6. fejezet: Ha hibázunk

Ha hibázunk vagy ha az összezördülésnek magunk vagyunk az okai vagy magunk is, józan nyugalommal, alázattal és meleg szeretettel tisztázzuk az ügyet.

Ha szokásos hibánk van, jelentsük be férjünknek előre. Ez nagyon bevált módszer. Például: „Ez… az én leggyakoribb hibám. Kérem, ha rajtacsíp, legyen velem elnéző és türelmes, magam fogok legjobban restellkedni, szégyenkezni és bánkódni e hibámért. Csak figyelmeztessen hibámra. Magam erősen rajta leszek, hogy megjavuljak.”

Persze az eszményi állapot az volna, ha a férj is ugyanezt tenné!

Egy fiatal házaspárnak is az volt a kívánsága, hogy békével és egyetértésben éljen egymással. Már házaséletük kezdetén a következő párbeszéd folyt le közöttük:

A férj: „Megvallom, egytől félek. Heves természetű, ideges, ingerlékeny vagyok. Könnyen haragra gyúlok. Ha elragad az indulat, ne ám, hogy engem izgatni találj!”

Feleség: „És hogy én is megvalljam, én sem vagyok mindig olyan, aminőnek kellene lennem és aminő szeretnék lenni. Gyakran elfog a szeszély, amelynek hatalma ellen sokszor teljesen tehetetlen vagyok. Ilyenkor legjobb, ha nyugton hagynak és egy szót sem szólnak hozzám.”

Férj: „Tudod mit? Legjobb lesz, ha mindketten már előre valami jelet adunk, ha valamelyik oldalról vihar van keletkezőben. Ha én haraggal távozom az üzletből és bosszús vagyok, zsebkendőm csücskét erősen kilógatom a kabátom zsebéből. Te meg hasonló esetben a kötényed csücskét kösd fel a kötőbe.”

Így is lett. Ha az asszony észrevette a hazatérő férj kabátjában a vörös zászlót, tudta, hogy ez „vihart” jelent, óvatossá, hallgataggá vált és megkettőzte figyelmességét. Viszont ha a férj észrevette a kötény felemelt csücskét, tudta, hogy „záport” jelez és türtőztette magát, míg csak újra ki nem sütött a jókedv és derű napja.

Egy szép napon azonban kölcsönös meglepetésben volt részük. Amint a férj hazaérkezett, észrevették, hogy mindkettőnek ruhája „komisz időt” jelez. Egymásra nevettek, megölelték egymást és azóta zászlótűzés és elővigyázati intézkedés nélkül is békességben, teljes egyetértésben élnek.

Ha elkövettünk bármilyen hibát, valljuk meg férjünknek szépítgetés nélkül. Ez mindig imponál a férjnek, a legtöbbjét meghatja és szívesen megbocsát.

Jól tudom, hogy a bocsánatkérés nehéz dolog, gyakran nagy lelki megerőltetésbe, akarati nekilendülésbe, erős elhatározásba kerül. De legalább folyamodjunk valamelyes pótló kiúthoz és engesztelő módhoz. Például mondjuk: „Ne haragudjál” vagy „Ugye nem haragszol?” Vagy a szót pótolhatjuk egy öleléssel, simogatással vagy csókkal.

Az ilyen közeledés szivárványként köti össze ismét a két lelket, a két szerető szívet és eloszlatja a félreértés felhőit.

És ha a férj hibázik vagy vétkezik? Erről alább, külön fejezetben részletesen lesz szó. E helyütt csupán annyit, hogy legyünk lassúk a haragban és gyorsak a kiengesztelésben!

7. fejezet: Néhány alaperény

Az asszony tisztelje férjét. Szerelem tisztelet nélkül csak múló érzékiség, mámor, fellobbanás, szalmaláng, görögtűz.

Az asszony csak azt tudja igazán szeretni, akit egyúttal tisztelhet és csodálhat is. Minden okossága, tapasztalata és műveltsége ellenére is örök gyermek akar lenni, aki ragaszkodni akar ahhoz, akit tisztel és csodál.

De nem elég, hogy csak érezzük a tiszteletet, hanem éreztessük is férjünkkel, hogy őt fontosabbnak tartjuk magunknál.

A tisztelettel együtt jár a bizalom. „Hol bizalom nincs, ott a szeretet koszorújából a legszebb gyöngy hiányzik.” (Goethe)

A másik alaperény az otthonnak megteremtése, szeretete és ápolása.

Nagy gondunk legyen arra, hogy férjünk otthont, meleg, meghitt fészket találjon mellettünk. Törekedjünk férjünk körül olyan légkört varázsolni, magunk is úgy viselkedjünk, hogy férjünk jól érezze magát otthon és mellettünk.

Az otthon szépsége és kelleme legyen állandó örömünk. Az otthon legyen a pihenésnek, felüdülésnek, megosztott örömnek barátságos tanyája, ahol a férj és feleség leveti a külvilág előtt hordott álarcot, hivatalos pózt és nagyképűsködést.

Otthonunk és családunk legyen az örök béke, türelem, erő, vigasz, kölcsönös megértés és támogatás temploma! Legyen a keresztek együttes, együttérző, türelmes viselésének szent helye!

Az otthon küszöbén kívül gyakran úgyis olyan csúnya a világ, tombol a szeretetlenség, önzés, gyűlölet, civakodás, marakodás, irigység, harc, legalább a családunkon belül maradjon és állandósuljon a kölcsönös szeretet, önzetlen jóakarat, teljes bizalom és keresztény áldozatkészség oázisa!

A házastársak törekedjenek mindennap újra és minél jobban összehangolódni.

„Három dologban talál gyönyörűséget a lelkem, – mondja a szent író – melyek kedvesek Isten és emberek előtt. Ezek: a testvérek egyetértése, a jóbarátok szeretete és a férfi és nő, ha megértik egymást.” (Sir 25,1–2)

Légy tehát férjednek megértő, legjobb barátja, küzdőtársa, bizalmasa, örömének és bánatának, szerencséjének és fájdalmának hűséges megosztója.

Asszonyom! Ha hivatalba jársz, üzleted van, kereseti gondjaid vannak (és melyik helyénvaló asszonynak nincs?!), nehézségeidet, hivatali bosszúságaidat, üzleti mérgelődéseidet hagyd otthonod előszobájában vagy küszöbén kívül. Kisebb panaszaidat is hallgasd el férjed előtt, ha ő úgysem segíthetne rajta.

A férfi képviselje az erőt és észt, az asszony pedig, ha mégoly okos, művelt és tapasztalt is, elsősorban a szívet képviselje.

A feleség, ha hivatalból, üzletből, vásárlásból jön is haza, legyen férje számára életvidámító, állandó tavaszt és üde légkört fakasztó élmény, mindig meg-megújuló ajándék.

8. fejezet: Adni, nemcsak kapni!

A boldogságot soha nem kapjuk csupán kívülről. Az a mi közreműködésünktől is függ. Magától semmi sem történik. Meddő dolog tehát a házasélet boldogságát is csupán mástól, csupán férjünk részéről várnunk, örömet is csak annyit fogunk találni, amennyit magunkban is ki tudunk termelni. Egyszóval fontos, hogy a családi életünk boldogságára magunknak is törekednünk, fáradnunk, erőlködnünk kell! Az élet küzdelem! A boldog házasélet is az!

Tény, ami tény, hogy a menyasszonyok legtöbbje asszonyi jövőjét úgy képzeli el, hogy mindent, ami számára jó, szép, kellemes lesz, leendő férjétől fogja kapni!

Nos hát az asszonynak, a feleségnek egyik főkötelessége, hogy necsak kapni, nyerni, elfogadni, óhajtani, hanem adni is akarjon!

A házasság nem egyoldalú jogügylet! A feleség adjon is! Adjon sokat, minél többet! Adjon akkor is, ha nem kap érte ugyanannyit, sőt adjon akkor is, ha semmit sem kap viszonzásképp. Mi több, adjon akkor is a maga jóságából, szeretetéből, figyelméből, áldozatából, ha mindezért csak hálátlanságot, szeretetlenséget, megalázást, durvaságot, szenvedést kap viszonzásul.

Természetellenes, perverz viszony az, ha a feleség halvány módjára folyton csak bókokat, kedveskedést, babusgatást, figyelmességeket, tapintatot, szeretetet, pénzt, szép ruhát, ékszert, jólétet, ajándékokat vár vagy követel férjétől a nélkül, hogy ő cserébe, más módon ugyan, de ugyanannyit törekednék juttatni férjének. Szomorú házasviszony az, amelyben a feleség állandóan hőmérővel lesi férje szerelmének és kedveskedésének hullámzását, ellenben a maga részéről nem követ el mindent, hogy férje is feltalálja feleségében mindazt, amit joggal keres és óhajt benne. Sőt a feleségnek az adásban jópéldával kell elöl járnia!

A feleségre is, sőt őrá elsősorban és felsőfokban áll a Szentírás parancsa: „Amit akartok, hogy nektek cselekedjenek az emberek, azt ti is cselekedjetek nekik.”

A békét még áldozat és megalázkodás árán is iparkodjunk fenntartani. Ez sokkal tiszteletreméltóbb, mintha makacssággal az egyenetlenséget csak fokozzuk és kihúzzuk.

A nő alkalmazkodjék férjének jelleméhez, természetéhez, ízléséhez, erkölcsileg megengedett szokásaihoz, sőt még ártatlan vesszőparipájához és szeszélyeihez is. A jó feleség szinte kitapogatja életpárjának fontosabb óhajait. Érdeklődjék férje hivatásához és kedvelt foglalkozásához tartozó tárgyak iránt.

Hasznos és tanácsos, hogy a feleség, ha áldozattal is, megtanulja a férje érdeklődési köréhez tartozó tudnivalókat. Mert ha a feleség erre nem képes, a férj vagy keres vagy talál más nőt, aki akár őszintén, akár számításból nagy érdeklődéssel hallgatja a férfi lelkének kiáradását és a figyelmesen hallgató nőből könnyen válik veszélyes „barátnő” és vetélytárs.

Dosztojevszkij mondja, hogy a tartalmas férfinak lelki szükséglete a közlés. Ha ezt otthon nem találja meg, keresi másutt.

Ismertem egy gazdag orvost, aki igazán „halálosan” szerette feleségét. De ez szinte megtiltotta urának, hogy betegeiről és orvosi dolgokról beszéljen, mert mint mondotta, ez undort ébreszt benne. Az orvos a kórházban együtt dolgozott egy fiatal orvosnővel. Ez meg tanulva, okulva, bámulva hallgatta a „mester” minden szavát. A következmény válás lett, az orvos a „kollega” felé fordult.

A feleség szakítson magának mindig időt férje számára. Inkább hagyja félbe kisebb munkáját, mintsem megtagadja férje számára a társalgást vagy kíséretet.

A feleség egy kicsit anyja is legyen férjének vagy ha úgy tetszik: angyala. „A férfi oldalához hitvestársnak Teremtetett a nő. Ha megfelel a szép, nagy hivatásnak, Valóban angyal ő.”

9. fejezet: Jóakaratú tanácsok

1. Rendkívül fontos, hogy az asszonynak állandó komoly elfoglaltsága legyen. A legjobb, leghasznosabb, legtermészetesebb és legáldásosabb két foglalkozás számára: az otthon gondozása, vagyis a háztartás és a gyermekek nevelése.

„Az unalom bacillusa a válópernek.” (Jókai.)

A jó, tisztességes, értékes, házias asszonynak mindig akad dolgozni-, rendezni-, tisztítani-, foltozni-, javítanivalója. A nő komoly elfoglaltságának hiánya egyik főoka annak, ha a házasélet boldogsága megrendül.

Jaj a házastársaknak, ha szándékosan nincs gyermek és hozzá az asszony még a vendéglőből vagy étkezdéből hozatja az ételt, szóval henyélésre, lustaságra rendezkedik be. A semmittevés az ördög párnája!

2. Légy mindig tiszta, csinos, rendes, pontos, szerény, szelíd, kedves, derűs hangulatú, jókedvű, de ne komolytalan és mutass nagy, igen nagy türelmet!

3. Férjed iránt is légy udvarias és tapintatos! Szomorú, ha a hitves mindenkivel szemben fínomlelkű, udvarias és tapintatos, csak éppen otthon veti le e szükséges és nélkülözhetetlen társadalmi erényeket.

4. Ismerned kell, hogy időnkint mivel lepheted meg férjedet és szerezhetsz neki örömet. Ha mint menyasszony és szerelmes jegyes vőlegényed hajlamai szerint viselkedtél, akkor a házasságban is tartsd meg e jó szokást!

5. Engedj férjednek tisztességes irányú mozgási szabadságot! A férj nem rabszolga. A rabságot hosszú ideig senki sem bírja el, és jaj, ha a rab „fellázad”.

6. Időközönkint add uradnak tudomására, hogy boldog vagy mellette és szereted őt. Dicsérd meg, ha alkalom kínálkozik rá. Ismerd el jótulajdonságait, sikereit, szorgalmát, ízlését, figyelmességét, pontosságát stb. Néha-néha csodálkozzál férjed eszén, ügyességén, bátorságán. A férfiak szeretik ezt az elismerő csodálkozást hitvesük részéről és büszkék rá.

7. Gyermekeid előtt mindig tisztelettel és nagyrabecsüléssel szólj apjukról. Családodban is váljék valóra Egyiptomi József álomképe: Az apa legyen a fénylő Nap, az anya a szépen világító Hold, a gyermekek pedig az értékes, ragyogó csillagok.

8. Néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát. Ha valami bánt férjed részéről, kedvesen, alázatosan, szelíden közöld vele. Előforduló félreértések esetén őrizd meg nyugalmadat és ne tekintsd azt mindjárt szerencsétlenségnek. Egyébként, mint Szilágyi Ödön mondja: „A házastársak időközönti összezördülései arra jók, hogy utánuk élvezhessék a kibékülés szent örömét.” („Autón szerzett menyasszony” című színmű.)

9. Ha urad meglep vagy megajándékoz valamivel, mutass örömet felette. Még akkor is, ha választásával nem vagy megelégedve, örülj a jószándéknak!

10. A munkájából, hivatalából, üzletéből, utazásból hazatérő férjedet örömmel üdvözöld. Nagyon szomorú tünet, ha az asszony csak az ölebet fogadja barátságosan. Hosszabb távollét után pedig fogadd uradat ünnepélyesen!

11. Tiszteld apósodat, anyósodat is. Betegségükben látogasd meg őket. Legyen gondod lelkükre is! Támogasd őket a halálra való előkészületben! Gondold meg, hogy egyszer

belőled is anyós lehet! Amit nem akarsz, hogy neked cselekedjenek, te se cselekedd nekik!

12. Ha férjed szülei meghaltak, halálozásuk évfordulóján emlékezzél meg róluk imáddal, menj uraddal együtt a templomba, temetőbe. Megtörtént, hogy egy asszony a saját halottainak sírját gondozta és gyakran felkereste, de a férje halottainak sírját elhanyagolta. A férj nem szólt, de nagyon bántotta, nagyon rosszul esett neki.

13. A jövendő szenvedésekre légy elkészülve és készülj rájuk előre! Az előkészült baj fél baj.

14. Jovianus Pontianus, a híres római, megözvegyült. Aurélia, a leánya, látva édesapjának rendkívüli szomorúságát, rá akarta beszélni őt, hogy újra nősüljön. Jovianus nemet mondott.

(folyt.)

– „Dehát miért nem akarsz másodszor is megnősülni?” – kérdezte Aurélia. – „Azért, édes leányom, monda az atya, mert félek, hogy anyádhoz hasonlót nem találok!” Bárcsak minden feleségről elmondhatná ezt a férje, mégpedig az élőről!

(folyt.)

Létrehozva 2021. január 20.