Tévhitek a házasságról I. rész

Bevezetés

Martinyi Sámuel 1782-ben megalapította Diósgyőrben Magyarország legöregebb máig is működő papírgyárát. Martinyinak nem volt fiúörököse, így amikor lányának megkérte a kezét Greutter Antal, állítólag akkor hangzott el először az azóta oly sokszor hangoztatott és alapvetően félreértelmezett mondat „Ugye, drágám, nekünk nem a papír számít, mi anélkül is szeretjük egymást.”

A házasságot vagy a családot kutatni egyetemi körökben jó ideig nem számított progresszív dolognak, az ideologikusan vagy a politikailag meghatározott cél ugyanis sokáig az volt, hogy azt kell bebizonyítani: az egyén a klasszikus felálláshoz képest alternatív együttélésekben ugyanolyan jól, vagy még jobban ki tud teljesedni.

A családdal kapcsolatos tények ezért sokáig alig és akkor is csak nagyon halkan lettek kimondva. Ennek az lett az eredménye, hogy mára a családdal és házassággal kapcsolatban rendkívül sok téves elképzelés él a köztudatban, miközben bizonygatni kell az olyan evidenciákat, hogy rossz az embernek egyedül, a házasság jó dolog és egy gyereknek szüksége van az anyjára és az apjára.

Egyformán hasznos

Az egyik ilyen népszerű tévhit az, hogy a házasság elsősorban a férfiak érdeke. Ez a tévképzet Jessie Bernard amerikai feminista szociológus munkájára vezethető vissza, aki kutatásaiban úgy találta, hogy a házasságokban több nő szenved szorongástól, depressziótól és passzivitástól, mint férfi, ebből pedig levonta a fent említett következtetést (Bernard, 1972). Bernard kutatása ugyanakkor hemzsegett a metodikai hibáktól és rendkívül korlátozott volt. Ahogy erre a Chicago-i Egyetem szociológia professzora Linda J Waite és az újságíró Maggie Gallagher a “The Case for Marriage: Why Married People are Happier, Healthier and Better off Financially” (A házasság ügyében: A házasságban élők miért boldogabbak, egészségesebbek és jobb módúak?) című könyvükben rámutatnak (Waite and Gallagher, 2002).

Bernard az általános egészségi állapot mutatói között nem vizsgálta az alkoholizmushoz, az erőszakhoz és a veszélyes viselkedéshez fűződő problémákat, amelyek pedig inkább a férfiakra jellemzőek. Amikor a kutatásaiból az derült ki, hogy a házasságban élő nők elégedettségi- és boldogságindexe jelentősen magasabb volt, mint a nem házasságban élőké, a kutató ezt azzal söpörte le, hogy a nők csak a társadalmi nyomásnak engedve vallják magukat boldogabbnak, pedig valójában nem azok.

A legfrissebb kutatások ugyanakkor azt igazolják, hogy férfi és nő nagyjából egyformán profitál a házasságból. Mind a házas férfiak, mind a házas nők egészségesebbek, boldogabbak, jobb módban és tovább élnek, mint a nem házasok. A férfiaknak inkább egészségi, míg a nőknek inkább anyagi tekintetben javul az életminősége. Ez utóbbi nem csak abból fakad – noha természetesen ez is fontos – hogy a férj keresete biztonságot jelent a gyere(ke)ket nevelő nő számára. Meglepő módon a házasságban élő és dolgozó nők keresete 4-10%-kal haladta meg a nem házasságban élőkét, ahogy a már idézett szociológia professzor, Linda J Waite, egy 1995-ben végzett kutatásából (Waite, 1995) kiderül. Azonban ez fordítva is igaz: a nős férfiak jobban keresnek, hamarabb jutnak előléptetéshez, jobb munkahelyi értékeléseket kapnak és kevesebbet hiányoznak a munkából, mint nőtlen társaik, ahogy ezt a Peter Kostiuk és Dean Follmann felmérése igazolta, ami a Journal of Labour Economics című szaklapban látott napvilágot (Kostiuk and Follmann, 1989).

Az okok keresésében a kutatók arra jutottak, hogy a férjek és apák, mivel nem csak önmagukért éreznek felelősséget, jobban hajtanak, nagyobb a motiváltságuk, több értelmét látják, hogy törekedjenek. Waite professzorasszony szerint érdemes a kérdés praktikus oldalát nézni: „Persze, egy egyetemi diplomával a zsebben, megnövekednek a kereseti lehetőségek, de ugyanígy egy támogató és megbízható házastárssal a háttérben is.” 

A teljes cikk elolvasható Az Európai Családtudományi Szemle 2015/1. számában itt.

Létrehozva 2019. október 2.