Sarah bíboros: A „fogamzásgátló mentalitás” vezetett ahhoz, hogy az LMBT átvegye az ellenőrzést a gyermekek iskolái fölött

Madrid, 2019. november 12. (LifeSiteNews ) – Robert Sarah guineai bíboros erőteljesen kritizálta az LMBT ideológiáját. Nyomon követve a fogamzásgátlás széles körű elfogadásának gyökereit, melyek már hét évtizeddel ezelőtt ehhez az ideológiához vezettek, elárasztották [ezzel] a kormányokat és az oktatási központokat.

„A szexuális identitás megsemmisítése, melyet gyakran ’gender elméletnek’ hívnak, és amely ellen Ferenc pápa szigorú szavakkal és abszolút intoleranciával lépett fel, egyfajta gyakorlati mutáció antropológiai következményeként értelmezhető” – mondta Sarah bíboros, a Vatikán prefektusa az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció konferenciáján, november 7-én a madridi San Pablo Egyetemen, a katolikusok és a spanyol közélet 21. kongresszusa előtt. Beszéde „ Az oktatás fontossága az egyház mai küldetésében ” címet viselte.

A gender elmélet szerint a férfi vagy női nemi szervek nem határozzák meg az egyén „szexuális identitását”, hanem a személy belső tudata, hogy [ő] férfi, nő, vagy bármi, amivel azonosulni akar. (Több tucat „gender opciót” találtak ki, hogy segítsenek az embereknek azonosítani, minek érzik magukat). Az elmélet szerint például egy személy, aki férfi ivarszervvel született, választhatja a „nőként” való azonosulást. Hátrányosan megkülönböztető jellegű, ha nem támogatják az egyén választását, ideértve a férfi azon kérését, hogy női névmásokat használjanak vele kapcsolatban. Az elmélet szerint az ember „gender identitása” képlékeny, és idővel megváltozhat.

„A folyamat első láncszemét a nők jelentették” – folytatta Sarah bíboros: „Valójában az 1950 után erőteljesen megnövekedett fogamzásgátló mentalitás tette lehetővé a nő és a saját teste közötti mélyreható kapcsolat megszakadását, ez a szétkapcsolódás radikálisan megváltoztatta az emberi szexualitás, a házasság, a származás és természetesen a nevelés értelmezését.”

A Katolikus Egyház az 1968-as Humanae Vitae enciklikában megerősítette a fogamzásgátlás elítélését. VI. Pál pápa prófétikusan figyelmeztetett arra, hogy a fogamzásgátlás széles körű elfogadása többek között „az erkölcsi normák általános romlásához” vezet.

A bíboros a francia író, Simone de Beauvoir javára írta a mondást: „Nem nőnek születsz, hanem nővé válsz”, ez a gender elméletének lényegét foglalja össze.

„Tegyük hozzá, hogy de Beauvoir számára a család, a házasság és az anyaság a női elnyomás és függőség forrása. A [fogamzásgátló] tabletta ’felszabadította’ a nőket azáltal, hogy ’testük irányítását’ és a ’szabadon diszponálás’ lehetőségét adta nekik. ’A testem hozzám tartozik’ feminista mottó alatt valójában a megtestesült szubjektum mély elidegenedése van elrejtve. Valójában a ’szabadság’ állítás mögött magának a testnek, mint a leginkább meghatározhatatlan vágyak számára elérhető anyagnak az eltárgyiasítása van”- mondta.

A bíboros ezután bemutatta a kapcsolatot a fogamzásgátlás és egy személynek a férfi vagy női testtől való eltávolodása között.

„A fogamzásgátló mentalitás dualizmust idézett elő egyrészt az egyéni szabadság, mint ami korlátlan és mindenható, másrészt a test, mint az élvezet eszköze között. Ebben a tekintetben a szexuális testet már nem lehet megélni önmagunk ajándéka jelének és eszközének, melynek célja a házastársak egyesülése. A benső összefüggés megszakad a házastársi aktus két jelentése, a szaporodási dimenzió és az egyesülési dimenzió között. Ez a kapcsolat opcionálissá válik, és logikusan a szexualitás úgy végződik, hogy annak csak kapcsolati és élvezeti dimenzióját veszi figyelembe. Az ilyen mentalitás destabilizáló hatásai nem régóta jelentek meg”- tette hozzá.

A bíboros megjegyezte, hogy a fogamzásgátló mentalitás egyik legnagyobb destabilizáló hatása a „homoszexualitás társadalmi legitimálása” volt.

„Valójában ha a szexualitást már nem úgy fogják fel, mint az élet ajándékát, akkor hogyan lehet a homoszexualitást perverziónak, objektív és súlyos betegségnek tekinteni?”  mondta.

Sarah bíboros szerint a szexualitással kapcsolatos változásokat logikusan kíséri a „szexuális identitás újradefiniálása, amit csak megkonstruáltnak tekintenek.”

„Ha tagadják a házastársi aktus két jelentése közötti belső kapcsolatot, akkor a nemek közötti különbség elveszíti megérthetősége első alapját.” A továbbiakban – mondta – a „szexuális test” egyre inkább tekinthető olyan „anyagnak, amit az egyéni tudat modellezhet tetszés szerint.”

A bíboros ezután elmagyarázta azt a működő mechanizmust, ahogy a „szexuális kisebbségek” nyilvánosan követelik az egyenlőséget és a szabadságot, hogy érzékelt identitásuk szerint éljenek.

„A ’diszkrimináció’ elleni küzdelem nevében, melynek áldozatai a ’szexuális kisebbségek’ lennének, az antropológiai felforgatás ügynökei túszul ejtik a hatóságokat és a jogalkotót a jogaik visszaszerzéséhez. Az ’egyenlőség’ és ’szabadság’ nevében követelik, hogy minden társadalmi diskurzus – különösen az iskolákban és a médiában – ’tartsa tiszteletben’ az egyének szexuális bizonytalanságát és identitásuk szabad megválasztását”- mondta.

„Ezután mindenki megerősítheti, hogy önállóan döntött, és kijelentheti: ’Én döntöttem így. Büszke vagyok erre, és megerősítem magamat ebben a választásban. Nem ismerem el, hogy másvalaki vagy a társadalom mondja meg nekem, mi vagyok. Lényemet és létezésemet nem mástól kapom, hanem magamtól. Én döntök magamról, hogy ki vagyok. A társadalomnak vállalnia kell a döntésemet, és alkalmazkodnia kell az irányváltozásaimhoz.’”

Az LMBT mozgalom esetében a bíboros rámutatott, hogy a harc az már nem a „toleranciára hivatkozásról” szól, hanem „rákényszeríteni az emberi lény új koncepcióját”, és megteremteni egy ’új’ emberi lényt.

„A szabadság leple alatt ezt a radikális konstruktivizmus szolgálatában álló dekonstrukciót össze lehet hasonlítani az ’új ember’ előállításának totalitárius kísérleteivel” – mondta.

„Ennek ártatlan áldozatai elsősorban olyan gyermekek, kiknek szüleit át lehet itatni liberális szlogenekkel, akiket kortárs szirének bűvölnek el, és akik nem támogatják gyermekeik [autentikus] emberi növekedését és [valódi] szexuális érzetük kialakulását. Mindez feltételezi a szabadság téves koncepcióját, amit alatt azt értjük, hogy nem akadályozzuk meg azonnali vágyaink követését. Milyen messze vagyunk az igazi szabadságtól, ami megvalósítja az embert, amikor szabad akaratával keresi az igazságot és a valódi jót választja ”- folytatta.

„Az antropológiai forradalom erőszakosan megszakítja az intellektuális és erkölcsi oktatást, mivel mentális és társadalmi diszpozíciókat hoz létre, melyek elválasztják az embereket saját maguktól” – tette hozzá.

A bíboros elmondta, hogy a katolikusoknak tudatában kell lenniük a válság súlyosságával, „tekintettel az ateista légkörre, az oktatást és az iskolai struktúrát átitató vallási vagy erkölcsi kérdések iránti közömbösségre”. Meg kell érteni, hogy a hallgatók számára az oktatásnak az a célja, hogy „megszerezzék azokat az erényeket, melyek lehetővé teszik számukra, hogy kibontakoztathassák és felépítsék saját lényüket és személyiségüket, a belső igazságukkal összhangban.”

Felszólítja az Egyházat, hogy aktívabban védje az emberre vonatkozó igazságot a civil társadalom olyan területein, ahol ezt az igazságot elhagyták, különösen az oktatásban.

„Ahogy a történelem során többször is megtörtént, az Egyháznak kötelessége helyettesítő szerepet vállalni, hogy ellensúlyozza a civil társadalom és a hatóságok teljes szektorainak összeomlását” – mondta.

“Az egyház minden olyan gyermekén keresztül felvállalja ezt a helyettesítési funkciót, akik jelen vannak ebben a csodálatos oktatási feladatban” – tette hozzá.

A ’piszkos és egészségtelen’ környezet tönkreteszi a gyermekeket

Előadását követően Sarah bíboros válaszolt a résztvevők kérdéseire, akik aggódnak a gyermekeikre gyakorolt ​​világi hatások miatt.

Az iskolát az akváriumhoz hasonlítva, ahol a halakat rendszeresen táplálják friss élelemmel, azt mondta: „az akváriumban a víz piszkos és egészségtelen.” A jó étel ellenére a halak lassan mérgezést kapnak, és végül elpusztulnak. A tanulási környezetben „még akkor is, ha vannak tisztességes diákok és elkötelezett tanárok, olyan anyagok vannak jelen a környezetben, melyek mérgezők a diákok mentális egészségére” – mondta a bíboros.

Amikor megkérdezték, hogyan lehetne megtisztítani az akváriumban a vizet, azt mondta: „a környezetet veszélyes ideológiák mérgezik”, hivatkozva a „marxizmusra” és a „transzhumanizmusra”.

Így folytatta: „Ha nem tudjuk elmagyarázni, ki az ember, ki az, akit Isten akar, hogy legyen, akkor logikailag az akvárium fertőző.” Azt mondta, hogy a víz megtisztítható, ha helyreállítjuk „az Isten képére és hasonlóságára teremtett emberek identitását”.

„Az identitás nem valami, amit adunk.” – mondta. „Isten adja azt nekünk.” A Nyugat arrogánsan „tagadja annak az identitásnak az elfogadását”. „A legfontosabb ebben a gazdaság és a média vezetőinek szerepe, akik szennyezik a környezetet az emberi személy azonosságát illetően. Ez pedig Isten elutasítása”.

Arra a kérdésre, hogy mit kell tennie az Egyháznak olyan környezetben, ahonnan Istent kizárták, a bíboros azt mondta: „az Egyháznak kell elsőként küzdenie a mérgező ideológiák ellen”.

Szerinte az Egyháznak „korunk példátlan antropológiai és erkölcsi válságára kell összpontosítania, ami megköveteli, hogy az Egyház nagyobb felelősséget és elkötelezettséget vállaljon fel doktrinális és erkölcsi tanításainak világos, pontos és határozott módon történő ajánlására.”

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2019. november 30.