A jó hír az, hogy a pornófüggőséggel küzdők közül sokan szeretnének segítséget kapni. Olyan felépülési csoportokat akarnak, amelyek segítenek újra szabadságot nyerni, és visszanyerni valamilyen érzéküket, hogy milyen az egészséges szexualitás és a valódi intimitás.

(LifeSiteNews) – Évek óta egy maroknyi tudós, mint például David Ley, fedezi a pornóipart, ragaszkodva ahhoz, hogy a „pornófüggőség” valójában nem létezik. A pornófüggőséggel küzdő emberek milliói másként vélekednének.

Egy nemrégiben készült tanulmány viszong kimutatta, hogy a „pornófüggőség tünetei” kifejezésre havonta átlagosan 70 000 alkalommal keresnek rá az Egyesült Államokban, a „pornófüggőség jelei” és a „pornófüggőség” pedig a függőséggel kapcsolatos leggyakrabban keresett kifejezések. A tanulmány szerint úgy tűnik, hogy a pornófüggőség a függőség leggyakoribb formája az Egyesült Államokban.

Az elmúlt években több ezer diákkal beszéltem a pornóról és egyértelműen kijelenthetem, hogy nem csak a pornófüggőség egyre nagyobb probléma – a pornófüggőség egyre fiatalabb korban kezdődik.

Találkoztam olyan pornófüggőkkel, akik ötéves korukban kezdték, és mire 15 évesek lettek, már egy évtizede függők voltak. Találkoztam olyan tizenévesekkel, akik 7, 8 vagy 9 éves korukban kerültek először kapcsolatba a pornóval. Leggyakrabban azt hallom, hogy a pornófüggőség a 6. osztály körül kezdődik. Az egyik iskolában, már az 5. osztályban probléma volt a pornográfiával. Ez a probléma valós, egyre nagyobb, és minden közösségnek fel kell ismernie ezt a tényt, és reagálnia kell rá.

A Pure Desire Ministries nemrég kiadott egy új jelentést, amely sokatmondó adatokat tartalmaz. Jelentésük szerint:

• Az amerikai felnőttek 61 százaléka elismeri, hogy használja a pornográfiát, és a pornóhasználók fele azt állítja, hogy senki sem tud róla.

• A pornóhasználók 84 százaléka azt mondja, hogy senki sem segít nekik elkerülni azt.

• 44 százalékuk még mindig tévesen azt hiszi, hogy ha csak egy „kis” pornót néz, az nem lesz hatással életük más aspektusaira. (Ahogy egy szakértő fogalmazott, nincs egy agyad a pornóra és egy másik a fantáziálásra – ez ugyanaz az agy, és minden összefolyik.)

• 63 százalék tévesen azt hiszi, hogy a pornófogyasztás összeegyeztethető a szexuálisan egészséges életmóddal.

• A magukat kereszténynek vallók 62 százaléka – ötből három – azt mondta a Barna [közvéleménykutató cégnek], hogy az emberek nézhetnek rendszeresen pornót, miközben szexuálisan egészséges életmódot folytathatnak.

• A keresztények 58 százaléka azt mondja, hogy fontos számára, hogy az egyházukban legyenek olyan programok, amelyek segítenek elkerülni a pornófüggőséget vagy felépülni abból – de csak 10 százalékuk mondja, hogy az egyházuk kínál ilyen segítséget.

• A keresztény ifjúsági vezetők 89 százaléka azt mondja, hogy azt szeretné, ha a tizenéveseket szüleik nevelnék az egészséges szexualitásra, és 69 százalékuk szerint a „barátok” és a „közösségi média” van a legnagyobb hatással arra, hogy a tizenévesek mit gondolnak a szexről.

• Az amerikai lelkészek 75 százaléka mondja, hogy személyesen segít a pornófüggőséggel küzdő embereknek. A segítséget kérők 51 százaléka házas férfi.

• A lelkipásztorok 67 százaléka vallja, hogy korábban már használt pornót, 18 százalékuk ma is küzdenek ez ellen, 86 százalékuk pedig azt mondja, hogy úgy érzi, a pornóhasználat gyakori a lelkipásztorok körében.

Ezek a számok a legkevésbé sem meglepőek számomra. Digitális korunkban a fiatalokat az online kultúra – vagyis a pornográfia, a szórakozás és a közösségi média – vagy a szüleik katekizálják.

A legtöbb fiatal szinte semmilyen oktatásban vagy mentorálásban nem részesül az egészséges szexualitásról, miközben ez a kultúra romboló és gyakran aljas üzenetekkel bombázza őket. Ennek eredményeként a keresztény közösségek szexuális ökonómiája különösen az elmúlt másfél évtizedben súlyosan károsodott. Úgy vélem, rendkívül fontos, hogy a szülők, a pedagógusok és az egyházi vezetők ezt komolyan vegyék. Hogy egyenesen fogalmazzak, úgy gondolom, hogy ez egy vészhelyzet.

A jó hír az, hogy a bajba jutottak közül sokan szeretnének segítséget kapni. Azt akarják, hogy a szülők mentorálják őket. Olyan felépülési csoportokat akarnak, amelyek segítenek nekik a szabadság elnyerésében. Felelősségteljes partnereket akarnak, akik segítenek nekik legyőzni a függőségüket. Vissza akarják nyerni azt az érzést, hogy milyen az egészséges szexualitás és a valódi intimitás. Tudják, hogy a pornográfia romboló hatású, de csapdában érzik magukat, és gyakran túlságosan szégyellik magukat ahhoz, hogy segítséget kérjenek. Ez azt jelenti, hogy rajtunk múlik, hogy szembenézzünk ezzel a problémával, és segítséget nyújtsunk a küszködőknek.

A kultúra evangéliumi. Fel kell ismernünk, hogy a Pornhub [pornóoldal], a mocsok és a borzalom más barlangjai által szerencsétlen odatérőket nyernek, és a mi feladatunk, hogy visszavágjunk.

Jonathon Van Maren írásait több mint hat nyelvre fordították le eddig, a LifeSiteNews mellett többek között a National Post, a National Review, a First Things, a Federalist, a The American Conservative, a The Stream, a Jewish Independent, a Hamilton Spectator, a Reformed Perspective Magazine és a LifeNews is publikálta. A The European Conservative egyik szerkesztője.

Meglátásait a CTV, a Global News és a CBC, valamint több mint húsz rádióállomás is bemutatta. Rendszeresen tart előadásokat különböző társadalmi kérdésekről egyetemeken, középiskolákban, egyházakban és egyéb rendezvényeken Kanadában, az Egyesült Államokban és Európában.

A The Culture War, Seeing is Believing (A kultúrháború: hiszem ha látom), Why Our Culture Must Face the Victims of Abortion (Miért kell kultúránknak szembenéznie az abortusz áldozataival Patriots: The Untold Story of Ireland’s Pro-Life Movement,  ´(Hazafiak: Az írországi életvédő mozgalom el nem mondott története), Prairie Lion: The Life and Times of Ted Byfield (Préri oroszlán, Ted Byfield élete és kora), valamint Blaise Alleyne-nel közösen írta A Guide to Discussing Assisted Suicide (Útmutató az asszisztált öngyilkosság megvitatásához) című könyvet.

Jonathon a Kanadai Bioetikai Reform Központ kommunikációs igazgatója.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2024. október 12.