10. fejezet: Viszont

Az előbbi fejezetben közölt és óvásra késztető körülményekkel ellentétben nem kell és nem szabad kedvezőtlen, rossz, elijesztő vagy kijózanító jelnek, körülménynek vagy házasságot akadályozó komoly hibának tekinteni a következőket:

1. Ha a kérő hibás testű, pl. félszemű, félkarú, hibás járású, himlőhelyes arcú. Sőt a tapasztalat szerint az ilyenek gyakran annál jobban értékelik feleségüket.

2. Ha a nő több nyelvet beszél, a vőlegény csak magyarul tud. Utóbbi annál jobban fogja becsülni és bámulni hitvesét képességtöbblete miatt.

3. Ha a kérő erős dohányos. A feleség néhány hét múlva úgy megszokja a dohányfüstöt és szagot, hogy szinte hiányát fogja érezni, ha férje hosszabb időre távozik hazulról.

4. Ha a kérő szereti az állatokat, pl. kutyát, madarat stb.

5. Nem kedvezőtlen jel, ha az udvarló, bár okos, művelt férfi, de nem ért a hízelgéshez, a nagy bókokhoz és túlságos udvariaskodáshoz.

6. Nem kedvezőtlen jel, ha a kérő bizonyos társaságokban hallgatag. Sőt jó jel, ha szinte megveti az üres, tartalom nélküli, haszontalan tereferéléseket és fecsegéseket.

7. Nem rossz jel, ha az udvarló nem, vagy alig szól szerelemről, nem szaval szíve érzéséről, ellenben minden más körülmény erre vall, pl. feltűnően keresi az illető nő társaságát, szívesen van vele és szavánál többet mond gyakori látogatása, felgyúlt arca, kinyílt, ragyogó, bámuló szeme, gyengéden simogató tekintete, furcsa zavara stb.

„Lábaidnál

Sohasem fogsz látni, míg ezt áhítod.

Nem mintha félnék, hogy eltaszítanál,

De mert hogy ezt tedd, lenne rá okod. Mert ki szerelmet térden csúszva kér, Szerelmet az nem érdemel soha.

Én meg se mondom néked, hogy szeretlek, Mert tudnod kell, ha lángját érzed:

S ha igazán szeretsz, nem mondhatod meg Jobban te sem, mint ahogy megteszed.” (Ábrányi Kornél: A nő szíve.)

8. Nem rossz, sőt néha jó jel, ha az udvarló vagy kérő fukarkodik a külső figyelmességekkel, pl. soha vagy csak nagyritkán állít be virággal. Sok és hozzá nemeslelkű, komoly, tartalmas, okos, tudós embernek nincs érzéke ilyen figyelmességek iránt.

Mi több, éppen az átlagon és sablonokon felül álló férfiak között számos akad, aki a lényegre fekteti a súlyt és ostobaságnak, üres formaságnak tartja, hogy 2–3 napig tartó virág révén juttassa kifejezésre állandó érzelmeit. Az ilyesmit felesleges, szokványos érthetetlenségnek, tartalmatlan külsőségnek minősíti.

9. Hasonlóképpen nem rossz, sőt jó jel, ha a kérő az ajándékokban is szorosan ragaszkodik saját erszényének tartalmához. Ez bölcs józanságra, takarékosságra és előrelátásra vall.

10. Nem rossz, sőt kedvező jel, ha a kérő anyagi gondokat emleget, őszintén megvallja, hogy a szüleit is ő tartja és aggasztja a kettejük jövendő sorsa.

11. Ne féljünk olyan férj-jelölttől, aki falura vágyódik, vonakodik városban vagy a fővárosban letelepedni. Ez inkább a legtöbb esetben az egészségesebb, tisztább, józanabb, természetesebb életfelfogásnak a tanúsága.

A város szép és ragyogó, de ez a ragyogás ne csábítson. Pompás palotái magasabbak, mint a falusi házak. De a magas épületek hosszú árnyékot vetnek, és ezekben az árnyékokban sokszor ott lappang a romlás és a bűn.

12. És végre megismételjük, amiről fentebb már szóltunk: Ne ijessze meg a nőt, ne vegye el kedvét egyetlen menyasszonynak sem a csaknem mindig elmaradhatatlan névtelen leveleknek aljas rágalma, szennye, piszka.

Egy megtörtént eset: Egy tisztviselő komoly szándékkal udvarolt egy leánynak. Közel voltak az eljegyzéshez. Egy napon a leány rendkívül goromba, sértő írógépes levelet kapott a tisztviselőtől, legalábbis így hitte. Erre a leány büszke önérzetében nem is válaszolt a férfi levelére, hanem édesapjának a tanácsára a bírósághoz akart fordulni – becsületsértésért.

Szerencsére a tisztviselő még aznap látogatást tett a leánynál. Égre-földre erősítette, hogy a levelet nem ő írta. És valóban kitűnt, hogy azt egy leány írta, a tisztviselőnek hivatali társnője, aki szerelmes volt a tisztviselőbe és annak írógépén írta a levelet, hogy valószínűsítse az udvarló férfi azonosságát és szakítást létesítsen közte és menyasszonyjelöltje között.

Szabály: Ha a nő rágalmazó vagy befeketítő névtelen levelet kap udvarlója, kérője vagy vőlegénye ellen, ezt mindenegyes esetben azonnal közölje vele, hogy ez védekezhessék és megállapíthassa a vád tarthatatlanságát, és esetleg leleplezhesse az alattomos rágalmazót.

11. fejezet: Csak szentségi házasságkötést!

Kedves nővér! Ha adsz valamit Isten szent szavára és legfelségesebb akaratára; ha adsz valamit lelked üdvösségére és örök sorsodra; ha adsz valamit az égi áldásra, családod érdekére és boldogságára, olyan férfinak nyújtsd kezedet, akivel katolikus templomban, szentségi házasságot köthetsz.

Ezért óva intelek, ne is ismerkedjél meg közelebbről, ne szórakozzál, ne kacérkodjál olyan férfival, akinél veled szemben házassági akadályt látsz fennforogni.

Egy meggondolatlan farsangnak egész életre szóló nagyböjt, sőt örök kárhozat lehet a vége.

Kerüld az ilyen férfival való szorosabb ismeretséget. Másként szórakozás közben könnyen megszeretheted őt, a szeretetből szenvedély lesz, ez pedig meggondolatlanná és a ballépés minden veszedelmével szemben vakká és vakmerően elszánttá tehet.

Halljad XI. Pius pápának ide vonatkozó apostoli szavát, amelyet „Casti Connubii” kezdetű és a keresztény házasságról szóló, 1930. december 31-én kiadott apostoli körleveléből veszünk:

„A tiszta házasságnak nagy méltósága leginkább abból ismerhető fel, hogy az Úr Jézus a házasságot valódi és nagy (Ef 5,32) szentség rangjára emelte, és éppen ezért annak szabályozását és gondozását teljesen az ő Jegyesére, az Egyházra bízta.”

„Hogy a házasságnak üdvös gyümölcsei valóban jelentkezzenek, az embereknek minden gondolatukat és cselekvésüket Krisztusnak hamisítatlan törvényéhez kell alkalmazniuk, amelyből önmaguknak és családjuknak boldogságát és békéjét meríthetik.”

„A házasság alapítása és megújítása nem emberi mű, hanem isteni. Ezért az idevágó törvények semmiféle emberi önkénynek, még a házasfelek ellenkező megegyezésének sem rendelhetők alá. Ez a Szentírás tanítása (Ter 1,27.28; 2,22–23; Mt 19,3. stb., Ef 5,23. stb,), ez az Egyház állandó és általános hagyománya, ez a trienti szent zsinatnak ünnepies végzése.”

„A házasságban a lelkek kapcsolódnak és egybefonódnak, mégpedig előbb és szorosabban, mint a testek, nem az érzékek és érzelmek múló hajlandósága, hanem az akaratok megfontolt és erős eltökélése alapján.”

„A házassági szerződéseknek ez az egészen sajátos és egyedülálló természete élesen megkülönbözteti azt az állatoknak a vak ösztönök vonzása folytán történő egyesülésétől, melyben értelem és akarat nem játszik szerepet, valamint az emberek kóbor egybekelésétől, amelyeknél hiányzik az akaratok igaz és becsületes kapcsolódása és a családi együttélésnek minden joga.”

„A házasság szentségi jellege magasztosabb előnyöket is tartalmaz, amelyeket már maga a szentség neve eléggé jelez.”

„Krisztus Urunk azáltal, hogy híveinek házasságát az újszövetség igazi és valódi szentségének rangjára emelte, azt igazán annak a különös lelki kegyelemnek a jelévé és forrásává tette, amellyel a természetes szeretetet nagyobb tökéletességre emeli, az elválaszthatatlan egységet megerősíti és a házastársakat megszenteli.”

„Ez a szentség mindazokban, akik működése ellen akadályokat nem gördítenek, megnöveli a természetfölötti életnek állandó forrását, a megszentelő kegyelmet s azonfelül még különleges ajándékokat, lelki készséget, kegyelmi csírákat ad, felfokozza és tökéletesíti a természetes erőket, hogy a hitvesek ne csupán értelemmel felértsék, hanem átérezzék, szilárd elhatározással és megfontolt akarattal megbecsüljék és betöltsék mindazt, ami a házas állapothoz, ennek céljához és kötelességeihez hozzátartozik. Végül jogot biztosít nekik, hogy a segítő kegyelmet mindannyiszor elnyerjék, valahányszor állapotbeli kötelességeik betöltéséhez arra szükségük van.”

A pápa Őszentsége, Krisztus földi helytartója által említett égi áldásoktól és kegyelmektől megfosztják magukat, állandó bűnös és súlyosan vétkes állapotba döntik magukat azok a katolikus hívek, akik Isten szemében és az Egyház törvényei értelmében érvénytelen házasságot kötnek egymással, vagyis nem katolikus módon, nem szentségi jelleggel kötnek házasságot.

Még földi, ideiglenes szempontból is minő óriási különbség van egyrészt az Egyház elítélte törvénytelen szeretkezés, összeállás, érvénytelen egybekelés, másrészt az Isten s Egyház áldásával gazdagított szentségi házasságkötés között!

Az emberi vonzalom, szeretet és szerelem, ha mégoly nagy és heves is, magában véve mégis ingatag, a hangulatok és érzéki vonzalmak változásaival csökkenhet, megfogyatkozhat, elhamvadhat, sőt undorrá és gyűlöletté is fajulhat. Főképp ott mond gyakran és könnyen csődöt, ahol az együttlét áldozattal és önmegtagadással jár.

Ez a magában véve gyarló, ingatag, természetes szeretet a házasság szentségében láthatatlanul és titokzatos módon megnemesül, átalakul és állandó jellegűvé lesz, mintegy átivódik kegyelmekkel. Ezért nevezte Szent Pál apostol a keresztény, szentségi házasságot „nagy titoknak”. (Ef 5,32)

Miként a szentmisében a földi kenyér az angyalok kenyerévé változik, a keresztségben az ember fia egyúttal Isten fiává magasztosul, úgy a házasság szentségében a jegyesek szeretete krisztusivá nemesül, azaz a házastársak megnyerik a kegyelmet és képességet, hogy egymást halálig, áldozatosan és a testi vágyakon felül, lelki tulajdonságaikért is szeressék. A szentségi házasságban szinte maga a jó Isten fogja meg a házasfelek kezét, és ha továbbra is méltók a kegyelemre, Ő maga vezeti őket áldva, segítve, óvva további útjukon.

Ezért Isten ellen, önmaga, házassága ellen, házaséletük boldogsága és leendő gyermekei ellen vétkezik súlyosan és jóvátehetetlenül az a katolikus, aki nem szentségi módon, nem a katolikus Egyház színe előtt, tehát Isten és az Egyház szemében érvénytelenül köt frigyet jegyesével.

12. fejezet: A vegyesházasság

Vegyesházasságnak nevezzük azt a házasságot, amelyet katolikus egyén nemkatolikus kereszténnyel köt.

Nem katolikus keresztény az olyan másvallású, akit ugyan érvényesen megkereszteltek, de nem a katolikus Egyház tagja. Ilyen pl. az ágost. evangélikus (lutheránus), a református (kálvinista), unitárius, baptista, nazarénus, anglikán, a görögkeleti vallású⁴ stb.

Az Egyház nem szereti a vegyesházasságot, mert

1. a) a vallás különfélesége akadályozza a szükséges lelki egységet, hiszen a házastársak a legszentebb dolgokban nem értik meg egymást.
2. b) Mind a szülők, mind a gyermekek között vallási súrlódásokra ad alkalmat. Pl. vasárnap az egyik fél ebbe, a másik abba a templomba megy, pénteken az egyik húst eszik, a másiknak ez tilos, az egyik Mária-tisztelő, a másik ezt babonának tartja, az egyik imádkozik elhunyt övéiért, a másik ezt feleslegesnek minősíti stb.
3. c) A nemkatolikus fél saját lelkiismerete szerint a maga részéről fölbonthatja a házasságot, míg a katolikus felet köti a lelki kötelék.
4. XI. Pius pápa a „Casti Connubii” kezdetű a keresztény házasságról szóló híres apostoli körlevelében így óv a vegyesházasságtól:

„Nagyot vétenek, akik vakmerően vegyesházasságot kötnek, amitől az Egyház anyai szeretete és féltő gondja súlyos okból óvja övéit, amire számtalan a bizonyíték, de valamennyit összefoglalja az egyházi törvénykönyvnek következő szakasza: Az Egyház mindenütt teljes szigorúsággal tiltja a házasságkötést két olyan megkeresztelt személy között, akiknek egyike katolikus, másika eretnek vagy szakadár. Ha fennforog a katolikus házastárs és a gyermek lelki romlásának veszélye, akkor a házasságot maga az isteni törvény is tiltja. (1060. kánon.)”

„Hogyha az Egyház néha – a korviszonyok, tárgyi és személyi okok miatt – a szigorú tilalom alól a felmentést nem tagadja meg (mindig az isteni jog sérelme nélkül és a gyermekek lelki romlása ellen kellő biztosítékok kikötésével), mégis igen nehezen sikerülhet, hogy a katolikus házasfél az ilyen házasságból lelki kárt ne szenvedjen.”

„Belőle származik gyakran az utódoknak a vallástól való gyászos elpártolása vagy legalábbis a meredek lecsúszás a vallás elhanyagolásába vagy az ún. vallási közönyösségbe, amely a hitetlenséghez és vallástalansághoz nagyon közel áll. Azután a vegyesházasságokban sokkal nehezebben létesül a lelkek élő közössége.”

„Igenis, könnyen hiányzik majd a lelkek szorosabb összhangja, amely a keresztény házasság anyajegye, dísze és ékessége. Mert elszakadni vagy gyengülni szokott a lelkek köteléke ott, ahol a végső és legmagasabb dolgokban, amelyek szentek az ember szemében, a vallásos igazságokban és érzésekben különböző a felfogás. Félő tehát, hogy a házastársak közt ellankad a szeretet, meginog a családi béke és boldogság, amely leginkább a lelki egységnek gyümölcse.”

Mily szörnyű tudat, hogy azok, akiket szeretünk (férjünk, gyermekünk), nem azt a hitet vallják és követik, amely meggyőződésünk szerint az egyedüli igaz hit…

Gondos szülők gyakran aggodalmaskodnak, hogy a leányuk csak valahogy rangon alul ne házasodjék (mésalliance-ot ne kössön), de nem sokkal veszedelmesebb-e a lelki mésalliance, amikor két lélek, két hit, két vállas, két világnézet között tátong soha át nem hidalható távolság?

⁴ Nem tévesztendő össze a görög szertartása római kat. vallásúakkal, röviden görög katolikusokkal, akiknek hite, vallása teljesen azonos a római katolikusokéval, csak a külső szertartásokban és ezek nyelvében különböznek tőlük.

És a szülőknél is jobban megérzik a gyermekek a lelki repedéseket, légköri feszültségeket, szakadékokat, eltéréseket.

A számadatok (statisztika) bizonyítják, hogy a vegyesházasságok révén több hívőt veszít az Egyház napjainkban, mint veszített a 16. században Luther fellépésekor.

Ugyancsak a számadatok mutatják, hogy a vegyesházasságoknál a válások száma hatszor nagyobb, mint a tiszta katolikus házasságoknál, ami eléggé mutatja a vegyesházasságok gyakori boldogtalanságát.

13. fejezet: Ha mégis

Ha mégis annyira erőt venne rajtunk a földi érdek és mulandó vágy, hogy az Egyház óhaja, a saját és családunk érdeke ellen vegyesházasságra szánnánk el magunkat, legalább mentsük meg a menthetőt és kövessünk el mindent, hogy mégis csak szentségi, vagyis Isten, Egyház és lelkiismeretünk előtt érvényes házasságot köthessünk a nemkatolikus férfival.

Ennek feltételei a következők:

a) Ígéret és biztosíték, hogy a katolikus fél szabadon gyakorolhassa vallását.

b) Államilag is érvényes, írásos kötelezettség és biztosíték (ún. reverzális) arra vonatkozóan, hogy a házasságból születendő mindkét nembeli gyermekeket a katolikus vallásban fogják nevelni!

Mert aki gyermekét hamis hitben engedi nevelni, szörnyű bűnt követ el annak lelke s örök üdvössége ellen, amelyet később következményeiben alig tehet jóvá.

Azt a nyilatkozatot (reverzálist), hogy a jegyesek valamennyi születendő gyermeküket a katolikus vallásban akarják nevelni, a szentségi házasságot megelőző polgári kötés előtt, közokiratba kell foglalni, mégpedig a következő hatósági személyek egyikénél: polgármester, járási főjegyző, járásbíró vagy közjegyző. A polgári kötés után a születendő gyermekek vallására vonatkozó megegyezés érvénytelen.

c) A házasságot a katolikus Egyház színe előtt kössék meg, előtte és utána mellőzzék a nemkatolikus esketési szertartást.

d) Fenti feltételek és megfelelő fontos, nyomós ok mellett az Egyház felmentést ad a vegyesházassági akadály alól.⁵

Ezektől a feltételektől még halálos veszedelem esetén sem lehet felmentést kapni, amint ezt az Egyházi Törvénykönyv 1043. kánonja mondja. És nem lehet olyankor sem, amikor egészen bizonyos (pl. a házasulok kora miatt), hogy a házasságból nem fog gyermek származni.

Aki az említett feltételek nélkül köt vegyesházasságot, súlyos bűnt követ el, és a kiközösítés büntetését vonja maga után. Az így kiközösített ki van zárva a szentségek vételétől, tehát nem gyónhat, nem áldozhat, kereszt- s bérmaszülő nem lehet stb.

Az ilyen felek egybekelése Isten előtt nem házasság, tehát az illetők Isten előtt bűnös viszonyban és állandó súlyos bűnben élnek.

14. fejezet: A gyászos következmények

A nők általában vallásosabbak, mint a férfiak, hithűbbek, a vallás ügyéhez ragaszkodóbbak, a szent tisztaság terén érzékenyebbek, szemérmetesebbek, tartózkodóbbak, ellenállóbbak, finomabb lelkűek. Csak egy pontban rendkívül gyengék, gyarlók, esendők, könnyen eltéríthetek, józanságukat elveszítők: ha a házasságukról van szó.

⁵ Azok a katolikusok, akik az a–c alatt jelzett feltételek mellett és a katolikus Egyház színe előtt, de felmentés nélkül merészelnek vegyesházasságot kötni, érvényes házasságra lépnek, de tiltott és büntetendő cselekményt követnek el.

A házassággal kapcsolatban a nők közül többen esnek el és hullanak le az Isten kegyelméből, mint ősszel a legyek.

Ha ama, mindenesetre nehéz kérdés és kísértés elé kerülnek, hogy „jó parti”, előkelő házasság, szerelmi kötelék, de Isten előtt érvénytelen házasságot kössenek-e vagy Istenhez hűségesen nemet mondjanak-e, bizony nagyon félő, hogy félredobják a hitet, a vallást, lelkiismeretük intését és inkább a „jó partit” választják a vele járó állandó bűnnel, vétkes viszonnyal, Istentől való elfordulással, Egyházzal való szakítással és lelkiismeretüknek súlyos megterhelésével.

Hány vallásos, sőt mindennapos áldozó és kongreganista leány bukik el, ha egy alkalmasnak vélt férfi az egyházi házasság lehetősége nélkül megkéri kezét! És hány leány akad, aki az iskolában hittanból jelest kapott, az életben pedig elégtelent. Lelkileg elbódulnak, elszédülnek, megrészegülnek, mint a legyek a légyfogó arzénes édességétől és odaragadnak az ördög legsikerültebb csapdájára.

A szerelem hevében, az érzékiség mohóságában, az érdek kísértésében, a kiszínezett jövő mámorosító reményében könnyű magát túltenni Isten, Egyház és lelkiismeret előtt az érvénytelen házasság és bűnös viszony szörnyű lelki, sőt testi és földi, ideiglenes és örök következményein.

De Isten törvényeinek megvetése, lábbal tiprása, semmibe vevése nem marad végzetes következmények nélkül!

Az Isten törvényét kijátszani nem lehet. Miben különbözik a zene a zenebonától? Abban, hogy az előbbi a zene törvényeihez alkalmazkodik, az utóbbi nem. Egy többemeletes, hatalmas nagy palotában miért érzed magadat biztonságban a felől, hogy a felsőbb emeletek súlya nem szakad rád? Azért, mert az illető épületet az építkezés törvényei szerint emelték. Ha e törvényeket kijátszottak volna, minden pillanatban összedűléssel fenyegethetne az épület.

Miben különbözik a mélyvízben úszni tudónak játéka, sportja, élvezete, ugyanabba a mélyvízbe pottyanó, de úszni nem tudó embernek életveszélyes vergődésétől? Abban, hogy az úszó a víz törvényeinek megfelelő mozdulatokkal fenn tudja magát tartani a felszínen, a másik meg nem alkalmazkodik a víz törvényéhez, és ezért a víz halálveszedelemmel, megfullasztással hat vissza.

És aki Isten törvényét akarja kijátszani, semmibe venni vagy vele dacolni, az a legszörnyűbb és legfélelmesebb következményekre számítson.

Isten malmai lassan őrölnek, de biztosan, kerekei pedig kegyetlenül csikorognak. És Isten nem ver bottal, hanem már e földi életben általunk nem sejtett lelki kínokkal, lelkifurdalással, lelki mardosással és kínzó önvádakkal.

Hány, még hozzá vallásos fiatalember és fiatal leány lett Júdássá azért, mert oly házasságot kötött, amely Isten, Egyház és lelkiismeretük előtt érvénytelen és bűnös viszonyt jelent. Ezzel aztán mintegy elreteszelték saját maguk előtt lelkiismeretük nyugalmának és örök boldogságuknak kapuját. Bezárult! Azt többé megnyitni, újra feltárni gyakorlatilag alig is lehetséges. A háttérbe szorított mennyei Atya a legritkább esetben adja meg ehhez a szükséges kegyelmet, módot és segítséget.

A felek, mint már említettük, többé nem gyónhatnak, nem áldozhatnak, gyermeküket kiszolgáltatják más vallásnak, vallás dolgában közömbösek lesznek, az Egyház büntetése miatt haragusznak, neheztelnek, néha dúlnak-fúlnak Egyházra, papságra, katolicizmusra; megtagadják, szidják, rágalmazzák Isten földi jegyesét, ahogyan Szent Pál apostol mondja: „A tisztáknak minden tiszta, de a beszennyezetteknek s hitetleneknek semmi sem tiszta, mert beszennyezett az elméjük is, a lelkiismeretük is.” (Tit 1,15) A lelkükben levő robbanó és othadó anyagok következtében azután egyre süllyednek, talán egészen a hitetlenségig, a hitbeli megátalkodottságig.

Igen ám, de a lelkiismeretet állandóan elaltatni lehetetlenség. Minél tovább és minél mélyebbre süllyesztjük, annál elemibb erővel tör fel, annál erőszakosabban, annál sivítóbban és kínzóbban dörömböl, szúr, nyugtalanít minket.

Jön egy betegség, egy műtét, egy halálveszedelem, egy gyászeset. Jön alkalom, amikor érezzük, hogy most különösen rászorulnánk a jó Isten segítségére. Csak Ő, egyedül Ő segíthetne, de nem emelhetjük fel szavunkat és lelkünket Hozzá, akit rútul elárultunk.

Ilyenkor támad fel, tör elő és kínoz a ráeszmélés és vád: Mit is tettünk?!

(folyt.)

Létrehozva 2020. december 20.