A múlt héten egy növekvő kapcsolati trendről, a „situationship”-ről beszéltem, amelyet szexuálisan aktív kapcsolatként definiáltam, amelynek nincs egyértelmű meghatározása vagy elkötelezettsége, és nincsenek jövőbeli tervek vagy szándékok arra, hogy bármilyen határt vagy elkötelezettséget hozzanak létre. Mark Regnerus „Cheap Sex” [Olcsó szex] című könyvében megszervezte a legnagyobb adatgyűjtést a házasság előtti szexről Amerikában, és vitathatatlan következtetéseket vont le a jelenlegi házasság nélküli, romantikus kapcsolati kultúránkból eredő kockázatokról. Könyvének utolsó néhány oldalán a következő következtetést vonja le:

A nők megtanulnak úgy szexelni, mint a férfiak. De ha lehántjuk róluk a leplet, akkor egyértelművé válik, hogy ez az átalakulás nem reflexiója a nők erejének, hanem az ő alárendeltségük tükröződése. Ha a nők jobban irányítanák a kapcsolat alakulását, akkor a férfiaknak többe kerülne a szexhez való hozzáférés, akkor átlagosan azt látnánk, hogy a férfiak lenyűgözőbb udvarlási erőfeszítéseket tesznek, kevesebb egyéjszakás kalandjuk lenne, kevesebb házasság előtti szexuális partnerrel, rövidebb együttélésekkel, és több házasságkötés történne, és talán valamivel korábbi életkorban. Más szóval, a szex ára magasabb lenne.

Helyette a férfiaknak többe kerülne a hozzáférés. Ezek közül egyik sem következik be. Egyik sem. A házassághoz vezető út, amit a fiatal amerikaiak többsége még mindig az élet egyik legfontosabb céljaként állít, sokkal több évnyi és kudarcba fulladt kapcsolattal terhelt, mint valaha a múltban. A romantikáról és a házasságról szóló, egykor megszokott narratívák – hogyan randizzunk, hogyan legyünk szerelmesek, kit vegyünk feleségül, miért és mikor – ma már nincsenek széles körben megerősítve. Ezt felváltva [most] a fiatal felnőttek körében óriási megrökönyödés tapasztalható azzal kapcsolatban, hogy hogyan is lépjenek tovább. Tanácsot kértek tőlem: Mark, mivel ez egy társadalmi probléma, nem pedig személyes, nem tudok mást ajánlani, mint azt tanácsolni nekik, hogy inkább idejekorán vegyék észre a párkapcsolati piac realitásait, minthogy addig ne vegyék észre, amíg az át nem veri őket.

Bár nagyra értékelem Mark kutatását és megállapításait, szeretném hangsúlyozni, hogy valójában sokat tudunk ajánlani a fiatal szingliknek. Ez olyasmi, amit én már 30 éve csinálok, amit világosan felvázoltam How to Avoid Falling in Love with a Jerk [Hogyan kerüljük el, hogy egy bunkóba (vagy női bunkóba) szeressünk bele?] című könyvemben és párkapcsolati tanfolyamomban.[1] Gyakorlati játéktervet adtam egy egészséges és biztonságos romantikus kapcsolat felépítéséhez, miközben öt, kutatásokon alapuló célterületet fedeztem fel, amelyek a legerősebben jelzik előre egy partner házassági potenciálját.

A mainstream randizási kultúránk áramlata azonban tovább tombol, melyet ötven éve elsősorban két erő hajt: a szétkapcsoló hatás és a válási hatás.

A szétkapcsoló hatás

Lényegében az 1960-as évek hozták el a házasságon kívüli szexuális érintkezés gyakorlatát. Bár mindig is voltak olyanok, akik házasságon kívüli szexet folytattak, ez volt az első alkalom, amikor a szexnek a házasságtól való függetlenítése társadalmilag elfogadott része lett a randizásnak. A szexnek a házasságtól való függetlenítése természetesen két további párkapcsolati tapasztalat függetlenítéséhez vezetett: a párkapcsolat (együttélés) és a szülői szerepvállalás (házasságon kívüli gyermekvállalás)[2].

Az 1980-as évekre a házasságon kívüli szex és az együttélés a randizás új szakaszaivá váltak, és az úgynevezett szakértők közül sokan szinte azonnal szexuális kapcsolatra, egy éven belül pedig összeköltözésre szólítottak fel.[3] Ahogy azonban a szex és a partnerkapcsolat elvált a házasságtól, úgy változott a házasságon kívüli gyermekvállalás is:

az első szülések 40%-a egyedülálló anyáknál történt. Ez az arány az ezredfordulós anyák esetében mintegy 50%-ra, a spanyol anyák esetében 55%-ra, a fekete anyák esetében pedig 75%-ra emelkedik, mivel ez a tendencia az egyik fő forrása az egyedülálló szülők, a törékeny családok és az apátlanság jelenlegi járványának.

A válás hatása

A szétkapcsolási hatással párhuzamosan a 60-70-es években egy második hajtóerő is megjelent: a válási ráta gyors növekedése, amely a 80-as évekre a válással végződő házasságok mintegy 20%-áról 50%-ra ugrott. Ironikus módon ekkor a házasságot hibáztatták a válásért, ami a házasság démonizálásához vezetett, amit az elkötelezettség megbélyegzése követett.

Más szóval, hogy elkerüljék a házasság szívfájdalmát (ami a válás), a mainstream kultúra leválasztotta a szexet, a párkapcsolatot és a szülői szerepet a házasságról, majd azt javasolta, hogy a párok a szituációs kapcsolat liminális terében építsenek tartós kapcsolatot, egy olyan kapcsolati élményt, amely megszünteti a valódi „bűnöst”, az elköteleződést, ahogyan azt az előző blogbejegyzésemben tárgyaltam.

Végül a szétkapcsoló hatás és a válás hatása együttesen nagymértékben csökkentette a házasság értékét és szükségességét, ami a házasságkötések elhalasztását, és sokak számára annak elvesztését okozta, hogy valaha is megházasodjanak. Ez a házasságtól való visszavonulás nem volt más, mint egy kísérlet arra, hogy az elköteleződés és a felszabadító szex megszüntetésével kikerüljék a szívfájdalmat.

De itt van a személyes boldogság és a kapcsolati beteljesülés rideg valósága: az embereknek nemcsak arra van szükségük, hogy szeressék őket, hanem arra is, hogy szeretetet adjanak, hogy áldozatot hozzanak, és végső soron, hogy tartozzanak valahová. Mivel az elköteleződés a szeretet velejárója, csak az elköteleződés – a kölcsönös, élethosszig tartó, áldozatos és szeretetteljes szívbeli elköteleződés – teremtheti meg az emberi boldoguláshoz elengedhetetlen biztonságot.

A szituációs kapcsolat így hasonlít a közmondásos békához a halálos forrásig melegedő vízben. Eleinte a szituációs kapcsolat kényelmesnek tűnik, egy új kapcsolat presszió nélküli szakaszának. De ahogy a romantika felforrósodik, a természetes megfontoltság és a növekvő elköteleződés előrehaladása meghiúsul, ami azt eredményezi, hogy legalább az egyik partner úgy érzi, megégett, és egy olyan kapcsolatban ragad, amelynek nincsenek világos határai vagy jövője. A sors iróniája, hogy ez a kísérlet, hogy elkerüljék a megszakadt elköteleződés okozta szívfájdalmat, végül még nagyobb szívfájdalmakhoz vezet a meg nem formált elkötelezettségek miatt.

Segítenünk kell a jelenlegi elköteleződés-kerülő társkereső kultúránknak, hogy új bizalmat alakítsunk ki a biztonságos elköteleződések kialakításában, melyek tiszteletben tartják az önátadásunk értékét, és a szexet, a párkapcsolatot és a szülőséget újra összekapcsoljuk a házassággal.

John Van Epp, Ph.D., korábban 25 évig volt terapeuta, adjunktus és két évtizeden át a hadseregnél szerződéses tréner, jelenleg a Love Thinks, LCC elnöke/alapítója, ahol olyan bizonyítékokon alapuló párkapcsolati tanfolyamokat fejlesztett ki, amelyeket több mint tízezer oktató tanított több mint egymillió résztvevőnek nemzetközileg. A házasságról és az egészséges kapcsolatokról szóló forrásait a http://www.lovethinks.com/, http://www.mylovethinks.com/és http://www.ramseries.com/ oldalakon találja.

Forrás angol nyelven

[1] Van Epp, John. How to Avoid Falling in Love with a Jerk. [Hogyan kerüljük el, hogy egy bunkóba szeressünk bele] New York: McGraw-Hill. 2007. A könyv alapján készült PICK és Head Meets Heart párkapcsolati tanfolyamok a http://www.lovethinks.com/ és a http://www.mylovethinks.com/ oldalon találhatók.

[2] Van Epp, John és De Gance, J.P. Endgame: The church’s strategic move to save faith and family in America [Az egyház stratégiai lépése a hit és a család megmentésére Amerikában], Trinity Press: 2021. Ebben a könyvben négy fejezetben, a 41-85. oldalakon részletesen kifejtem a szétkapcsoló hatás elméletet.

[3] Papa, Ashley. The New Relationship Timeline: Are You on Schedule? [Az új kapcsolati idővonal: A menetrend szerint haladsz?] Kiterjedten idézi Dr. Paul L. Hokemeyer Ph.D., jogi doktorátus, klinikai pszichológus, aki azt javasolja, hogy a második randevún osszuk meg a szexuális múltat, a harmadik randevún szexeljünk, az ötödik randevú után aludjunk együtt, és 12 hónap után költözzünk össze.

Létrehozva 2024. május 16.