Ha szóba kerül a felvilágosítás vagy a szexuális nevelés a gyerekünkkel kapcsolatban, legtöbbünknek izzadni kezd a tenyere és kényelmetlen érzése támad. Szeretnénk, ha jönne egy tündér egy varázspálcával, és segítene rajtunk, hogy zavar és idegesség helyett meghitt beszélgetéseket tudjunk folytatni a szexualitásról a gyerekünkkel – amire nekünk is olyan nagy szükségünk lett volna gyerekkorunkban. Jó hír, hogy a szexuális nevelés tanulható – lássuk, hogyan is!

Régen: egyszeri „felvilágosítás”

Az iskolában…

Legtöbbünknek nincsenek jó emlékeink a felvilágosítósdiról gyerekkorunkból. Volt ugye a biológiaóra – de lehet, hogy ezen túl szerencsénk volt valamiféle felvilágosító alkalomhoz is. Legtöbbször koedukáltan, és nagyon kínos volt az egész. Nálunk annak idején egy orvos osztálytárs-anyuka jött el felvilágosítani minket. Csak azt nem értettem a végén, hogy hogyan is kerülnek azok a fránya hímivarsejtek a női testbe?!

Aztán hallottuk sutyorogni a nagyobbakat a folyosón… ott voltak a célzások a dalszövegekben… ott voltak persze a biológiakönyvek… hasznos információkat igyekeztünk szerezni az IPM magazinból… és lehet, hogy a kezünkbe került egy-két Playboy újság is.

Mindeközben otthon…

Otthon meg… leginkább nem volt ez téma. Még a menstruációval kapcsolatban is sokszor csak minimális, technikai információ hangzott el. Jó esetben kaptunk egy könyvet a kezünkbe, hogy kiművelődjünk. Ha bátrabbak és felelősségteljesebbek voltak a szüleink, esetleg megéltünk kamaszként egy kínos beszélgetést, amikor elmondták, hogyan is lesz a kisbaba. Ez volt a felvilágosítás. Kérdésekre, beszélgetésre nem nagyon került sor.

Nagyon-nagyon szerencsések voltak, akik beszélgetni tudtak a szüleikkel ezekről az intim kérdésekről. De olyanok is vannak, akivel nem is beszélgettek és könyvet se kapott. A legtöbbünknek az egész témához valahogy hozzákapcsolódott a szégyen. Próbáltuk aztán a saját tapasztalataink alapján összerakni, mi is ez az egész szexualitás, és pozitívba fordítani, amit magunkkal hoztunk.

Ma: felvilágosítás helyett szexuális nevelés

Mást szeretnénk a gyerekeinknek

Sokszor beszélgetek szülőkkel a Ciklus-show szülői bemutatók kapcsán. Legtöbbször a fentiekhez hasonló élményeket osztanak meg – és szeretnének valami egészen mást adni a gyerekeiknek útravalóul, mint az a bizonyos hajdani felvilágosítás. Hogy ők már önbizalommal és pozitívan, ugyanakkor felelősségteljesen viszonyulhassanak a szexualitáshoz. Hogy nekik már ne a tabu és a szégyen legyen a meghatározó.

Közben persze sok kérdés is ott kavarog: mit mondjunk el és mikor? Mit ne mondjunk el? Tudok-e ártani, ha elmondok valamit? Felhívjuk-e esetleg a figyelmét olyanra, ami még nem is érdekelné?

Az viszont elég egyértelmű, hogy nem egyetlen nagy beszélgetésről, nem „felvilágosításról” van szó, hanem szexuális nevelésről. Hiszen lehetetlen egy egyszeri alkalommal átadni a gyerekeinknek mindent a testünkhöz való viszonnyal és a szexualitással kapcsolatban!

Szex és szexualitás: nem ugyanaz

A szexuális nevelés nemcsak a szexről szól. Az csak a jéghegy csúcsa. Mi is a különbség a kettő között? A szex az, amit csinálunk. A szexualitás az egész lényünkről, az egész személyiségünkről szól. Kapcsolódik az identitásunk egészéhez, a testünkhöz való viszonyunkhoz, a gondolkodásunkhoz, az érzelmi életünkhöz, a kapcsolatainkhoz, az intimitáshoz, az egészségünkhöz, a termékenységünkhöz, a spiritualitásunkhoz…

Éppen ezért a szexuális nevelés sem egy darab információ egyszeri átadását jelenti. A szexuális nevelés egy folyamatot jelent kiskoruktól kezdve – sok kis, természetes beszélgetést újra meg újra. Amikor őszintén válaszolunk a kérdéseikre, koruknak megfelelő módon. A testükről, a szerelemről, a párkapcsolatokról, az élet továbbadásáról – és igen, a szexről is.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2020. június 26.