A következő nyilatkozatot különféle felekezetű keresztények fogalmazták meg, hogy artikulálják a terhességmegszakítással/abortusszal kapcsolatos történelmi keresztény nézetet, és hogy utat mutassanak e mostani kor keresztényei és nem keresztényei számára:

1. Megvalljuk, hogy mivel Isten az ember Teremtője és a bűnbe jutott emberiség Megváltója (lásd 1Móz 1,27;  Mal 2,10a;  ApCsel 17,26;  Kol 1,16;  Jel 4,11;  Ézs 45,21k;  Ef 1,7;  Kol 1,13k), az emberi élet Isten tulajdona. Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette. Az ember méltósága ebben áll, és azt nem közmegegyezéssel teremtjük.

2. Megvalljuk, hogy az emberi lélek nem választható el a magzat testi, biológiai fejlődésétől és mindkettőről a fogantatás pillanatától kezdve beszélhetünk (lásd Zsolt 139,15k;  Jer 1,5;  Lk 1,41). Isten a bibliai beszámolók szerint már az anyaméhben elhívja és megszenteli a formálódó embert, így nem tagadhatjuk meg a magzatoktól, hogy emberi személyként tekintsünk rájuk. Hisszük, hogy a megszületett és a már megfogant, de még meg nem született gyermek egyformán gyermekként kezelendő, ahogy a Biblia is sok esetben ugyanazt a szót használja a megszületett és a még meg nem született gyermekre. 

Elutasítjuk és ellenezzük azokat a fogamzásgátló módszereket, amelyek nem a megtermékenyülést, hanem csak a beágyazódást akadályozzák meg, valamint a mesterséges megtermékenyítés azon formáit, amelyek során már megtermékenyített petesejteket semmisítenek meg.

3. Megvalljuk, hogy a nagy parancsolatban szereplő „szeresd felebarátodat” kitétel magában foglalja azt is, hogy szeressük gyermekeinket. A megfogant gyermek ugyanúgy méltó a szeretetre – és a szeretetből fakadó védelemre és gondoskodásra –, mint a már megszületett, „világra jött” gyermek.

4. Megvalljuk, hogy a meg nem született gyermeket úgy kell védenünk, mint emberi életet, még akkor is, ha természetes, hogy egy ember különböző életszakaszokon megy át, és természetünkből fakadóan máshogy tekintünk egy csecsemő vagy egy kisgyermek elvesztésére, mint egy kéthónapos magzat elvesztésére.

5. Megvalljuk, hogy a „ne ölj” parancsolat mondanivalója mindenkire nézve érvényes, és hogy ezt akkor is kötelességünk a világban prófétai módon képviselni, ha a társadalomnak, amelyben élünk, csak egy része osztozik velünk keresztény hitünkben és meggyőződésünkben. 

Elutasítjuk, hogy ez egyszersmind azt jelentené, hogy a keresztények másokra kényszerítik a hitüket.

6. Megvalljuk, hogy az abortusz előre megfontolt szándékkal történő emberölés, és azt is, hogy a jelenkori emberiség egyik legnagyobb vétke a meg nem születettek tömeges méretű, szándékos elpusztítása.

7. Megvalljuk, hogy a „ne ölj” parancsolatnak egyéni szituációkban, bizonyos határhelyzetekben vannak kivételei, így léteznek az abortusz esetében is a fő szabály alól kivételt képező döntések. Ezekhez az esetekhez azonban nem úgy kell közelíteni, hogy az abortusz bizonyos esetekben jó és igazolható, hanem úgy, hogy a bűnös emberek a bűn által megrontott szituációkban csaknem mindig két rossz közül választanak.

8. Megvalljuk, hogy emberi életet csak a legsürgetőbb szükségben szabad elvenni, ezért minden kivételt szigorúan és sajátos módon kell megvitatni. Mindezek alapján valljuk, hogy az abortusz indokolt lehet akkor, amikor az anyánál olyan betegség áll fenn, amely miatt életveszélybe kerülne, ha nem szakítanák meg a terhességet (lásd egészségügyi indikáció). Ha életmentésről van szó, jogosan választhatjuk az anya életét. Ugyanakkor a pszichiátriai indikáció esetében nem nyilatkozhatunk ilyen egyértelműen, amellett, hogy elismerjük, hogy létezhetnek olyan szélsőséges esetek, amelyekben egy asszony pszichikai életét súlyosan veszélyezteti terhességének kihordása.

9. Megvalljuk, hogy elismerjük a nők emberi méltóságát és önrendelkezési jogát, ugyanakkor ezt mindig harmonizáljuk a magzat élethez való jogával. Elismerjük, hogy gyakran fájdalmasan nehéz e két szempontot összeegyeztetni, de fő szabályként mindig a magasabb rendű jogot, az élethez való jogot javasoljuk kihangsúlyozni és figyelembe venni. Így – amennyiben nem életveszélyről van szó –, előrébb helyezzük a gyermek életét, mint az édesanya szabadságát és kényelmét. Egyszersmind elutasítjuk a téma olyan irányú megközelítését, amely a kérdést pusztán érzéketlen érdekharccá silányítja, szembeállítva a magzatokat az anyákkal és a nőket a férfiakkal.

10. Megvalljuk, hogy a magzati állapotban lévő gyermek a női önrendelkezési jog elismerése mellett sem tekinthető pusztán az anya vagy a szülők „magántulajdonának”, akinek élete és halála a szülők választásán múlik. Ahogy a szülő a gyermek születése után sem tehet meg bármit a gyermekével, hiszen a társadalom és a jog számos eszközzel védi és támogatja annak életét és biztonságos fejlődését, úgy a magzati állapotú gyermek élete és fejlődése felett sem rendelkezhet önhatalmúlag. Elismerjük, hogy a gyermekeket óvó társadalmi-jogi védőháló még sok szempontból hiányos, és drasztikus fejlesztésre szorul, de ez a fájdalmas tény nem jogosít fel senkit arra, hogy ezekre hivatkozva legitimizálja az abortuszt.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2019. november 6.