Melyek azok a gyermekkori vagy serdülőkori személyiségjegyek, amelyek a legjobban előre jelzik egy személy egészségét, vagyonát és boldogságát sok évvel később, mondjuk 35 éves korában? Az átlagos tanulmányi eredmények? A népszerűség? Az érzelmi stabilitás? Nem, a jövőbeli jólétet legjobban előre jelző tulajdonságok valójában az őszinteség és az önkontroll.

Főbb pontok

1. A lelkiismeretesség (önkontroll és őszinteség) terén kiemelkedő gyermekek és tinédzserek felnőttként jobb egészségnek, anyagi jólétnek és boldogságnak örvendhetnek.
2. A fiatalok sokkal kevésbé őszinték és önkontrolláltak, mint tíz évvel ezelőtt. Emellett neurotikusabbak, figyelmetlenebbek és gondatlanabbak is.
3. A szülőknek otthon kell megtanítaniuk az őszinteséget és az önkontrollt. Az iskoláknak pedig bátorságot kell gyűjteniük ahhoz, hogy visszatérjenek a jó és rossz tanításához egy átfogó erkölcsi keretben.
4. Az őszinteség és az önkontroll olyan erények, melyeket meg kell tanítani. Társadalomként nem tanítjuk ezeket az erényeket.

A pszichológusok az őszinteséget és az önkontrollt egyetlen személyiségjegybe, az „összeszedettségbe” egyesítik. Valójában The Collapse of Parenting [A szülői nevelés összeomlása] című könyvem két fejezetét számos, több évtizedes hosszmetszeti kohorsz tanulmánynak szentelem, amely kimutatja, hogy a lelkiismeretességben kiemelkedő gyermekek és tinédzserek felnőttként jobb egészségnek, anyagi jólétnek és boldogságnak örvendhetnek. Az osztályzatok, a népszerűség és az érzelmi stabilitás sokkal kevésbé alkalmasak a jó eredmények előrejelzésére, mint ez a tulajdonság.

A rossz hír az, hogy az elmúlt 10 évben drámai hanyatlás történt a tizenévesek és fiatal felnőttek lelkiismeretességében. Ez az újságíró John Burn-Murdoch által a Understanding America Study adatainak legutóbbi elemzéséből származik. Itt van egy ábra a Financial Times-ban megjelent cikkéből:

Forrás: John Burn-Murdoch, „A lelkiismeretesség aggasztó csökkenése”, Financial Times. 2025.08.08. Használata engedélyezett.

Amint látható, a fiatalok sokkal kevésbé őszinték és önkontrolláltak, mint egy évtizeddel ezelőtt. Emellett neurotikusabbak is. A neuroticizmus az érzelmi stabilitás ellentéte, így érzelmileg is kevésbé stabilak. Kevésbé kedvesek és kevésbé extrovertáltak. Burn-Murdoch dokumentálja azon fiatalok arányának ugyanolyan drámai csökkenését, akik azt állítják, hogy képesek terveket készíteni és azokat végrehajtani, valamint azon fiatalok arányának megfelelő növekedését, akik azt állítják, hogy könnyen elterelődik a figyelmük és figyelmetlenek.

Ez nagyon rossz hír, és komoly figyelmeztetésnek kell lennie az amerikai tanárok és szülők számára. Társadalomként nem tanítjuk meg a fiatalokat az őszinteségre, az önkontrollra és a kitartásra.

Talán ez nem is olyan meglepő. Az amerikai pedagógusok régen tudták, hogy a jellem és az erény tanítása az oktatás legfontosabb feladata.

David Brooks írt erről részletesen nemrégiben The Atlantic című lapban. Idézte az amerikai oktatási reformert, John Deweyt, aki 1909-ben azt mondta, hogy az iskoláknak „minden nap, öt napon át” erkölcsi tanításokat kell adniuk. Brooks idézte a Nemzeti Oktatási Szövetséget is, amely 1951-ben kijelentette, hogy

„a morális és szellemi értékek iránti folyamatos törődés továbbra is az oktatás legfontosabb prioritása”.

De ma már nem így van. Az elmúlt 24 évben több mint 500 iskolát látogattam meg, és elmondhatom, hogy a „morális és szellemi értékek iránti törődés” nem a legfontosabb prioritás a legtöbb állami iskolában vagy a legtöbb világi magániskolában, amit láttam. Ehelyett a legfontosabb prioritás a tantárgyak tanítása, a tesztpontszámok javítása, az „akadémiai szigor” és hasonló dolgok. Amikor az iskola vezetői a jellemnevelésről beszélnek, leggyakrabban Angela Duckworth módszere szerint a kitartás fejlesztését hangsúlyozzák. De, ahogy a Carleton Egyetem professzora, Jeffrey Snyder megfigyelte, a kitartás tanítása anélkül, hogy előbb megtanítanák az őszinteség, az udvariasság és a tisztelet alapvető értékeit, amorális, karrierista, „csak magamra figyelek” típusú oktatási megközelítéshez vezet. Mindenesetre ez nem működik, még a kitartás tanítása tekintetében sem. Mint fentebb említettem, Burn-Murdoch Understanding America adatainak elemzése jelentős csökkenést mutat azoknak a fiataloknak az arányában, akik azt állítják, hogy képesek terveket készíteni és azokat végrehajtani, és nagy emelkedést mutat azoknak a fiataloknak az arányában, akik azt állítják, hogy figyelmetlenek és gondatlanok.

Mint mondtam, ezek az új eredmények mindannyiunk számára ébresztő jelnek kell, hogy szolgáljanak. A szülők az erény első tanítói. 36 éve vagyok családorvos az Egyesült Államokban, és első kézből tapasztaltam meg azt, amit „a szülői szerep összeomlásának” nevezek. Írtam egy könyvet ezzel a címmel, amely a New York Times bestseller listájára is felkerült, ami azt jelzi, hogy legalábbis némi érdeklődés van e téma iránt.

Még 20 évvel ezelőtt is gyakori volt, hogy a szülők azt mondták: „Cselekedj másokkal úgy, ahogyan te szeretnéd, hogy veled cselekedjenek”.

Ez parancs, nem javaslat. De az elmúlt 20 évben láttam, hogy ez a parancs kérdésekké lágyult. És a kérdés gyakran valami ilyesmi: „Hogy éreznéd magad, ha valaki ezt tenné veled?” Az anya nem tudja, hogyan reagáljon, amikor a fia azt mondja: „Ha valaki ezt tenné velem, akkor tökön rúgnám!” Az irodában gyakran látom, hogy a gyerekek lázadással és tiszteletlenséggel bánnak szüleikkel, ami 30 évvel ezelőtt, amikor fiatal orvos voltam, elképzelhetetlen volt.

Szülőként és tanárként prioritásként kell kezelnünk az erény tanítását a gyermekeinknek. Mostantól kezdve.

Mi vagy ki a felelős a lelkiismeretesség hanyatlásáért? Burn-Murdoch szerint „valószínűleg a okostelefonok és a streaming szolgáltatások a bűnösök”. De nem vagyok meggyőződve arról, hogy csak az okostelefonok a felelősek. Igaz, hogy a lelkiismeretesség hanyatlását mutató fiatalok digitális bennszülöttek, az első generáció, amely mobiltelefonnal a zsebében nőtt fel. De a korreláció nem ok-okozati összefüggés. Nem védem az okostelefonokat; sőt, évek óta írok az okostelefonok veszélyeiről. 2010-ben írtam egy könyvet Girls on the Edge címmel, amelyben arra figyelmeztettem, hogy az okostelefonok és a közösségi média veszélybe sodorják a lányokat. És szerintem ésszerű azt hinni, hogy az okostelefonok elvonják a figyelmet és társadalmi elszigeteltséghez vezethetnek. Azonban a figyelemelterelés nem egyenlő a becstelenséggel.

Az őszinteség és az önkontroll olyan erények, melyeket meg kell tanítani. Társadalomként nem tanítjuk meg ezeket az erényeket. A legtöbb szülő nem tanítja őket otthon, és a legtöbb állami iskola ma már inkább a tananyagot hangsúlyozza, mint a jellemnevelést. Eznek változnia kell.

Néhány szülő jobban teljesít, mint mások. Egy országos felmérés elvégzése után Jonathan Rothwell, a Gallup közvélemény-kutatója és közgazdásza beszámolt ezeken az oldalakon, hogy a politikailag nagyon konzervatív szülőknek van a legnagyobb esélyük arra, hogy erős, szerető, tekintélyt parancsoló kapcsolatot ápoljanak gyermekeikkel: ez a fajta kapcsolat a leginkább elősegíti, hogy a gyerekek őszinték és önkontrolláltak legyenek. Ez nem jelenti azt, hogy politikailag konzervatívnak kell lenned. De talán szükséged van arra, hogy politikailag konzervatív szülőként magabiztosan nevelj.

Ahogy korábban itt megfigyeltem: most azt látom, hogy a politikailag baloldali szülők nagyobb valószínűséggel alkalmazzák a „szelíd szülői nevelést”, nagyobb valószínűséggel állítják, hogy „a jó szülői nevelés azt jelenti, hogy hagyjuk a gyerekeket dönteni”, és hasonló engedékeny gyakorlatokat alkalmaznak. 30 évvel ezelőtt ez nem volt igaz, de ma már az. A tekintélyelvű szülők megértik, hogy a jó szülői nevelés azt jelenti, hogy a felnőttek irányítanak – szeretettel, de szigorúan.

Hasonlóképpen, az iskolakerületeknek is bátorságot kell gyűjteniük ahhoz, hogy visszatérjenek a jó és a rossz tanításához egy átfogó erkölcsi keretben. Az Atlantic című lapban megjelent cikkében Brooks idézett egy tanulmányt, melyet Christian Smith, a Notre Dame szociológusa és kollégái végeztek, és amelyben erkölcsi kérdésekről kérdeztek fiatalokat. „Soha nem kellett döntést hoznom arról, hogy mi a jó és mi a rossz” – válaszolta az egyikük. „A tanáraim kerülnek az ilyen vitákat, mint a pestist” – mondta egy másik tinédzser.

Ezek a válaszok egybeesnek azzal, amit az elmúlt 24 év során az iskolalátogatásaim során megfigyeltem, legalábbis az állami iskolákban és a világi magániskolákban.

Ezeknek az iskoláknak az igazgatói elkötelezettek az inkluzivitás mellett; nem akarják, hogy bárki is kirekesztettnek érezze magát. Ezért a legbiztonságosabb, ha egyáltalán nem beszélünk komolyan az értékekről.

Jobban kell csinálnunk. Brooksnak több konkrét javaslata is van arra, hogyan lehetne ezt megvalósítani az iskolákban.

Kötelezővé tenni a szociális készségek tanítását, hogy a gyerekek megtanulják, hogyan lehet udvariasan és tiszteletteljesen nem egyetérteni.

Bevezetni egy új alapvető tananyagot, hogy a gyerekek megtanulják, miért fontos az őszinteség és az önkontroll. Megkövetelni a generációk közötti szolgálatot. A legtöbb iskola máris valamilyen közösségi szolgálatot végez, de ez gyakran mechanikus, összefüggéstelen és téma nélküli. Tegyük strukturáltabbá azzal a céllal, hogy a gyerekek tanuljanak a nagyszülőktől és például szolgálják őket.

Három évtizede iskoláink elsőbbséget adnak a matematika, az olvasás és az írás tanításának, miközben elhanyagolják az őszinteség és az önkontroll tanítását.

Az eredmény: az őszinteség és az önkontroll szabad esésben van, miközben a matematika, az olvasás és az írás tesztjeinek eredményei is csökkennek. Ez teljesen logikus, mert az erény és a jellem alapvető fontosságúak az oktatásban.

1788-ban Noah Webster így fogalmazott: „Az emberek erényei nagyobb hatással vannak a társadalomra, mint képességeik; ezért a szívet szorgalmasabban kell ápolni, mint a fejet” (kiemelés az eredetiben). Az öreg Webster úrnak igaza volt. Szülőként és tanárként elsőbbséget kell adnunk az erények tanításának a gyermekeink számára. Mostantól kezdve.

Leonard Sax MD Ph.D. gyakorló családorvos, pszichológus és négy szülőknek szóló könyv szerzője, köztük a New York Times bestseller The Collapse of Parenting (A szülői nevelés összeomlása) című mű, amelynek második kiadása 2024 októberében jelent meg a Basic Books kiadónál: www.leonardsax.com.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2025. november 16.