Egy olyan világban, ahol a termékenységi ráták zuhannak, ezek a nők a nagycsaládot választják – az okok messze túlmutatnak a gazdaságon.

Az abortusz és a születésszabályozás széles körű alkalmazása világszerte a termékenységi ráták csökkenéséhez vezetett. Az Egyesült Államokban 2020-ban rekordalacsony volt az 1000 nőre jutó 56 születés. A termékenységi ráta 2023-ban az Egyesült Államokban 1,7, az Európai Unióban 1,5, Japánban 1,3, Koreában 0,8, Mexikóban 1,8, Indiában pedig 2,0 születés/nő volt – mindenhol a népességpótláshoz szükséges születések száma alatt.

Egyesek szerint a megoldás az, hogy a gazdasági problémákat kormányzati beavatkozásokkal kell megoldani. Az Amerikai Katolikus Egyetemen Dr. Catherine Ruth Pakaluk professzor azonban úgy találta, hogy azokban az országokban, ahol a kormányok ilyen „gyermekpénz” programokat kínálnak, azok a párok, akik már eleve gyermeket akartak, sietnek „átütemezni” a gyermekvállalást, hogy megkapják az ösztönzőket – de az országos születésszám nem növekszik.
Pakaluk megpróbálta kideríteni, hogy a születésellenesség válságának megoldása talán azoknak a történeteiben rejlik, akik szembeszállnak az alacsony születési arányokkal, és eredményeit új könyvében, a Hannah’s Children: The Women Quietly Defying the Birth Dearth (Hannah gyermekei: A népességcsökkenéssel csendben szembeszálló nők) című művében dokumentálta. Ötvenöt interjút készített olyan amerikai, főiskolai végzettségű nővel, akiknek öt vagy több gyermekük van a házastársuktól, és kifejezetten azokat választotta ki, akik a gyermekvállalást „célszerűnek” tartják.
Megpróbálva pontosan meghatározni, hogy mi is ez a „cél” az egyes esetekben Pakaluk rájött, hogy az embereket nem ösztönzők motiválják, hanem az általuk választott lehetőségekhez fűzött értékek. Ezek a nők nagyra értékelik azt, ami egyre inkább elveszik kultúránkban: a házasság nagy értékét, a gyermekeket ajándéknak tekinteni, és a valódi életcélban való hitet.

1. Tanulság: A házasság jobb, mint az individualizmus

A csökkenő születési ráták problémájának megoldásához először a házasság hanyatlását kell vizsgálni. Pakaluk szerint ma kevesebb mint 50% gyermek él a saját, házasságban élő szüleivel – azaz abban a szerető és stabil környezetben, amelyben a gyermekek a legjobban fejlődnek. A házasság hanyatlása nagyrészt az individualizmusra való fokozott összpontosításnak tulajdonítható.

Andrew Cherlin szociológus megjegyezte, hogy a 20. században olyan individualizmus alakult ki, amely a családon kívüli kielégülést kereste, és a családi életet szembeállította a személyes jóléttel. A házasságot már nem külső erők fenyegették, hanem belső erők.

A tanulmányban szereplő nők harcoltak ez ellen az önző individualizmus ellen, és gyermekvállalás révén mélyebb kötelékeket alakítottak ki házasságukban. Az egyik interjúalany, Shaylee, aki hét gyermek édesanyja, Pakaluknak elmondta, hogy bár ő és férje már nem töltenek annyi időt kettesben, „együtt csinálnak valami hihetetlenül fontos és kifizetődő dolgot”, amely nélkül „nem ismernék egymást ilyen jól, és nem lennének ilyen közel egymáshoz, nem bíznának egymásban ennyire”.

A tízgyermekes Terry szerint az élet iránti nyitottság mindenképpen hozzájárult a férjével való intimitáshoz. Elmondta, hogy férje nyitottsága az új élet létrehozásának lehetőségére megmutatta neki, mennyire szereti és tiszteli, és a szülés után tanúsított szeretete és tisztelete megkönnyíti számukra, hogy egymás szolgálatában növekedjenek.

Eileen, akinek hat gyermeke van, kijelentette, hogy nincs romantikusabb annál, mint nézni, ahogy férje átalakul, hogy megfeleljen a családja nehéz igényeinek. „Ez igazán felemelő a szerelem számára” – mondta Pakaluknak. „Olyan mélységet és magasságot teremt és farag ki, amiről nem is tudtál, hogy megvan benned.”

Hannah, akinek hét gyermeke van, megjegyezte, hogy az arámi nyelvben a „szeretet” szó ugyanabból a gyökből származik, mint az „adni” szó. Továbbá elmagyarázta, hogy semmi sem hasonlítható az életében – sem a karrierje, sem az eredményei – ahhoz a belső békéhez, amelyet a családi életben talált meg, ahol a legmélyebb értelmet találta meg.

2. lecke: A gyermekek öröme messze meghaladja a költségeket

A tanulmányban szereplő nők a gyermekeket többre tartották, mint az alvást, a kényelmet, a karriert és a státuszt. Értékelték, mit nyertek és mit vesztettek azzal, hogy beilleszkedtek a kortársaik közé, megőrizték régi identitásukat, és a szakmai munkára koncentráltak, és úgy döntöttek, hogy a gyermekek elég ösztönzőek ahhoz, hogy a mérleg nyelvét a gyermekneveléshez szükséges önmegtagadás felé billentsék.

Pakaluk megjegyezte, hogy a kormányzati születésösztönző politikák nem veszik figyelembe a gyermekvállalás „teljes csomagját”, például azt, hogy egy nő mit szeretne még csinálni az idejével és tehetségével, és pontosan ezért nem növeli a születési arányt, ha kizárólag a gazdasági kérdésekkel foglalkoznak.

A gyermekvállaláshoz szükséges források nem az államtól származhatnak, hanem attól az anyától, aki „új élet szolgálatába állítja magát”. Azok a nők, akik ezt az önfeláldozó utat választják, joggal tekintenek a gyermekekre ajándéknak, nyitottak ezekre az ajándékokra, és bíznak Istenben, hogy ezek az áldások „saját forrásukat jelentik az isteni táplálékáramláshoz, és hasznot hoznak a családnak és a világnak”.

3. lecke: Az anyaság öröme nem mérhető előre

Ezek az anyák tanúsították, hogy a gyermekvállalás nem olyan dolog, amit igazán meg lehet érteni, amíg meg nem tapasztaljuk – a ráfordítások és az eredmények előre nem felmérhetők.

Ha a nőknek folyamatosan azt sulykolják, hogy kizárólag a tanulásra és a karrierre kell koncentrálniuk, akkor az a értékrend, miszerint a gyermekvállalás mindezen lehetőségekről való lemondást jelent, még inkább megerősödik. Azok az értékek, melyeket ezek a nők megismertek, felülmúlják egy ismeretlen gyermek értékét.

Ahogy Pakaluk beszámolt róla: „Számukra a gyermek nem olyan volt, mint egy fogyasztási cikk, melynek az élvezete csökken, és ezek a nők arról számoltak be, hogy a következő gyermekeikkel még nagyobb örömöt éreztek, mint az első és a második gyermekükkel.

4. Tanulság: Az anyaság az örökkévalóság felé mutat

Ezek a nők elfogadták azt az önfeláldozó, Krisztus-szerű cselekedetet, hogy gyermekeiken keresztül önmagukat megtalálva egyre inkább önmagukká válnak. Sokan állítják, hogy az anyaság megmentette őket az éretlenségtől, az önzőségtől és a haszontalanságtól, miközben elősegítette az önmegtagadást, az empátiát, a nagylelkűséget és a szolidaritást. Shaylee azt mondta, hogy bár az anyaság a legnehezebb dolog, amit valaha tett, egyben „a legkielégítőbb dolog, amit el tud képzelni”, mivel gyermekei segítettek abban, hogy azzá váljon, akinek lennie kell.

Terry Pakaluknak elmondta, hogy az anyaság „önzetlenebbé tette, mint valaha is gondolta volna”, és bár gyermekvágyát minden bizonnyal vallásossága motiválta, a gyermekvállalás mindig is természetes volt számára, és motivációját „vallás előtti” és „a vallás alatt rejlő” motivációnak írta le. Inkább egy vágy volt, ami mindig is a szívében élt – valaminek a beteljesülése, ami benne volt.

Hannah arról beszélt, hogy a gyermekek hogyan kötik őt egy „végtelen lánchoz”, összekötve a múlttal és a jövővel, tiszteletben tartva ősei emlékét, miközben struktúrát adnak, és lehetővé teszik, hogy növekedjen és összekapcsolódjon valami magasztosabbal, mint önmaga.

Shaylee és Terry hasonlóan éreztek. Shaylee szerint a család szent és örök, és a családi kapcsolatok a halál után is tovább élnek, Terry pedig azt mondta, hogy a gyermekvállalás arról szól, hogy a világra hozunk örökké élő lelkeket, és hogy szenvedései, gondjai és képtelenségei az örökkévalósághoz képest elenyészőek. Danielle, akinek hét gyermeke van, megjegyezte, hogy a gyermekek hozzájárulnak a „családi szőnyeghez” és a bölcsesség generációkon át történő átadásához, és hogy „ők valóban ajándék és kiváltság, hogy vannak, hogy nevelhetjük őket és megismerhetjük őket”.

Ahogy ezek a nők megmutatják nekünk, a „népességcsökkenés elleni küzdelem” titka abban rejlik, hogy a társadalom gondolkodásmódját úgy alakítsuk át, hogy a gyermekeket és a családot Isten egyik legnagyobb ajándékának tekintsük, amely segít nekünk Krisztushoz hasonlóvá válni.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2025. május 9.