Interjú Monostori László atyával a lombikról, tabuk nélkül

Nyolcmillió lombikbaba született 1978 óta. A Katolikus Egyház elítéli ezt a beavatkozást, mégis sokan – keresztények is – ehhez folyamodnak. Szívből fakadó vágy édesanyává és édesapává válni, életet adni. Tabuk nélkül kérdeztem Dr. Monostori László atyát a lombikeljárásról.

Létezik etikus lombik? A lombikbaba ugyanolyan ember, mint aki természetes úton fogant? Milyen alternatívákat tud mutatni a termékenység elősegítésére a kereszténység? Mikor kerül az emberbe lélek? Miért helyteleníti sok katolikus a lombikot? Interjúnk.

A termékenységi nehezítettség világszerte minden hatodik párt érint. Miért lehet ez?

Rengeteg oka van, hogy ilyen sokan küzdenek termékenységi nehézségekkel. Például a mozgásszegény életmód, helytelen táplálkozás, dohányzás, alkoholfogyasztás, túlsúly, különböző gyógyszerek szedése, stressz, alváshiány mind kockázati tényezők lehetnek. Ezenkívül úgy vagyunk megteremtve, hogy biológiailag tizen-huszonéves korban lenne ideális szülniük a hölgyeknek, de kulturális és társadalmi okokból – illetve mivel sokan felsőfokú tanulmányokat végeznek, ráadásul a házasságkötési átlagéletkor 35 év körülre emelkedett – kitolódott a gyermekvállalás ideje is, fogy az idő, ketyeg a biológiai óra.

Mikor beszélünk meddőségről?

Ha rendszeres, védekezés nélküli szexuális élet mellett egy éven belül nem fogan meg a baba. A fogamzásgátló tablettáknak is lehetnek olyan mellékhatásaik, amelyek még a tabletták elhagyása után is nehezítik a várandósság létrejöttét. Ezek használatát problematikusnak látom erkölcsileg is, de gyakorlati szempontból, ha egy fiatal lány hosszú éveken át szintetikus hormonokat szed, az leállítja a természetes ciklusát – átmenetileg kiiktatja a saját termékenységi hormonjait. Bizonyos esetekben megnőhet a trombózis, az inzulinrezisztencia vagy egyes hormonálisegyensúly-zavarok kockázata. Ezek mind hatással lehetnek a későbbi termékenységre.

Sokan, mire minden körülmény adott lesz és elkezdenék a családalapítást, nem várt szervi, hormonális, mentális gátakba ütköznek. Kivizsgálások, kezelések után eljuthatnak a mesterséges megtermékenyítés kínálta lehetőségig. Miért nem támogatja az Egyház a lombikbeavatkozást?

A lombikeljárás során nem a gyógyítás a cél, a módszer nem az okokat próbálja meg feltárni, nem kezeli a termékenységi nehézségeket, hanem csak a végeredményre koncentrálva szeretné – a természetes biológiai folyamatokat megkerülve – gyermekhez juttatni a párt. Sajnálom, hogy sok pár egyből lombikhoz fordul és nem mennek végig azon az úton, mint a diagnosztika, életmódváltás, gyógyszeres kezelés, sebészeti beavatkozás – amelyek nem mindig, de sok esetben tudnak segíteni abban, hogy természetes úton megfoganhasson a vágyott gyermek.

A lombikig vezető út általában hosszú folyamat: kivizsgálások, az együttlétek időzítése, sőt olykor inszemináció is megelőzi. A lombik nem egy kényelmes megoldás, fizikálisan és lelkileg is megterhelő, nem ugranak ebbe csak úgy bele az emberek.

Egyértelmű, hogy a párok nem azért választják a lombikot, mert az a szívük vágya, hogy lombikból foganhasson babájuk, hanem mert nem látnak más utat a szülővé válásra, és ezért még a komolyan megterhelő lelki-egészségügyi folyamatot is vállalják.

Biológiai tény, hogy az emberi élet a fogantatáskor kezdődik – amikor a petesejt és a hímivarsejt egyesül, és létrejön az új, egyedi genetikai kóddal rendelkező embrió.

A legfőbb probléma a lombik esetében az embriószelekció gyakorlata. Itt embriókat áldoznak fel, hogy a vágyott gyermek megszülethessen.

Átlagosan 6-16 embrió hal meg azért, hogy egyvalaki megszülethessen. Ugyanis az IVF (in vitro fertilizáció – a szerk.) úgy zajlik, hogy kinyernek hímivarsejteket a férfitól, petesejteket a nőtől – illetve, ha valamelyikük ivarsejtjei alkalmatlanok, akkor jön a donor, és harmadik, vagy akár negyedik személyt vonnak be a feladatba. Ezeket az ivarsejteket találkoztatják egy Petri-csészében, ahol megtermékenyül bizonyos számú embrió, ezek közül a legéletképesebbeket beültetik az édesanya méhébe. Az embriók szelektálása azt jelenti, hogy az orvos eldönti, hogy mely embriókat ülteti be: a legszebbeket, leggyorsabbakat, legügyesebbeket, legígéretesebbeket – akik pedig nem olyan szépek, ügyesek, gyorsak, nekik nem ad esélyt: megsemmisíti, lefagyasztja vagy kísérletezésre használja őket.

A másik az embrióredukció: hogyha többen is fejlődésnek indulnak a méhben, az orvos még egyszer felteheti a kérdést, hogy hány gyermeket szeretne az anyuka, mert akkor még van lehetőség abortálni, hogy pontosan a kívánt számú gyermek születhessen meg.

De hangsúlyozom, az embriók életének védelme nem az egyetlen nehézség, mert ott van a család egysége, annak védelmének szempontja is. Beláthatatlan érzelmi és pszichés nehézségek alakulhatnak ki abban a párban, akiknél ivarsejtdonor is közreműködik. Gondoljunk csak bele, hogy ha donor petesejt felhasználásával fogan meg a baba, akkor ő az apukának vérszerinti gyermeke lesz, de az anyának nem. Az anya valójában örökbe fogadja a babát, de pusztán azért, mert ő hordja ki, nem lesz a vérszerinti gyermeke. Ez egy egyenlőtlen helyzetet idéz elő a szülők kapcsolatában, ami a későbbiekben konfliktusforrás is lehet köztük. A gyermek számára pedig, ha felnőve fény derül foganásának körülményeire, traumát jelenthet, hogy a biológiai szülei valójában nem is ismerik egymást, soha nem is találkoztak.

A terminált együttlét és az inszemináció elfogadott az Egyházon belül?

Amikor a pár a házaséletet az ovuláció körüli napokra időzíti, hogy a foganást elősegítse, bölcsen teszi, hiszen a női ciklus során az ovulációs időszak a legtermékenyebb, ekkor következhet be a megtermékenyítés a legnagyobb eséllyel. Ez a fajta „időzítés” erkölcsileg egyáltalán nem aggályos, nyugodtan alkalmazható. Jelentősen növelheti a sikert, ha a nő jól ismeri a termékenységének jeleit. Sokaknak úgy fogan babájuk, hogy megtanulnak egy cikluskövetési módszert jól alkalmazni.

Az inszeminációt ellenben azért nem támogatjuk, mert a katolikus teológia álláspontja szerint a szexuális egyesülés és az utódnemzés szétválaszthatatlan. Az inszeminációnál ugyan a testen belül történik a megtermékenyítés, de mégiscsak a szexuális egyesüléstől függetlenül. Két fontos alapelvet kell figyelembe vennünk. Az egyik, hogy a cél nem szentesíti az eszközt. Nagyon jó, hogyha egy pár szeretne gyereket, de ez nem azt jelenti, hogy bármit megtehetnek ennek eléréséért. Az ide vezető úton is erkölcsös eszközöket kell választani.

A másik alapelv, hogy nem minden erkölcsileg megengedett, ami technikailag lehetséges az ember számára. És itt jön a nehézség, az érzelmek, hogy „ha az orvostudomány megengedi, ha lehetséges, hogy lombik útján gyerekhez jussunk, akkor miért ilyen szívtelen az Egyház, miért nem engedi, hogy járjunk ezen az úton, hiszen jót akarunk”. Ilyenkor érdemes a racionális érveket elővenni, nem pedig kizárólag érzelemből fontos döntéseket meghozni. Például

az emberek klónozása és az abortusz is lehetséges orvosilag. De erkölcsileg megengedett? Nem!

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2025. április 28.