„Az eszméknek következményeik vannak” – figyelmeztetett Richard Weaver.  És a rossz eszméknek nagyon rossz következményeik vannak, különösen, ha a népességről van szó.

Paul Ehrlich 1968-ban megjelent The Population Bomb [A népesedési bomba] című műve az egyik legrosszabb ötlet volt, amely valaha egy emberi elméből származott. Azt jósolta, hogy a „túlnépesedés” hatalmas éhínségeket fog okozni az elkövetkező években.  Ehrlich könyve egybeesett a szexuális forradalommal és a fogamzásgátló tabletta széles körű használatával, és az ezeket gyakorlók népszerűsítették.

Az eredmény? A gyermekvállalással kapcsolatos népi ellenszenv, melynek Ehrlich segített a kialakulásában, nem is beszélve a népességszabályozási mozgalomról, amely több százmillió meg nem született ember életébe került.

Ezzel szemben VI. Pál pápa prófétai enciklikája, a Humanae Vitae, amelyet ugyanezen év júliusában adtak ki, sokkal kisebb hatást gyakorolt. Megjósolta, hogy ha a világ magáévá teszi a reproduktív önzés Ehrlich és a kontrollerek által ajánlott szellemét, az katasztrofális lesz az emberiség jövője szempontjából.

Az elmúlt 56 évben Ehrlich minden jóslata tévesnek, míg VI. Pál pápa minden jóslata helyesnek bizonyult. Ehrlich eltúlozta a számokat és azok hatását, míg VI. Pál pápa kemény igazságokat mondott ki és elmagyarázta azok elkerülhetetlen következményeit.

A politikai vezetők még ma is Ehrlich elképzeléseit népszerűsítik, miközben továbbra is figyelmen kívül hagyják a Humanae Vitae figyelmeztetéseit. Ez tényleg bizarr.  A világ bevásárolt Ehrlich félelemkeltéséből, és megkapta a pápa által megjósolt eredményeket – a „demográfiai telet” és a gyorsuló „születéshiányt”, amely egész nemzeteket pusztít el.

Egész nemzetek nem hajlandók gyermeket szülni. Miért? Mert félnek a családalapítással járó terhektől. És ami még rosszabbá teszi a helyzetet, hogy ezek az egyedülállók és önző párok gyakran attól félnek, hogy mások „önző módon” gyermeket vállalnak és családot alapítanak.

„Mi éppen elegen vagyunk, de ti túl sokan vagytok” – ahogy P.J. O’Rourke jellemezte a hozzáállásukat.

Ahogy a túlnépesedéstől való félelem csökken, az emberellenes mozgalomnak van egy új fóbiája: „Klímaváltozás!”

Valós-e ez a változás, és ha igen, az emberek okozzák-e? A válasz mindkét kérdésre vitathatatlanul „nem”, de sok pár még mindig azt állítja, hogy a világ megmentéséhez nem kell gyermeket vállalni.  Saját szemükben ők  a „klímahősök”.

A legnagyobb mögöttes probléma azonban az, amire VI. Pál pápa figyelmeztetett: a párok nem tekintik áldásnak a gyermekeket. Ez a hozzáállás különösen Spanyolországban szembetűnő. Az isteni gondviselésbe vetett bizalom hiánya, párosulva a nagylelkűség hiányával és egy kis „carpe diem” mentalitással, arra készteti a párokat, hogy a gyermekeket inkább akadályként, mint ajándékként tekintsék.

A hibáknak ez a kombinációja mély szenvedést okoz Európa-szerte.

A spanyol Alejandro Macarrón, a Demográfiai Reneszánsz Alapítvány elnöke, aki nagy rálátással rendelkezik a spanyolországi demográfiai kérdésekre, elmondja nekünk: „A születési tendenciák Spanyolországban és az egész Nyugaton – Izrael kivételével – lélegzetelállítóan rosszak. Ugyanez a helyzet a Távol-Keleten és a világ más régióiban. Minden évben egyre több országban rekord alacsony a termékenység. A katasztrófára adott reakció hiánya talán még aggasztóbb, mint maga a katasztrófa. Túl sok jóindulatú politikus, úgynevezett értelmiségi, ESG-pártoló [környezeti, társadalmi és kormányzási szempontok] és vezető médiaszemélyiség valójában üdvözli a demográfiai öngyilkosságot!”

Az eredmény? A születési ráta a baszk régióban, ahol 20 évvel ezelőtt még egy nőre 2,78 gyermek jutott, mára 1,18-ra esett vissza. Ez a fele annak, amire a lakosságnak szüksége van ahhoz, hogy pótolja önmagát.

Sok közösségben, köztük sok városi negyedben több a kutya, mint a gyermek.

Ennek a meddőségnek elkerülhetetlen következménye a magányosság járványszerű elterjedése egész Spanyolországban. 1976-ban a lakosságnak mindössze egy százaléka élt egyszemélyes háztartásban. Mára ez a szám 12%-ra ugrott. És ez a szám feltartóztathatatlanul tovább fog nőni.

1976-ban a lakosság 36,5%-a volt 20 év alatti, ami azt jelentette, hogy a nagyszülők rendszeresen élvezhették unokáik társaságát. Ma ez az arány a felére csökkent (18,2%). Spanyolország népesség piramisa a feje tetejére állt. Hamarosan a nagyszülők száma meghaladja az unokákét.  A gyakorlatban hamarosan túl kevés aktív munkavállaló lesz ahhoz, hogy a nyugdíjasok növekvő arányának nyugdíját ki tudják fizetni.

Mit mond erre a spanyol kormány ezzel az ijesztő kilátással szemben?  Azt, hogy már most is túl sokan élnek Spanyolországban, és hogy ők okozzák az éghajlati vészhelyzetet!

De nincs elveszve minden. A Nagycsaládosok Egyesülete nagy és egyre növekszik.  Ahhoz, hogy ehhez a csoporthoz tartozzunk, három vagy több gyermeket kell vállalnunk.  Más szóval éppen ők azok, akik megmenthetik Spanyolországot az elnéptelenedés valódi katasztrófájától.

Ezek a nagylelkű szülők úgy döntöttek, hogy közbelépnek és egy nagyszerű kampányt indítanak. Sok madridi kellemesen meglepődött, amikor meglátta a több száz óriásplakátot és plakátot, amelyeket az egyesület az egész fővárosban, Madridban és a környező régióban kihelyezett.

Az üzenet így szólt: „Mentsük meg a bolygót! Szüljetek több gyereket!”

A népszerű buszmegállók és metrómegállók közelében elhelyezett üzeneteket spanyolok milliói látják nap mint nap.

Az üzenet meglepheti a woke embereket, de sokan örülnek, hogy feltárják ezt az alapvető igazságot. María Menéndez, az egyesület elnöke és ennek az üdvözlendő erőfeszítésnek a fő támogatója a PRI Európai Irodájának elmondta, hogy az üzenet visszhangra talál a lakosság körében.

 „Mit ér a környezetszennyezés-mentes világ, ha nincsenek emberek, akik élvezhetik?” – szól az üzenet.

Ezzel szemben úgy tűnik, hogy a szocialista kormány a demográfiai telet tovább akarja súlyosbítani.  Keményen dolgozik az abortusz könnyítésén és az eutanázia törvény elfogadásán.  Még a nagycsaládosok fogalmát is megpróbálja kitörölni a törvényből. A szocialisták olyan törvényjavaslatot írtak, amely a „nagycsalád” fogalmát „a nagyobb szülői támogatásra szoruló családokra” változtatja. Így a „két apával”, „két anyával”, és talán még többel is rendelkező „családokat” is bele lehet érteni. Más szóval, megpróbálják a „nagycsaládosok” fogalmát a létezésből kivonni.

Ez az egész egy kettős értékrend, de a spanyol nagycsaládosokat nem félemlíti meg a kormánytól érkező woke-kultúra. Nemcsak hősiesen nevelnek több gyermeket szinte állami támogatás nélkül, hanem a nyilvánosság elé is állnak az üzenetükkel.

Ahogy Alejandro Macarrón mondja: „A nagycsaládos az egyetlen háztartás, amely hozzájárul az enyhébb demográfiai télhez. Ráadásul a madridi Nagycsaládosok Egyesülete, amelynek élén a kilencgyermekes anyuka, María Menéndez áll, bátran küzd a családi kedvezményekért, miközben támogatja, hogy legyen több gyermek.”

A kampányt egy humoros és tanulságos videó egészíti ki, amely leleplezi az életellenes intézményrendszer hazugságait és arra bátorítja a fiatalokat, hogy vágjanak bele a több gyermek vállalásának kalandjába… a bolygó érdekében!

A sok kormányzati hazugsággal és a sok „rossz eszmével” szemben, amelyek a közpolitikai döntéseken keresztül „nagyon rossz következményekké” váltak, van remény. Európában kevés a lehetőség, de az olyan kampányok, mint a Madridi Nagycsaládosok Egyesülete, arra engednek következtetni, hogy lehetséges egy valóban jobb világ.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2024. május 13.