ELEMZÉS: A Roe kontra Wade ítélet vége úgy tűnik, felpezsdítette az abortuszpártiakat az öreg kontinensen, ahol a politikai színpadon egy sor ellentmondásos lépést alkalmaztak.

Vajon a Roe v. Wade vége az Egyesült Államokban az európai életpárti mozgalmak győzelméhez vezetett? Ez a tendencia látszik kirajzolódni két évvel az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának 2022. június 24-i emblematikus döntése után, amely érvénytelenítette az abortuszhoz való szövetségi állami jogot.

A legtöbb európai politikai vezető felháborodott reakcióinak kórusa a bejelentést követő napon, amellyel ezt elítélték a nők jogainak veszélyes megsértése miatt, már előrevetítette a visszaütést az öreg kontinensen, ahol a reproduktív korú emberek 95%-a olyan országokban él, ahol engedélyezik az igény szerinti abortuszt, vagy széleskörű szociális indokok alapján.

Az állítólagosan „alapvető” jog védelmét célzó jogszabályi felhívásokat a legtöbb esetben gyorsan tettek követték, ami a lelkiismereti szabadság, különösen az egészségügyi személyzet lelkiismereti joga fokozatos eróziójától való félelemhez vezetett.

Míg egyes szakértők ezeket a feszültségeket kézzelfogható bizonyítéknak tekintik arra, hogy az abortuszkérdés soha nem fog normalizálódni, Hadley Arkes amerikai professzor arra mutat rá, hogy a nyugati konzervatívok nem tudták beírni a kollektív tudatba az abortusz eredendően erkölcstelen természetét.

Az abortuszpárti politikák radikalizálódása

A Reproduktív Jogok Központja 2023. októberi jelentésében üdvözölte, hogy a legtöbb európai országban általános tendencia az abortusz legalizálása és az akadályok és korlátozások megszüntetése felé való haladás.

Úgy tűnik, ez az állapot nem volt elég ahhoz, hogy megnyugtassa az abortuszpártiakat, akik a Dobbs kontra Jackson Women’s Health ügyet egy olyan „jog” közvetlen fenyegetésévé tették, melyet egyetlen európai kormányzó politikai párt sem kérdőjelez meg.

Franciaországban Emmanuel Macron kormánya, amely bejelentette, hogy már 2022. június 25-én alkotmányos szinten kívánja rögzíteni az abortuszhoz való jogot, végül több hónapos parlamenti csatározás után márciusban megnyerte az ügyet. Az ország ezzel a világon elsőként – Tito kommunista Jugoszláviája után 1952-ben – alkotmányos joggá tette az abortuszt.

Az európai intézmények szintjén az Európai Parlament már 2022. június 9-én elfogadta az első állásfoglalást, megelőzve Dobbsot, amely „határozottan arra ösztönözte az Egyesült Államok kormányát és/vagy más illetékes amerikai hatóságokat, hogy szüntessenek meg minden akadályt az abortuszszolgáltatások előtt”. Emellett felszólította az Európai Unió tagállamait, hogy vegyék fel az abortuszhoz való jogot az alapvető emberi jogok chartájába.

Tavaly áprilisban egy újabb ilyen irányú állásfoglalást fogadtak el. Bár az állásfoglalásnak nincs kötelező ereje, mivel az EU-nak nincs hatásköre az egészségügyi politika meghatározására – ez továbbra is a tagállamok hatáskörében marad -, ennek az állásfoglalásnak erős szimbolikus jelentősége volt, nem utolsósorban azért, mert az Európai Parlament egyértelmű többséggel, 336-163 arányban fogadta el.

Úgy tűnik, hogy az abortuszmozgalmak részéről ugyanez az elszántság vezetett ahhoz, hogy a 2023. októberi lengyel választásokon a konzervatív PiS párt vereséget szenvedett, amely 2020-ban az abortuszhoz való hozzáférést a nemi erőszak és vérfertőzés vagy az anyát fenyegető veszély esetére korlátozta.

Sőt, megfigyelők szerint a nők tömeges – és példátlan – szavazása a baloldali abortuszpártiak javára döntő szerepet játszott a szavazás kimenetelében. Az új baloldali koalíció hatalomra kerülésekor egy, az abortuszt 12 hétig engedélyező törvényjavaslatot terjesztett elő, amelyet a következő hónapokban vitat meg a lengyel parlament.

Spanyolország Alkotmánytanácsa 2023-ban jóváhagyta Pedro Sanchez szocialista kormányának tervét, amely az abortusz további liberalizálására irányult, így az minden állami egészségügyi intézményben elérhetővé vált, és 16 éves kortól szülői beleegyezés nélkül is elvégezhető.

Ez a kérdés, amely visszatérő jellegénél fogva úgy tűnik, hogy komoly akadályba ütközik, ismét téma volt a június 13-15-én Olaszországban tartott G7-csúcstalálkozón. A nemzetközi sajtó egyrészt Franciaország, Kanada és az Egyesült Államok, másrészt Olaszország közötti feszültségről számolt be, mivel a konzervatív olasz miniszterelnök, Giorgia Meloni a jelentések szerint elutasította, hogy a G7-ek zárónyilatkozatában említést tegyenek az abortuszhoz való jogról. Bár Meloni tagadta minden felelősségét az utalás eltávolításáért, amely szerinte szükségtelen volt, mivel az abortuszhoz való jog már eleve adott, Macron elnök “sajnálatosnak” nevezte, hogy a kifejezés nem került be a dokumentum végleges változatába.

A lelkiismereti tiltakozás vége? 

A politikai vitákon túl az egyik központi kérdés, melyet az abortuszhoz való legális hozzáférés európai kiterjesztésének újabb felgyorsulása vet fel, az, hogy mi lesz azok lelkiismereti szabadságának jövőjével, akik elutasítják ezt a gyakorlatot, elsősorban az egészségügyi személyzet esetében.

Franciaországban az abortusz szabadsága alkotmányos értéket kapott, és de facto magasabb rendűvé vált, mint az orvosok lelkiismereti joga, amely csak jogi értékkel bír, amint arra Nicolas Bauer jogi szakértő a CNA-nak adott interjújában rámutatott. Ugyanez a probléma kiterjedne más európai országokra is, amelyek esetleg úgy döntenének, hogy Franciaország nyomdokaiba lépnek. Megjegyzendő egyébként, hogy nem sokkal a szavazás hivatalossá válása után az abortusz alkotmányozásának francia támogatói közül néhányan a lelkiismereti klauzula korlátozását követelték.

Európai szinten az Alapjogi Charta 10. cikke által garantált, de „az e jog gyakorlására vonatkozó nemzeti jogszabályok” hatálya alá tartozó lelkiismereti tiltakozáshoz való jog természetesen ütközne az abortuszhoz való joggal, amennyiben az EU 27 tagállama egy napon egyhangúlag megszavazná annak felvételét.

Lengyelország, amely még nem fogadta el kormányának az abortusz kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatát, tavaly májusban elfogadott egy határozatot, amely korlátozta a lelkiismereti jogot. Ennek értelmében minden kórháznak legalább egy olyan orvossal kell rendelkeznie helyben, aki képes az abortuszt elvégezni a törvényben meghatározott feltételek mellett.

Az abortusz törvényes eszközökkel történő ellenzőire gyakorolt nyomás abban is megnyilvánult, hogy 2023-ban Angliában és Írországban letartóztattak életvédő aktivistákat abortuszintézmények előtt. Azzal vádolták őket, hogy puszta jelenlétükkel megsértették a helyi hatóságok által újonnan elrendelt, a helyszínekhez való szabad hozzáférés területeit.

Aggodalom az egyházon belül

Európa ideológiai kirohanása a Dobbs nyomán nem maradt észrevétlen a katolikus egyházi hierarchia részéről sem, kezdve magával Ferenc pápával, aki nemrégiben az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága (COMECE) püspökeivel tartott audiencián aggodalmának adott hangot a „halál kultúrájának” európai terjedése miatt.

Miután az Európai Parlament megszavazta az abortusznak az Alapjogi Chartába való felvételét, Vincenzo Paglia érsek, az Életért Pápai Akadémia elnöke a maga részéről elítélte a „jelentős kulturális visszalépést” az öreg kontinensen.

A COMECE főtitkára, Manuel Enrique Barrios Prieto atya elismerte, hogy nem lepte meg a szavazás eredménye, tekintettel az európai intézmények elmúlt évekbeli irányultságára, ugyanakkor felszólította az egyházat, hogy a politikai zsákutcából való kilábalás érdekében közvetlenül foglalkozzon az élet szentségének kérdésében a lelkiismeret nevelésének és formálásának problémájával.

A konzervatívok ’ideológiai veresége’

A jogi csatározásokon túl úgy tűnik, hogy az abortusz ellenzői mindenekelőtt az e kérdés körüli ideológiai és erkölcsi csatát veszítették el, mivel az abortuszpárti politikát az európai országok polgárainak egyre nagyobb hányada támogatja.

Sőt, míg Gregor Puppinck ügyvéd, az Európai Jog és Igazságosság Központ (ECLJ) igazgatója a Register számára 2022-ben elmondta, hogy az európai uralkodó osztály Dobbsra adott túlreagálása biztató jel arra, hogy az abortusz soha nem normalizálódott, Hadley Arkes amerikai professzor – a 2002. évi Born-Alive Infant Protection Act [Az élve született csecsemők védelméről szóló törvény] mögött álló ember – kevésbé optimista.

A Register június 14-i számában megjelent interjúban a katolikus hitre áttért és az amerikai életért folytatott harc emblematikus alakja aggodalmát fejezte ki a lejtőn való lecsúszás miatt, amelyen a Nyugat az elmúlt évtizedekben elindult – és amelynek megállítása érdekében Dobbs semmit sem tett.

Rámutatott, hogy az Egyesült Államokban az elvégzett abortuszok száma is ugrásszerűen megnőtt, mióta az abortuszt visszahelyezték a szövetségi államok hatáskörébe, és megkérdőjelezte az „erkölcsileg üres joggyakorlatot”, amely arra összpontosít, hogy az abortusz alkotmányos-e, nem pedig a gyakorlat eredendően erkölcstelen természetére.

„A konzervatívok semmit sem tettek azért, hogy részt vegyenek a filozófiai és erkölcsi csatában, és megértessék az emberekkel, hogy emberi életekről van szó, és az életvédő mozgalom sokkal jobbat érdemel, mint egy olyan úgynevezett konzervatív joggyakorlat, amely elkerüli a fő kérdést, amely lényegében erkölcsi” – mondta Arkes. 

„A nyugati konzervatívok ügyetlen munkája miatt ma már nem hallható az életpárti diskurzus; gyakorlatilag lehetetlenné vált az abortusz nyilvános bírálata” – tette hozzá, utalva az amerikai elnökválasztási kampányra, amely egyértelműen életpárti jelölt nélkül indult.

Véleménye szerint ez a fokozott tehetetlenség az amerikai politikai vezetők részéről, akik általában aktívabbak az élet védelmében, mint európai társaik, nem valószínű, hogy megfordítja a tendenciát az öreg kontinensen. Ez még inkább szükségessé teszi az egyház és misszionáriusai nevelő és evangelizáló küldetését.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2024. augusztus 7.