Az amerikaiak 50-65%-a hisz abban, hogy a házasság előtti együttélés javítja a kapcsolat sikerének esélyeit.[1] A fiatalabb amerikaiak esetében különösen valószínű, hogy hisznek az együttélés jótékony hatásaiban, és úgy tekintenek az együttélésre, mint a házasság előtti kapcsolat értékes próbájára.[2] A házasság előtti együttélés azonban már régóta összefügg a válás magasabb kockázatával,[3] ami ellentmond annak a közhiedelemnek, hogy az együttélés javítja a házasság tartósságának esélyeit.

A házasság előtti együttélés és a válás közötti összefüggést gyakran nevezik együttélési hatásnak.

Mivel a párok 70%-a él együtt a házasságkötés előtt,[4] fontos megérteni, hogy az együttélés hogyan és mikor jár együtt a házasság sikerének rosszabb esélyeivel.

A témával kapcsolatban mind a médiában, mind a tudományos folyóiratokban sok vita alakult ki, egyesek szerint a házasság előtti együttélés és a válás közötti összefüggés a szelekciónak köszönhető – vagyis az összefüggés pusztán a házasság előtt együtt élők és nem együtt élők közötti különbségekkel függ össze -, mások szerint pedig az együttélés tapasztalata miatt a párok nagyobb valószínűséggel küzdenek a házasságban. Úgy véljük, hogy mind a szelekció, mind a tapasztalat része a magyarázatnak, és hogy az emberek tehetnek lépéseket annak érdekében, hogy növeljék a tartós házasság esélyét, attól függően, hogy hogyan (ha egyáltalán) élnek együtt a házasság előtt.

A 2010 és 2019 között először házasságot kötő amerikaiak új országos mintáját felhasználva megvizsgáltuk, hogy 2022-től kezdve mennyire stabilak ezek a házasságok aszerint, hogy az emberek a házasságkötés előtt együtt éltek-e vagy sem, és ha igen, akkor mikor. A korábbi kutatásokkal összhangban a házasság előtt együtt élt pároknál nagyobb valószínűséggel ért véget a házasságuk, mint azoknál, akik nem éltek együtt a házasság előtt. (Lásd az oldalsávot a 11. oldalon.)

A jelentés elsődleges megállapítása az, hogy az összeköltözés időpontja erőteljesen összefügg a házassági instabilitással.

• Azok, akik az eljegyzés előtt kezdtek el együtt élni, nagyobb valószínűséggel élték meg a házasság felbomlását, mint azok, akik csak az eljegyzés után vagy már házasok voltak.
  • Konkrétan, a házasságok 34%-a ért véget azok között, akik az eljegyzésük előtt éltek együtt, szemben a házasságok 23%-a azoknál, akik csak azután éltek együtt, hogy összeházasodtak vagy eljegyezték egymást. Az utóbbi két csoport statisztikailag nem különbözött a házasságuk végének valószínűségét illetően.
• Relatív értelemben azok házassága, akik az eljegyzés előtt költöztek össze, 48%-kal nagyobb valószínűséggel ért véget, mint azoké, akik csak az eljegyzés vagy a házasságkötés után éltek együtt.

Eredményeink azt sugallják, hogy a válás kockázatának csökkentéséhez az egyik kulcs az lehet, hogy vagy ne éljünk együtt a házasság előtt, vagy az összeköltözés előtt rendezzük a házassági szándékkal kapcsolatos nagy kérdést.

A legfontosabb tudnivalók

• Ha a házasságkötés előtt nem élnek együtt, vagy csak azután, hogy már eljegyezték egymást, akkor kisebb valószínűséggel ér véget a házasság, mint hogy az eljegyzés előtt együtt élnek.
• A párok csökkenthetik a válás kockázatát, ha az összeköltözés előtt egyértelmű házassági szándékkal rendelkeznek, vagy ha a házasságkötésig várnak az együttéléssel.
• Az összeköltözés okai is számítanak: azok, akik az összeköltözés legfőbb okaként a kapcsolat tesztelését vagy az anyagi okokat jelölték meg, nagyobb valószínűséggel vetettek véget házasságuknak, mint azok, akik azért tették ezt, mert több időt akartak a partnerükkel tölteni.
• A korábbi élettársi kapcsolatok nagyobb száma összefügg a házasságok végének nagyobb valószínűségével.
• Ha megbeszéljük, hogy mit jelent az együttélés, és közösen hozunk döntést erről (ahelyett, hogy belecsúsznánk), az segíthet csökkenteni a házassági nehézségek kockázatát néhány olyan pár esetében, akik a házasság előtt együtt fognak élni. A házassági szándékok tisztázása különösen fontos célja lehet az ilyen beszélgetéseknek.

Forrás

Teljes tanulmány angol nyelven

[1] Barna Group, “Majority of Americans now believe in cohabitation” [Az amerikaiak többsége most már hisz az együttélésben], Barna, 2016. június 14.

[2] Graff, N. “Key findings on marriage and cohabitation in the U.S.” [A házasság és együttélés főbb megállapításai], Pew Research Center, 2019. november 6.

[3] Stanley, S.M., Rhoades, G.K., & Markman, H.J. “Sliding versus Deciding: Inertia and the premarital cohabitation effect” [Csúszás kontra döntés: a tehetetlenség és a házasság előtti együttélés hatása], Family Relations 55, no. 4 (2006): 499-509.

[4] Hemez, P. & Manning, W. D. “Thirty years of change in women’s premarital cohabitation experience” [Harminc év változása a nők házasság előtti együttélési tapasztalataiban], Family Profiles, FP-17-05. (Bowling Green, OH: National Center for Family & Marriage Research, 2017).

Létrehozva 2024. május 17.