7. fejezet: A „szépség skatulya”

A hindu közmondás szerint „A nő szépsége csak skatulya, a fődolog, hogy mi rejlik benne”. E mondás minden szava ősrégi tapasztalaton alapul és mindenegyes szaván külön hangsúly van. A „rejlik” szón is.

E fejezetben egy csomó újabb esetet fogunk közölni annak a bizonyítására, hogy maga a testi szépség mennyire nem kezeskedik egyúttal a lelki szépségről és belső értékről is.

Ha egy házat akarunk venni, az első, ami szemünkbe ötlík és ami tetszésünket vagy nemtetszésünket kiváltja, a háznak a külseje, nagysága, alakja, mérete, stílusa, színe, tisztasága, fekvése, környezete.

A legtöbb épület, amely kívülről megnyeri tetszésünket, valószínűleg belül is értékes. De nem mindig!

Lehetséges, hogy a kívülről tetszetős ház belül talán régies, roskadozó, éppen nem gyakorlati beosztású, falai repedtek és nedvesek, padlója korhadt, szobái alacsonyak és sötétek, levegője dohos, berendezése értéktelen, rendetlen, elhanyagolt.

Viszont mindennek a fordítottja is lehetséges. A világ legszebb, legértékesebb, legcsodásabb épülete a római Szent Péter-templom. Kívülről semmit sem mutat, nem sokat sejtet. Ellenben belül az építészet legnagyobb remekműve, a művészetek művészete, a szépségek felülmúlhatatlan tárháza. Festészet, szobrászat, összhang, perspektíva terén egyedülálló és korszakalkotó teljesítmény.

A nőnél is megtörténhetik az, amit az épületről mondottunk. Az egyszerű, fel nem tűnő, szinte semmitmondó külső nagy lelket, gyémánt jellemet, páratlan jóságot, áldozatos hűséget és egy feleségben keresett minden erényt takar, hozzá a legmagasabb fokban. És viszont a szép külső rettenetesen csalhat, amint az alábbi példák mutatják.

E példák mindegyikében feltűnő, az átlagot messze felülmúló szépségű nőkről lesz szó. Olyan nőkről, akik valamely városnak, vidéknek, községnek irigyelt, bámult, elismert legszebb női voltak.

Az itt szereplőknek neveit csak az esetben írjuk ki teljes szóval, ha bűnük igen nagy vagy általánosan ismert. A többinek nevét csak kezdőbetűivel jelezzük.

1908 július. Szászországban 1908-ban újra helyreállították a halálbüntetést. Ennek első áldozata nő volt: Bayer Margit, a freiburgi előkelő polgármesternek ünnepelt szépségű leánya. Meggyilkolta vőlegényét, akivel a maga javára végrendeletet csináltatott s ezt még ezenfelül meg is hamisította. A gyilkosságot elvetemülten, aljas módon hajtotta végre. Vőlegényének azt mondta, hogy vásárfiát hozott neki, de úgy adja át, ha bekötni engedi a szemét. A bekötött szemű férfinak azt mondotta, hogy tátsa el a száját. Erre Bayer kisasszony a revolver csövét beledugta a férfi szájába és lelőtte. Később az is kitűnt, hogy a leány erkölcstelen életet élt.

1922 június. Madame Bassarabo, párizsi asszony oly feltűnően szép nő volt, hogy első férje halála után sokan megkérték a kezét, ő Jaques Weiszmannak nyújtotta azt. 1918-ban fehér, kecses kezével félig megfojtotta férjét, de utána kibékült vele. De négy év múlva megölte férjét és össze-visszakötözött holttestét egy bőröndben akarta eltüntetni. Kitűnt, hogy a nő első férjét is meggyilkolta.

1925 február. A budapesti büntetőtörvényszéken egy feltűnően szép, 18 éves leány volt a vádlott. A feljelentő egy budapesti vegyészeti gyár gazdag igazgatója volt, aki a következőket adta elő: Egy napon megismerkedtem a vádlottal. Ritka szépsége oly hatással volt reám, hogy beleszerettem. Megkértem a kezét, de ő kijelentette, hogy nem lehet a feleségem, mert nincs semmije, annyira szegény. Mivel ezt nem tekintettem akadálynak, megtörtént a kézfogó. Menyasszonyomat meghívtam vacsorára egy csendes vendéglőbe. Ő azonban a vacsora után bárba kívánkozott. Itt nagyon kért, hogy pezsgőt rendeljek. Az italtól elszunyókáltam. Egyszer csak észrevettem, hogy valaki kotorászik a zsebemben és kihúzza vagyont tartalmazó pénztárcámat és átnyújtja annak a férfinak, akivel menyasszonyom a bárban feltűnően társalgott… és aki barátja volt…

1925 március. P. P., Nagyrévnek egykor legszebb leánya saját édesanyját arzénes gyümölcsízzel megmérgezte, holttestét kubikos talicskára tette és a Tiszába dobta.

1925. március 22. E napon a Nemzeti Újságban Zsoldos Dezső, budapesti kir. büntetőtörvényszéki bíró közölt egy híres bűnpert, egy „apagyilkos, csodálatraméltó szépségű úrileányról”.

1925. április. A nagybecskereki bíróság elé került R. J. nevű csodaszép nő. Szépsége miatt egymásután háromszor talált férjet. Két férjét és három gyermekét gyilkolta meg, hogy könnyelmű életmódját zavartalanul folytathassa. Valószínű, hogy harmadik férjét is ő küldte a másvilágra.

Ugyancsak Nagybecskerek közelében B, P., a vidék legmódosabb gazdája, a sok cselédje között szemet vetett P. M. nevű férjes nőre, akinek feltűnő szépsége szerelmet fakasztott a vagyonos gazdában. Az asszony később megölte férjét és gazdája feleségét.

1925. augusztus. L. G. ezredes és felesége, budapesti lakosok, gyermektelenek lévén, egy feltűnő szép, bájos és szende arcú leányt örökbe fogadtak. Nemsokára az ezredesnén az orvos mérgezési tüneteket vett észre. Kitűnt, hogy a leány állandó kis adagú méreggel akarta elpusztítani nevelőanyját, hogy utána örököljön.

1926. Admondban Lindner János főkertészt B. nevű ragyogó szépségű leánya a közeli erdőbe csalta azzal, hogy ott anyja várja. Itt a bokrok között a leány vőlegénye lövéssel leterítette Lindnert. A leány, amikor látta, hogy apja még él, odakiáltotta a gyilkosnak: „Puskatussal verd szét a fejét”, majd ő maga cipője sarkával többször fejberúgta édesatyját. Szerencsére Lindner később magához jött és hogy milyen jóságos apa volt, mutatja, hogy 1927-ben a loeben-i bírói tárgyaláson megbocsátott ördögi lelkű leányának.

1926. A hevesmegyei Visznek község legszebb asszonya a fiával együtt megölte urát, F. L-t. A fiú azt vallotta, hogy mialatt ő végzett az apjával, az édesanyja egy lavórt tartott az ura feje alá és a kicsurgó vért Bodri nevű házőrző kutyájával itatta meg. Az asszonyt a Kúria 1928. márciusában életfogytiglani fegyházzal sújtotta.

1928. Uri községnek legszebb leányát elvette S. A. Nagyon rosszul tette. Az asszony férjét és apósát puszta kézzel megfojtotta, azután a lovakkal széttapostatta, egyik rokonát megölte, régi haragosainak házát és gabonáját felgyújtotta.

1928. Meyler francia hadipilótát a felesége, akit Párizs egyik legszebb asszonyának tartottak, agyonlőtte férjét, éppen amikor a fürdőszobából a hálószobába nyitott. Férje már élettelenül feküdt, amikor felesége harmadszor is belelőtt. A cseléd jelentette az esetet a rendőrségnek. Midőn a rendőrök megérkeztek, Meyler asszony néhány percet kért, hogy kipúderozhassa és kifesthesse magát.

1929. Illinois állam Krete nevű városában W. L. nevű, 16 éves tündérszépségű leányt elvett egy olasz férfi, aki nemsokára meghalt. Utána egy Kitselmann Vilmos nevű kereskedő kérte meg a szép fiatal özvegy kezét. Kitűnt, hogy a nő mind a két férjét megölte és elégette. A rendőrségen hihetetlen egykedvűséggel vallotta meg a gyilkosságot.

1929. Truly Shattuck asszony Amerika legszebb asszonya volt. Kegyéért egész Amerika versengett. 1929. szeptemberében betörés közben tettenérték.

1929. november. M. E., a viruló szépségű 22 éves leány Győrött meggyilkolta és megrabolta K. V. alhadnagy feleségét.

1930. K. M.-nét Sz. Marcsát, Szolnok vármegye legszebb és egész Tiszazug leggazdagabb asszonyát sötét, alávaló bűnei miatt a bíróság halálra ítélte. Az asszony elvetemültségére jellemző, hogy a jóságos szívű és irgalmas lelkű Kormányzó elutasította a kegyelmi kérvényt.

1930. Budapesten, Gömb utca 2. sz. házban a fiatal, mesésen szép T. S.-né alvó urát este megölte. Utána, mint aki jól végezte dolgát, megágyazott magának, lefeküdt és mély álomba merült.

1931. V. B.-né, egy miskolci szép asszony megfojtotta alvó férjét, előbb kipúderozta és rúzsozta magát és csak azután követte a titkos rendőröket.

1933. Víolette N., 18 éves gyönyörű termetű, szép, finom, bájos arcú francia leány megölte édesanyját és édesapját, hogy keservesen megtakarított pénzükhöz jusson.

1933. Oberbühren községben egy feltűnően szép fiatalasszony hatesztendős leányának mindkét lábán valamennyi ujját levágta, hogy szerencsétlenség hazug címén nagyobb összegű biztosítási összeghez jusson. A nyomozás megállapította, hogy két évvel ezelőtt másik apró leányát hasonló céllal éppígy megcsonkította.

1935. A Békéssámson melletti Cserepespusztán a szép P. J.-né meggyilkolta saját édesapját.

1935. R. M.-t, a Brodway csillagát, az Európában is ismert, ragyogó szépségű filmszínésznőt a Baltimore-i esküdtszék gyilkosság miatt 7 évi súlyos börtönbüntetésre ítélte.

1936. A következő esetek ebben az egy évben történtek. A bűnök elkövetői mind feltűnően szép, csinos nők. – Alsóvámos községben Sz. A. és Sz. I., a két nőtestvér agyonverte saját édesapját. S. I.-né, vasvári asszony meg akarta mérgezni férjét. F. J.-né, abaújszántói asszony felbujtott egy férfit urának meggyilkolására. M. I.-né, becsehelyi asszony sósavat öntött férje ételébe. B. F.-né, kisbéri asszony kéngázzal akarta megmérgezní férjét. G. N.-né, karánsebesi asszony szíven szúrta ágyban fekvő férjét. T. M.-né, zákányi asszony alvó nagynénjére rágyújtotta a házat. P. V.-né, dorozsmai asszony felbujtott egy embert férje meggyilkolására. Sz. K. Sáregresen megölte ismerősét. S, Gy.-né, eleki asszony patkányméreggel akarta megölni urát. P. A.-né az abaújmegyeí Újkérben megfojtotta férjét. Mindez csak Magyarországon.

1938. S. S.-né, tápiógyörgyei asszony agyonlőtte alvó férjét. S. Andrásné Budapesten egy Tisza Kálmán téri házban leszúrta férjét. M. I. szentesi nő fejszével gyilkolta meg, B. I.-né kiskunhalasi nő pedig agyonszúrta vadházastársát.

1939. Annyi az előbbi években említett bűntényekhez hasonló esetek száma, hogy felsorolásuk csak unalmat keltene. A szomorú közlések sorát befejezzük az 1940. év néhány esetével.

1940. H. Júlia 21 éves gyönyörű cselédet a bíróság életfogytig tartó fegyházbüntetéssel sújtotta, mert állati módon kivégezte két úrnőjét és

utána kirabolta lakásukat.

F. I.-né a szentesi Vajdatelepen hat fejszecsapással meggyilkolta alvó férjét.

N. L. asszonynak terhére volt a vele közös háztartásban élő napszámosnak 79 éves anyja. L. a magával tehetetlen öregasszonyt 20 fokos hidegben kivonszolta a lakásból és egy szál ingben a hóra fektette. Néhány óra (!) múlva megnézte, megfagyott-e. Az öregasszonyban volt annyi élet, hogy segítségért jajgatott, Mégegyszer (!) kitették a hóra. Érdekes, hogy a törvényszéki orvosszakértők szerint az öregasszony halálát mégsem a hideg, hanem súlyos belső szervi bajok okozták.

Sz. Róza 23 éves cseléd meggyilkolta úrnőjét és utána ennek selyemruhájába öltözött.

B. J.-né, vaszari lakos, húsz fejszecsapással megölte alvó férjét. A m. kir. Kúria (1942) 15 évi fegyházbüntetésre ítélte.

Íme, bemutattunk egy hatalmas csokorra valót, testileg csupa gyönyörű, viruló, szemrevaló, bódító szépségű, de lélekre, jellemre, erkölcsre rút, borzalmat keltő nőt annak igazolására, hogy a nőben, tehát a feleségben is, a csúnyaság ugyan nem mindig szerencse, de a szépség gyakran szerencsétlenség, ha nem jár vele együtt a szép és nemes jellem.

Senki e felhozott példákat ne értse félre! Még álmában se gondolja valaki, hogy e példákkal talán azt óhajtottuk bizonyítani, hogy a külső szépség mindig vagy rendesen vagy akárcsak gyakran is rút lelket takar. A példák csak nemleges irányban óhajtják megértetni a nősülni kívánó férfiakkal azt, hogy a menyasszony külső szépsége, nemi varázsa egymaga még nem kezesség arra, hogy választásuk sikeres, okos és szerencsés.

A szépséggel szemben, amennyiben ez a házasságkötés egyedüli indítóoka lenne, annál óvatosabbnak kell lennünk, mert manapság az érzéki ingerek ereje folyton növekvőben, míg az ellenállóképesség állandó fogyásban van. Ezért csak erős egyéniség képes a szépség varázsának ellenállni, ha ezzel nem jár együtt a belső, a lelki, a jellemérték.

Az óvatosság hatványozottan szükséges akkor, ha a férfi szíve már első vagy néhány összetalálkozás alkalmával (pl. báli estén) futó szemlélettől fog lángot.

Ilyenkor könnyen lehetséges, hogy olyan nőhöz kötjük sorsunkat, akinél a szépség rút lelket takar, a báj elfedi a belső ürességet, a kellem álarcnak, a kedvesség tettetett ravaszságnak bizonyul, amely alól, a nagy nap után előbb-utóbb kivicsorít a tűrhetetlen démon vagy boszorka félelmes, igazi lénye.

8. fejezet: A jelölt jelleme

Már az előbbi fejezetek is eléggé mutatták, hogy mennyire szükséges a jövendőbelinek jelleméről is meggyőződést szerezni.

Fáj az embernek a lelke és elszorul a jóért, nemesért és igazságért hevülő szíve, ha oly gyakran tapasztalja, hogy derék, jóságos, szerény, csendes, melegszívű, vallásos és erényes, jólnevelt, házias, tisztalelkű, készséges, önfeláldozó, hűséges s e mellett szép és bájos leányok százai s ezrei pártában maradnak. Viszont kacér, kokett, kikent-kifent, csapodár, frivol, rosszul nevelt, hisztériára hajlamos, elkényeztetett, pávásan hiú, önző, háziatlan, dologtól irtózó, csak a kényelemnek és élvezetnek hódoló, könnyű fajsúlyú, megbízhatatlan, hűtlen lelkű, sőt itt-ott kimondottan erkölcstelen, léha világnézetű, vallásra fíttyet hányó, magukat feltoló és felkínáló, kultúrálatlan és sokszor nem is szép leányok mily könnyen fognak, csípnek és kaparintanak férjet.

A boldogtalan és szerencsétlen házasságok nagyrészének az oka a férfiak e ferde, ostoba és perverz ízlése, a jegyes megválasztásában megnyilvánuló rövidlátása, optikai csalódása, helytelen értékelése!

Roppantul elcsodálkoztam azon, hogy a budapesti Központi Házassági Tanácsadónak egyik kiváló, okos és tapasztalt úrnője (tehát nő és nem férfi!) azt mondotta, hogy a házasfelek elválásának 90 (mondd kilencven) százalékban az asszony az oka. És eszembe jutott, hogy még a világháború előtt ugyanezt mondotta nekem özv. Stenzel Ottóné, a badeni (Bécs mellett) „Quisisana” nevű előkelő penzió tulajdonosnője, akit annakidején Baden legokosabb asszonyának tartottak.

E két megállapítást természetesen nem szabad úgy értelmezni, mintha a nők sokkal rosszabb házasfelek lennének, mint a férfiak vagy hogy a jó házaséletre alkalmatlanabbak volnának. Szó sincs róla.

Nem a nők alkalmatlanabbak a jó és boldog házaséletre, ellenben igenis a legtöbb férfi alkalmatlan arra, hogy alkalmas, megfelelő és hozzáillő nőt válasszon élettársul.

Ha helyesnek vesszük a két idézett női tekintély említette 90 százalékos számot, úgy viszont a férfiakról is elmondhatjuk, hogy 90 százaléka oly nőt vesz el, akinek csupán a külseje, szépsége, termete, kelleme, varázsa, az ún. sex appeal-ja köti őt le. Oly nőkbe ütköznek és akadnak fenn, akik szinte vadásznak a hatásra és viselkedésükkel, modorukkal, ruházatukkal, kokettálásukkal, közeledésükkel, mesterkélt kedveskedésükkel, kozmetikus eszközökkel, erotikus trükkökkel, színleléssel, tettetéssel, hibáik elrejtésével szinte felkínálják magukat.

Az ilyen, csupán a fajdkakas-hangulatban, rövidlátással és érzéki elvakultságban történő eljegyzések és a nő erkölcsi és jellemtulajdonságait figyelembe nem vevő házasságkötések után az örömet csakhamar felválthatja az üröm, a várakozást a csalódás, a kéjt az undor és csömör, a szeretetet a meghasonlás, a boldogságot a sorscsapás.

Az olyan férfi, aki a jegyesválasztásnál a saját eszét otthon felejti, a nőnél meg csupán csak a külsőségeit bálványozza, könnyen úgy járhat, mint Saphir, a magyar származású német (bécsi) humorista mondotta. Rádöbbenhet, hogy mi az ész nélkül követett szerelem, a „Liebe”: L-I-B-E, azaz „Langer Irrtum Eines Betrogenen Esels”.

Mi hát az ilyen balfogások, szerencsétlen lépések, boldogtalan elhatározások és szomorú jövőt jelző házasságkötések ellen a védelem és biztosíték?

Az első, hogy ne siessük el az eljegyzést, mégkevésbé a házasságkötést. Csak akkor kérjük meg a nő kezét, ha emberileg teljes meggyőződést szereztünk a jelölt ossz jelleméről.

Sir H. Taylor szokta mondani, hogy a gyors és hirtelen házasságkötés után a házastársak összetartása olyan, mintha egy babszem fölé egy másik babszemet rakunk.

Az értéktelen leányok gyakran hasonlók a pipacs virághoz. Ez is már messziről gőgösen feltűnik, kirívóan piros színével sokat ígérően felkelti a járókelők figyelmét. De szakítsd csak le: Már néhány perc múlva eleven színe elfakul, sziromzata elfonnyad és mint magában véve is értéktelen giz-gazt, gyorsan eldobod magadtól. Ellenben az értékes leányok hasonlítanak a búza virágjához. Igénytelen és érdektelen szürkéskék színét gyengébb megvilágításban észre sem veszed, figyelmedet erőszakosan nem köti le, ellenben kenyeret, kincset, jólétet, áldást, pótolhatatlan életfeltételt jelent!

Azt a tapasztalati tényt mindenesetre jól jegyezzük meg: Az eszményi feleség legtöbbször azokból a leányokból kerül ki, akiket szinte fel kell fedezni, fel kell kutatni. Akik szemérmetesek, szinte félnek a férfi első közeledésétől. Akik csak hosszabb ismerkedés után melegednek fel és lesznek kedvesebbek, közlékenyebbek és bizalmasabbak. Akik még az utcán, bálokon, estélyeken sem tűnnek fel mással, mint (szépségükön és fiatalságukon kívül) legfeljebb szerénységükkel, tartózkodásukkal és óvatosságukkal.

Az aranyat a föld mélyében, a gyémántot a legelrejtettebb törmelék között kell keresni, kutatni, míg az értéktelen kavicsba minden lépésünkkel belebotlunk. Így manapság az igazi, eszményi feleségjelölt sem terem minden bokorban. Ezt is keresni kell, fel kell kutatni, fel kell fedezni!

Minél feltűnőbb egy leány akár modorában, viselkedésében, akár öltözetében és minél jobban kínálja magát s minél több fogással él, hogy vőlegényt fogjon, annál óvatosabbak legyünk vele szemben!

A második óvó és biztosító mód, hogy elkerüljük a jövő csalódást: az érdeklődés és tájékozódás a jelölt felől – másoknál. A harmadik: a saját megfigyelésünk. E két utóbbiról alább bővebben lesz szó!

9. fejezet: Minő legyen a nő jelleme, akit feleségül akarunk venni?

1. Még mielőtt az adott jelölttel összekerülünk, ajánlatos elméletben elgondolnunk, milyen jelleműnek és tulajdonságúnak kell lennie annak a nőnek, akit én örökös társamnak, életem megosztójának, hitvesemnek, feleségemnek szánok.

Nos, ezt az elméleti típust keressük a női világban! A házasságban nagyrészt azon múlik a boldogság, hogy a férjnek mi az életeszméje, és hogy a nő mennyire tudja ezt világnézetében, felfogásában, érzésében és magaviseletében megközelíteni.

A házasulandó férfi-ifjúságot gyakran az sodorja szerencsétlen házasságba, hogy jellemeszmény elgondolása és keresése nélkül, meggondolatlanul köt veszedelmes ismeretséget és azután annyira belegabalyodik a hálóba, hogy már nem tud kiszabadulni belőle. Egy nő kerül az útjába, talán épp akkor, amikor az alkohol ereje, a tánc ritmusa, az öltözködés művészete felébreszti benne a szenvedélyt, amely hatalmába keríti, a hatásnak szívesen enged, később már nem tud ellenállni, a háló összeszorul és a vége: szerencsétlen házasság.

2. Keressük a nőies nőt! Minél inkább fiús vagy férfias a nő, rendesen annál kevésbé való

feleségnek!

3. Olyan nőt keressünk, akinél nemcsak a testnek, hanem a lelkeknek kölcsönös vonzalma is érvényesül és akiben a magunk énjének a mását is nagyjában felfedezzük. Akinek tehát a legfőbb dolgokban és irányban lehetőleg hasonló életfelfogása, természete, ízlése, hajlama, világnézete van. Mert csak az ilyen homogén jellegekből és tulajdonságokból szövődik az elszakíthatatlan kötelék.

Baj, ha én költő vagyok és a jelölt utálja a költeményeket.

Baj, ha én természet-rajongó vagyok, ő meg csak a neonfények között és tánczene mellett van igazán elemében.

Jaj, ha én takarékos vagyok, ő meg pazarló. Jaj, ha én otthont szerető vagyok, ő meg a társaságok, látogatások és házon kívüli szórakozások bolondja. Szóval olyan élettársat keressünk, aki alkalmas arra, hogy egyéniségünket, világnézetünket és hivatásunkat megértse, támogassa és szeresse. A világnézetek, természetek és érdekek közös nevezője nélkül bajos lesz a tartós lelki összhang.

4. Nagyon nézzünk arra, hogy aránk otthont szerető, házias, dolgos kezű és takarékos legyen.

Erről alább még bővebben lesz szó. Igaz, hogy a nőnek e pontban említett erényeit néha nehezen tudjuk előre felismerni és megállapítani.

5. A jelölt legyen békés természetű és szerény.

6. Legyen tiszta, rendes, jóízlésű, de egyszerű. Ahogyan Gárdonyi írja „Egy szál drót”

című tárcájában: „Maga, édes Mancikám, nem öltözött selyembe, bársonyba, amikor engem magához várt. Tisztaság és jóízlés volt a pompája. Ez tetszett nekem.”

7. Lehetőleg jókedélyű, de komoly felfogású, gyengéd és finom érzésű, tapintatos legyen.

8. Szüleit tisztelje, szeresse, testvéreivel jó viszonyban legyen.

Igaz ugyan, hogy az ilyen jegyest kereső férfi könnyen úgy járhat, mint az egyszeri plébános, aki Esztergomban házvezetőnőt keresett.

Simor János, a volt bíboros-hercegprímás megkövetelte, hogy az Esztergomban megforduló papok nála tisztelegjenek. A szóbanlevő plébános is megjelent a főpásztor magas színe előtt és a következő párbeszéd fejlődött ki köztük.

Hercegprímás: No, kedves plébános úr, mi járatban van itt a városban?

Plébános: Alkalmas gazdasszonyt jöttem keresni, Eminenciás Uram.

Hercegprímás: No és talált már ilyet?

Plébános: Még nem, mert méltóztatik tudni, akadt volna már minden ujjamra tíz is. De akármilyent nem akarok a plébániára vinni. Olyant keresek, aki középkorú, vallásos, becsületes, békés természetű, kevés beszédű, dolgos, takarékos, rendes, tiszta, hűséges, jó kedélyű, hálás, megelégedett, otthont szerető, jó egészségű stb.

„Nohát, kedves plébános úr, – mondotta tréfásan a humoros hercegprímás – csak keressen ilyent és ha talál is ilyent, hozza el hozzám, azt én magam feleségül veszem!”

Hát persze, valódi eszményi nőt, akiben az erények mindegyikét maradék, hiány, folt, hiba nélkül fellelhetnénk, e siralomvölgyében hiába is keresnénk! De az eszmény megközelítésének törekvésére kötelez bennünket. Ezt követeli eszünk, érdekünk és keresett boldogságunk!

(folyt.)

Létrehozva 2023. december 18.