Egy amerikai pap, aki 2013-ban szerzett diplomát a II. János Pál Intézetben, feltárta, hogy még a nyolc éves gyermekek is pornográfiát néznek, és ez okozza a válások 25 százalékát.

A teológiai licenciátus megszerzése után Fr. Sean Kilcawley lett a Lincoln Érsekség (Nebraska) hitoktatási igazgatója. Kilcawley a múlt hónapban interjút adott a La Nuova Bussola újságnak a pornófüggőség elleni küzdelemről.

„Mint pap, akit megbíztak a családok szolgálatával, (hiszem, hogy) a legjelentősebb statisztikai adat az, hogy a gyermekek már 8-11 éves korukban ki vannak téve a pornográfiának, valamint négyből egy válásnak az oka a pornográfia vagy a virtuális szexuális kölcsönhatás egyéb formái” mondta az olasz újságnak.

Kilcawley, akit 2005-ben szenteltek fel, a pornográfia által okozott problémák világszerte ismert szakértője, az Egyesült Államokban a test teológiájának, az emberi szeretetnek és a pornófüggőségnek elismert szónoka. Papokat és szakembereket is képez a gondozói szakmákban, például tanárokat és pszichológusokat, hogy segítsenek szolgálni azokat a katolikusokat, akik a pornófüggőség ellen küzdenek.

Kilcawley megjegyezte, hogy az amerikaiak jobban ismerik ezeket a problémákat, mint az európaiak.

“Ez egy növekvő mozgalom (az USA – ban), ami közegészségügyi válságként ismeri el a pornográfiát” mondta.

„Különböző vallási és világi szervezetek dolgoznak azon, hogy megvédjék a fiatalokat a pornográfia ártalmaitól, és hogy olyan törvényeket dolgozzanak ki, hogy megvédjék a gyermekeket, valamint a szexualizáció áldozatait a társadalomban” folytatta.

„Természetesen vannak még olyan tagjai a társadalomnak, akik úgy vélik, hogy a pornográfia törvényes időtöltés, és ez olyan tevékenység, mely nem teremt áldozatokat, de a növekvő vita országunkban reményt ad számomra, hogy azok, akik szeretnék, mentesek legyenek a pornográfia használatától, rendelkeznek azokkal a forrásokkal, hogy ezt a szabadságot elérjük.”

Számos amerikai szövetségi államban hoztak létre programokat és jogszabályokat, hogy megvédjék a gyerekeket a pornótól, jegyezte meg Kilcawley. Bár törvény tiltja, hogy pornót árusítsanak 18 év alatti gyerekeknek, de nem akadályozza meg őket abban, hogy hozzáférjenek ehhez az interneten. Reméli, hogy egy napon az internetes pornót kiszűrik már a forrásnál, és azoknak az embereknek, akik ilyet szeretnének nézni, kifejezetten kérniük kell ezt.  

Kilcawley jelezte, hogy azok a szülők, akik leegyszerűsítik a gyermekpornó problémáját azzal, hogy saját gyerekkori pillantásaikra hivatkoznak a pornóújságokat és videókat illetően, nem értik a mai valóságot. Azt mondta, hogy a mai fiataloknak hozzáférésük van olyan pornóhoz, ami sokkal erőszakosabb, kifejezőbb és hozzáférhetőbb, mint régebben volt.

„Még ha igaz is, hogy a pornográfia mindig létezett, azelőtt soha nem volt elérhető zsebkészülékeken”, mondta. „Még soha nem voltak korábban olyan szülők, akik gyermekeiket keresztény értékrendben szeretnék felnevelni, és rájöttek, hogy a gyerekek saját szobájukban pornográfiát néznek.”

Az amerikai katolikus püspökök konferenciája (USCCB) szembenézett az internetes pornográfia problémájával a 2015 novemberi „Teremts bennem tiszta szívet” nyilatkozat aláírásával.

Ebben a „pasztorális válaszban”, melyben Kilcawley tanácsadóként vett részt, a püspökök Isten szexualitási tervét fejtik ki, elmagyarázzák a pornográfia által okozott károkat, és bátorítják az amerikai egyházat a probléma megoldására.

Kilcawley azt is jelezte, hogy a különböző egyházmegyék megkezdték a küzdelmet a pornóválság kezelésére. Ennek egyik fontos módszere, hogy papokat képeznek ki a pornófüggőket segítő szolgálatra. Azt mondta a riporternek, hogy a leggyakoribb visszajelzés, amit kapott mind az amerikai, mind az olasz papoktól, hogy a szemináriumban nem kellően készítették fel őket, hogy mi a tennivaló a vezeklőkkel, akik küzdenek a pornó szenvedélybetegséggel vagy más kényszeres szexuális viselkedéssel. 

A szakértő azt tanácsolja paptársainak, hogy képezzék saját magukat a szexfüggőségekről és a gyógyulásról; alakítsanak szövetséget más szakemberekkel, például pszichológusokkal és 12-lépés-csoportokkal; és ne féljenek a feladattól. 

“Arra hívnak bennünket, hogy hirdessük az Evangéliumot, ’alkalmas és alkalmatlan időben’ ” – mondta Kilcawley.

„Különösen az Egyház jelenlegi körülményei között, ahol egyre több figyelmet fordítanak a papok és püspökök bűneire, továbbra is folytatni kell az igazság hirdetését Jézus Krisztusról, aki azért jött, hogy a bűnösöket megtérésre hívja” – mondta. 

“Napjainkban a leggyakoribb bűnök szexuális természetűek, bátornak kell lennünk, hogy reményt és gyógyulást hirdessünk egy sötétségbe borult világban.”

Kilcawley lelkesen ajánl egy 12 lépésből álló programot, mondván, hogy ezek a módszerek összeegyeztethetőek a keresztény élettel:

„Amit itt találunk, azt az Evangéliumban is megtaláljuk” – mondta.

„Ezek a megtérési módok mindenki számára.” 

A II. János Pál Pápai Teológiai Intézetet a házasság és a családtudomány kérdéseinek vizsgálatára eredetileg Szent II. János Pál alapította 1982-ben, mint a házassági és családi tanulmányok pápai intézetét. Az intézetet a lengyel pápa Familiaris Consortio elnevezésű buzdítása, valamint katolikus professzorok és hallgatók interdiszciplináris kohorsza bízta meg azzal, hogy hatékonyan mutassa be II. János Pál kiterjedt teológiáját a szexualitásról, házasságról és családról egy megcsömörlött világban.

2017-ben az intézetet Ferenc pápa megújította és átnevezte, miután kihirdette a házasságról és a családi életről szóló saját dokumentumát, az Amoris Laetitiát.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2023. november 10.