Többen úgy gondolják: az önkielégítéssel semmi gond nincs, hiszen éppen ez segít, hogy megszabaduljak a rám törő kísértésektől, feszültségektől anélkül, hogy valakit bűnbe vinnék. Nézzük meg, mennyi igazság van ebben. Ez az írás most nem annyira útmutató. 

Az önkielégítés kb. annyira segít megszabadulni a kísértésektől, mintha prostituálthoz mennél. Ezáltal eléred, hogy ideiglenesen megszabadulsz a szexuális vágytól, de nem ez a végső cél.

Ezért is fontos megfogalmazni magadnak, hogy 

miért akarsz megszabadulni a pornótól és önkielégítéstől. 

Talán ilyesmi még nem is jutott eszedbe, pedig a lényeges lépések közé tartozik. Jó, ha ezt valahová leírod magadnak. 
Nekünk, keresztényeknek igazi célunk az, hogy Isten vegye át az uralmat a testünkben is. Azt állítani, hogy az önkielégítés alkalmas eszköz arra, hogy csökkentse szexuális vágyainkat, kb. olyasmi, mintha azt állítanánk, hogy benzinnel el lehet oltani a tüzet. Ha valami, akkor éppen az önkielégítés erősíti fel a tisztátalan gondolatokat és ránevel arra a gondolkodásmódra, hogy megérdemled és szükséged is van a szexuális kielégülésre – ahol és amikor csak megjelenik egy ilyen késztetés.

Ha szeretnénk megérteni, miért rossz az önkielégítés, el kell távolodnunk a szexuális szükségletek beteljesedése után sóvárgó világ zajától, és közel kell engednünk magunkhoz Isten tervét a szexualitással kapcsolatban. 

A szex értelme az, hogy a férj és feleség ajándékként adják magukat egymásnak, és ezáltal gyermekek szülessenek, a házastársak pedig megerősödjenek az egységben.

Amennyiben ebből a kontextusból kiemeljük, a szexualitás ajándéka lefokozódik, sőt, az önkielégítés esetében már semmiképpen sem mondható ajándéknak. A szexualitás rendeltetése megszűnik, mert a szexuális aktus középpontjában a “mi” helyett az “én” van, és az egyén az öröm forrását önmagában keresi. A szexualitás ajándéka ebben az esetben meddő kéj elérésére van használva.

Amikor az emberek ilyen értelemben rosszul élnek saját szexualitásukkal, elkezdik az élvezetet hangulatjavításra, feszültségcsökkentésre vagy a magány-érzés kiiktatására használni. 

Az önkielégítés így egy menekülési útvonallá válik. Lehet, hogy megnyugtatja az embert, de nem elégíti ki. 

A fantáziálást és a testi élvezetet arra használják, hogy meneküljenek a valóságtól és a szeretet hívásától. Szexuális aktivitásuk célja ettől leredukálódik: nem a szeretet fejezi ki, mint önmagunk ajándékát, hanem az élvezet megszerzésére törekszik. Ha pedig akár férfiak akár nők éveken keresztül megszokták, hogy ebben merül ki a szexualitás, miért változna meg mindez egy csapásra azután, hogy megházasodtak? A férj vagy feleség a társát saját fantáziai megtestesítőjeként fogja használni. A kéjvágy csupán áttolódik a fantáziáktól és videóktól a másik emberre, de a belső gyógyulás nem következik be.

Ezen túlmenően, ha valakiben kialakult a szokás, hogy a kéjvágyat stresszoldóként használja, esély van rá, hogy a kiélés különféle formáit továbbra is használni fogja (pornó, önkielégítés, házastársi hűtlenség) a házasságban jelentkező stressznél. 

Az egészséges vigasztalás helyett az élvezet fogja jelenteni az egyetlen vigasztalást.

Attól, hogy valaki megházasodik, nem fog automatikusan megszabadulni az önkielégítés problémájától. Milvel az önkielégítés helytelen impulzusokat égetett bele az ember tudatába, a házasság igazi élvezetei – bár messze meghaladják az előzőeket – nem lesznek kielégítőek az illető számára. Továbbra is a pornót és önkielégítést fogja használni, hogy a házasságában vigasztalást találjon, házastársa szomorúságára és a házasság kárára.

Ha tehát magányodban nem tudsz megmaradni a tisztaságban, ugyanilyen gondod lesz ezzel a házastársaddal való kapcsolatodban. 

(forrás: Tiszta sor hírlevél)

Létrehozva 2020. december 5.