Hogyan lehet nagyobb és tartósabb hatást elérni azzal, hogy a legfontosabb dolgokat helyezzük előtérbe?

Van egy visszatérő fogalom, amely az életemben is megjelent. „Koncentrikus köröknek” nevezem. Biztosan valamelyik vezetői útmutatóból vettem át, de nem emlékszem, hogy melyikből, vagy talán ez csak egy olyan koncepció, amely más koncepciókat ötvöz. Mindenesetre sok mindenre alkalmazható, de a legtöbb esetben valamilyen formában kapcsolódik a befolyás vagy a prioritás köréhez.

Prioritás

Először nézzük meg a prioritásokat. Valami, amit magamról megtanultam az, hogy régóta azt mondom, hogy a prioritásaim a körök közepétől indulnak és kifelé terjednek. Ha azonban időelemzést végeznék a 2021 decemberét megelőző időszakra vonatkozóan, akkor látható lenne, hogy az időm aránytalanul nagy részét a szélesebb körökre fordítottam – az elsőfokú kapcsolatokra (pl. munkatársak, ügyfelek stb.) és a közösségre. A szívem azt mondta, hogy a család az első, de a tetteim mást mutattak. Valójában, hogy a külső körökön dolgozhassak, sokat vártam

• magamtól: feláldoztam a testmozgást, az alvást, a hobbit
• közvetlen családomtól: „Sajnálom, aznap este/hétvégén dolgoznom kell. Úton kell lennem” stb.
• barátaimtól és tágabb családomtól: kihagytam különleges eseményeket vagy összejöveteleket, vagy figyelmem elkalandozott, amikor együtt voltunk.

Ebből arra lehetett volna következtetni, hogy vagy a munkám és a közösségi elkötelezettségeim voltak fontosabbak a családomnál, vagy nem a szívem szerint osztottam be az időmet.

Az én esetemben az utóbbi volt igaz, és minden alkalommal, amikor önmagamtól, a családomtól vagy a barátaimtól azt kértem, hogy „bocsáss meg, de…”, ez érzelmileg megterhelő volt számomra, és idővel kimerítette az érzelmi tartalékaimat. Rengeteg pénzt és erőforrást költöttem arra, hogy „kárpótoljam” a rosszul beállított prioritásaimat. A feleségemet is magammal vittem a világ különböző pontjain lévő munkahelyeimre. Sokkal többet mentünk étterembe, mert egy 14 órás munkanap után csak ki akartam menni valahova. Többet költöttem dolgokra, mert szép dolgokat akartam vásárolni azoknak, akiket szerettem (és valószínűleg azért is, hogy pótoljam a közös idő hiányát). Persze, ezeket a dolgokat amúgy is meg akartam tenni, csak úgy gondoltam, hogy többet kell tennem, hogy kitöltsem az időbeli űrt.

Természetesen a megoldás a prioritások átrendezése, kombinálva a határok kijelölésével. Ez olyan, mint amikor egy edényt nagy kövekkel, kis kavicsokkal és homokkal töltünk fel. Az edényt a megfelelő sorrendben kell megtölteni – először a nagy kövekkel (a legfontosabb prioritások), aztán a kisebb kövekkel (fontos dolgok, amiket meg kell csinálni), végül a homokkal (apró dolgok, amelyek közül sokat nem „szükséges” megcsinálni).

Számomra a két legfontosabb dolog az volt, hogy

1) komolyan vegyem, hogy a fontos dolgokat tegyem az első helyre, és

2) reálisan ítéljem meg, hogy az egyes körök mennyi időt igényelnek tőlem, figyelembe véve a vállalt kötelezettségeket.

Például a 2. pont esetében sok tényező befolyásolja, hogy mennyi időt igényel a munka. Az iparág, a szerep, a célok, a célok elérésének határideje, a kockázatok/veszélyek, a csapat stb. Ha a legjobb akarsz lenni ÉS a leggyorsabban szeretnéd fejleszteni az üzletet ÉS a legnagyobbá szeretnél válni ÉS segíteni szeretnéd a csapat tagjainak a fejlődésben ÉS a versenytársak előtt szeretnéd elérni a mérföldköveket, akkor elkötelezettségre és sok időre van szükséged. Túl sok embert ismerek, akik szeretik a családjukat/barátaikat, egészségesek akarnak lenni, és részt akarnak venni a közösségük életében, de folyamatosan azt mondják, hogy „nincs időm” vagy „amikor elértem X-et, akkor majd szakítok rá időt”. Én is ilyen ember voltam.

Aztán ha Isten is úgy akarja,

1. a) elég sokáig élsz ahhoz, hogy elérd azt a fordulópontot, és
2. b) felismered, amikor elérted.

A vicces az, hogy őszintén hiszem, hogy a körök sorrendjének fontossága jobbá tesz minket mindenben – főnök, alkalmazott, házastárs, szülő stb. Hiszem, hogy a vállalatok is profitálnak abból, ha az emberek kiegyensúlyozottabbak (gyakran a vállalati kultúrától függetlenül).

Hiszem, hogy az emberek inspirálóbb munkát végeznek. Csak azt gondolom, hogy nem tesszük prioritássá a belső körök elsőbbségét és nem képzeljük el, hogy milyen lenne a munkahelyen vagy a közösségben, ha ösztönöznénk ezt a fajta prioritásrendet. Tudom, hogy régebben másokat ösztönöztem a prioritások felállítására, de nem hiszem, hogy én voltam a legjobb példa erre. Ahogy Tim McGraw dalában is szerepel: „Jobb vagyok, mint voltam régebben.”

Befolyás

Ez elvezet minket a koncentrikus körök másik megközelítéséhez – a befolyásolási körökhöz. Tegyük fel, hogy olyan ember vagy, aki meg akarja változtatni a közösségét vagy a világot. Hogyan néz ki ez, ha minden idődet és energiádat a külső körökre összpontosítod, de nem szánsz időt a belső körök megerősítésére? Hány olyan embert ismersz, aki megállás nélkül dolgozik és nagyon sikeresnek tűnik, de alkoholizmusban vagy drogfüggőségben szenved, tönkrement a kapcsolata, álmatlanságban szenved, rejtélyes egészségügyi problémákkal küzd (pl. agyi köd, szívdobogás vagy rosszabb…), vagy soha nincs ideje részt venni a gyerekei/barátai stb. rendezvényein?

Hányat csodálsz ezek közül? Ha valamit kívánnál a gyermekednek, mennyit kívánnál nekik ebből az életmódból?

Egy másik analógia a hegy, amely szerintem jól illik a körökhöz. Képzeld el, hogy a hegy „teret biztosít” más dolgok számára, hogy azok virágozhassanak. Minél nagyobb a hegy, annál több éghajlatra van hatással, annál inkább segít vizet és menedéket, gyönyörű kilátást stb. biztosítani. Ha azt mondanánk, hogy az egyes koncentrikus körök kúpok, és te (felülről) lefelé nézel a kúpokra, amikor köröket látsz; és ha minden kör olyan magas, amennyire az illető prioritásaihoz igazodik, akkor egy jól orientált ember körei hegynek tűnnének.

De mi van azzal, aki a tágabb világra koncentrál, és nem a belső körökre? Ezek a körök inkább hasadékok lennének, mint hegyek. Egy ilyen példa inkább a következőre hasonlítana – mintha a közepén egy lyuk lenne, mint egy vulkán, melynek teteje felrobbant. Ahelyett, hogy a teret tartaná, mintha vákuum lenne, vagy egy lyuk, amit folyamatosan meg kell tölteni.

Végül egy utolsó analógia: a fatörzseken gyűrűk (koncentrikus körök) láthatók, mivel azok évről évre növekednek és külső rétegeket növesztenek. Az élet és a táplálék a külső gyűrűkön keresztül jut el a törzsbe, míg a belső gyűrűk biztosítják az erőt. A fák, amelyek külső kártevők, gombák stb. miatt rothadnak, ami a fatörzs vagy az ágak közepén a faanyag bomlását okozza. A bél bomlása vagy lágyulása gyengíti a fa vagy az ág szerkezetét, ami az ágak vagy maga a fa töréséhez vezethet. Tegyük fel, hogy te vagy a fa. Magasra akarsz nőni, szélesre terjeszkedni, árnyékot adni, mély gyökerekkel rendelkezni stb. Ez csak erős béllel lehetséges.

Bárhogyan is nézzük a köröket, remélem, hogy ez az analógia hasznos lesz számodra.

Néhány kérdés:

• Van-e ezeknek a fogalmak visszhangja az életedben vagy tapasztalataidban?
• Hogyan néznek ki most a te köreid?
• Vannak olyan területek, melyekre hatást szeretnél gyakorolni, de most „nincs időd” erre?
• Milyen változásokat tennél a prioritásokban vagy határokban, amelyek hatással lennének a köreidre?

Mellékesen megjegyezném, hogy talán felmerülhet a kérdés, miért tettem a „beleértve Istent” kifejezést a középső körbe. Számomra ez a Ő helye, mert ez egy személyes dolog, amit mindenki maga dönt el. Az, ahogy ezt a döntést meghozzuk, és ahogyan reagálunk erre, hatással van ránk. Mi magunk döntjük el, hogy ez milyen hatással legyen a többi körre.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2025. november 25.