalom és szomorúság követi ezt az úgynevezett „kis műtétet”, ahogy a nőgyógyászaton nevezik. Depresszív tünetek, a visszatérő rémálmok gyakoriak.
Szeretettel ajánlom figyelmükbe egy édesanya csatolt vallomását: Lehetséges a megbékélés az emberi szívben.
Létrehozva 2020. szeptember 28.