Közel hatmillió magyart gyilkoltak meg magzati korban az anyaméhekben 1956 óta. Nekik állítottak emlékművet kedden a Farkasréti temetőben.

Véletlenek nincsenek, a jelképeknek teremtő vagy épp pusztító erejük van. 1956. június 4-én lépett életbe az 1.047/1956. számú minisztertanácsi rendelet, ami az addigi viszonylagos és feltétlenül helyes korlátozást elvetve gyakorlatilag szabadjára engedte az eufemisztikusan abortusznak, terhességmegszakításnak nevezett magzatgyilkosságok végrehajtását. És bár azóta a jog kereteit némileg szűkebbre vették, a társadalmi szemlélet pedig jó irányba változik, statisztikai tény, hogy 1956. június 4-étől 2024. december 31-ig 5.953.506 magzatot pusztítottak el. Ez, akárhogy forgatjuk, népirtás. 1959 és 1973 között minden évben több gyermeket öltek meg az anyaméhekben, mint amennyi megszületett. A legsötétebb év 1969 volt, akkor 206.817 magyart végeztek ki magzat korában.

Naponta több mint 566-ot.

Nekik, vagyis a megfogant, de megszületni nem engedett magyaroknak állítottak emlékművet a Farkasréti temetőben a sírkert bejáratával szemben a Magyar Keresztény Misszió Alapítvány kezdeményezésére. Az alapítvány 2013 óta tiszteleg ily módon a magzati korban meghalt vagy abortusz áldozatául esett honfitársaink előtt, ma már hazánk 14 kórházában állnak az általuk emelt emlékművek, emléktáblák.

– Vannak dolgok, amikről nem vitatkozunk. Az élet pártján állunk, merjünk határozottak lenni, mondjuk ki a véleményünket, a keresztény tanítást, az abortusz, igenis bűn, ugyanakkor szeretettel kell fordulni azok felé is, akik a bűnben részesek – mondta a civil és egyházi közösségek támogatásából elkészült emlékmű avatásán Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, hozzátéve, hogy pusztán a nyílt állásfoglalás hatására is változik a társadalmi szemlélet, 2010 óta felére csökkent az abortuszok száma.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2025. október 15.