4. fejezet: Érzékiség és szerelem

Magától értetődő, hogy a házasságnak egyik legdöntőbb élettani tényezője a nemi ösztön. Ugyancsak természetes, hogy a jegyes kiválasztásában nagy, fontos, sőt lényeges része van az érzékiségnek, helyesebben az érzéki élvezetvágynak.

A legeslegtöbb házasság nem is jönne létre érzéki, nemi inger és vágy nélkül.

Isten szándéka, a nemzet érdeke, a társadalom java feltételezi, sőt kívánja, hogy a házasságok zömében az érzéki vágy meg is legyen, mert ez az utódok születésének, az emberi nem fennmaradásának és terjedésének egyik legfőbb feltétele.

De viszont jaj, ha a férfi a nőt kizárólag csak érzékíségből, helyesebben csupán kéjvágyból és erotikából akarja feleségül magához láncolni a nélkül, hogy lelkük is egymáshoz hangolódnék, jellemük egymást kiegészítené, életfelfogásuk párhuzamos lenne, szóval igazi, mélyebb, magasabbrendű szerelem nélkül és a nélkül, hogy természetük is egymáshoz illenék.

Ha a férfit csak a nő teste, szépsége, bája, varázsa szédíti meg, az effajta érzéki inger hamar elveszti hatását.

„Mert a kéjnek csak egy-egy elszakadt

Részét bírod egy-egy nőben találni,

Míg a szépség s kéj eszményképe mindig

Elérhetetlen varázsként leng előtted!”

(Madách: Ember tragédiája VI. szín.)

A tiszta kéjvágy mámora vagy őrjöngése csak álszerelemmel áltat és ennek csakhamar megölőjévé is válhat. Mert a mézeshetek mámorfelhői eloszlanak, felszínes romantikája hétköznapivá fakul, a vágy elszáll, az érzékiség pedig, ha ezt nem irányítja és köti le az igazi szerelem, újabb, idegen, ismeretlen, változatosabb élvezetek után lohol.

Lelki harmónia, igazi, mélyebb szerelem, kölcsönös tisztelet, nagyrabecsülés és vallásos hiten alapuló hűség nélkül az illúzió elpárolog, a házastársak hamarosan egymásra eszmélnek. Néha már az első átaludt éjtszaka után. Előtör a gyarló emberinek egymásra döbbenése.

A házasságkötés előtt még elrejtett, elbujtatott hibák, jellemfogyatékosságok, véleménykülönbségek, nézeteltérések, mint a tüskék, előtörnek. Az eddig színlelt, tettetett, erőltetett jótulajdonságok fordított oldalukon, a visszájukon is mutatkoznak. Az illúziót követi a józanság, az érzéki hályogot a felismerés. A házastársakból csakhamar csupán együtt élő, együtt lakó, egymást megunó „felek” lesznek.

Sőt az őket egyídőre egyedül összekapcsoló érzékiségnek szétfoszlása után az igazi szerelem, tisztelet és nagyrabecsülés nélküli örökös együttlét és egymásba ütközés feleslegessé teszi köztük az illem- s udvariassági formákat, amelyeket egyébként még vadidegenek előtt is meg szoktak tartani. Ez a körülmény újabb súrlódási felületet és civódásí alkalmakat szül. A két nem vonzódását könnyen a két fél harca válthatja fel. Az öröm ürömmé változhatik.

A vége nemcsak teljes kiábrándulás és elhidegülés egymástól, hanem gyakran csömör, undor, sőt gyűlölet.

Mi több, mélyebb, igazi lelki szerelem, krisztusi szeretet és kölcsönös tisztelet nélkül az öncélúvá fejlesztett mohó érzékiség a kéjencek házasságát úgyszólván az útszéli ismeretség és legalsóbb fokú szórakozás színvonalára süllyeszti.

A tartós, komoly, magasabbrendű és boldogító szerelem nem csupán a testi és érzéki emberek egymásra találása, hanem elsősorban a lelkeké. Az igazi, mély, szent szerelem a lelen keresztül értékeli a testet.

A test, a szépség, az érzékiség csak felkeltője, megindítója, kiváltója lehet a szerelemnek, de soha ne legyen az egyedüli alapja, kapcsa, hídja, feltétele, lényege a sírig tartó, hűséges, áldott, boldog életfrigynek.

A házasélet nemcsak a lángoló, forró, csábító, de rövid ideig tartó mézeshetekből áll, hanem a szürke napok szüntelen egymásutánjából tevődik össze. Az igazi szerelem tehát az, amely a mézeshetek múltával, az érzékiségnek pillanatain, napjain és évein túl is tudja megérteni, értékelni, tisztelni, nagyra becsülni és áldozatos hűséggel szeretni házastársát.

A szentül élt házasságban még maga a szoros értelemben vett szerelem is megfogyatkozhatik, sőt megszűnhetik, a házastársak életét mégis végigkísérheti a legáldozatosabb hűség, kölcsönös egymásbafonódás, lelki közösség, az érzékíségből, sőt szerelemből is kiemelkedő, tisztább, fennköltebb, nemesebb, magasabb, egyedül állhatatos, a sírig és a síron túl is tartó, sőt növekvő hitvesi – szeretet!

Sőt számos esetről tudunk, amikor férfi és nő szerelem és érzéki vágy nélkül kötött házasságot, közös életük később mégis míntaházassággá nemesbült. Pl. a férfi tisztán eszmei okból nősült, hogy árvává vált gyermekeinek alkalmas anyahelyettest szerezzen vagy elhunyt feleségének rokonát csupán sajnálkozásból vette el. Egy másik férfi értékes háziasszony, egy harmadik megfelelő üzlettárs után vágyott és a nő sem szerelemből nyújtotta kezét.

Idővel e házastársak lelke mégis egymásba simult, a közös érdek szorosabbra fűzte őket egymáshoz. A kezdeti érdekszálak mögül a finomabb és gyengédebb érzések előtérbe jutottak és megsokszorozódtak. Kezdték érezni, hogy egymás nélkül az életük üres, szomorú, sivár, boldogtalan lenne. Csak egymás mellet érzik magukat jól. Roppantul aggódnak egymásért. Most már átérzik és megvallják egymásnak, hogy szívük-lelkük elválaszthatatlanul eggyé olvadt: a leggyengédebb érzelmek tavasza néha csak a házasélet őszén jelentkezik!

Igen, az érzékiséget, sőt még a hirtelen támadt, testet-lelket kábító és megbénító, őrjítő és tébolyító szerelmet is pótolhatja számos más érzés, de a lélek állandó, tartós szeretetét semmi sem pótolhatja!

5. fejezet: A szépség varázsa

Csaknem utoljára hozzuk szóba a női szépséget, ezt a legtermészetesebb, legközvetlenebb, leggyakoribb és legdöntőbb körülményt a házasságok létesülésében.

A jó Isten teleszórta a látható természetet szépséggel és szívünkbe oltotta a szépség, művészi alkotások és remekművek iránti érdeklődést, szeretetet és vonzalmat. Márpedig a női szépség is a jó Istennek áldott gondolata, boldogságot sugárzó, élvezetet nyújtó szent ajándéka.

Tehát természetes és magától értődő, hogy jövendőbelink személyében szabad, sőt előnyös, okos, célszerű, hasznos dolog a szépséget, kellemet, bájt feltételezni, keresni, igényelni és értékelni.

A jó Isten a férfi lelkét úgy alkotta, hogy a nőben legelsősorban a szépséget veszi észre, ez köti le és állandósítja figyelmét, ez kelti fel benne vonzalmát, csodálatát és ébreszti fel férfiúi érzelmét is.

Az esetek túlnyomó részében a nő szépsége, arcvonása, termete, szava, szeme, mosolya, magatartása, kelleme, öltözete, szóval esztétikai külseje a jegyesi viszony felindítója, kiindulópontja, sarkallója, felerősítője. Lánc, amely a férfi szívét és vonzalmát jövendőbelijéhez köti.

De sok házasulandó férfi, sőt talán a férfiak többsége nem is sejti, hogy a nőnek szépsége egyúttal nagy és komoly veszélyt is jelenthet a férfira, a házasság folytatására és boldogságára.

Az egyik veszély az, hogy a nő szépsége annyira elvakíthatja, megszédítheti és elbűvölheti a férfit, hogy a házasságot az ész megfontolása, a körülmények mérlegelése és a következmények számbavevése nélkül elhirtelenkedi.

A másik veszély pedig abban áll, hogy a férfit a szépség varázsán, vásznán és kulisszáin túl nem érdekli az illető nőnek belső értéke, jelleme, vallása, világnézete, műveltsége, saját természetével való párhuzamosság, lelki összhang, a felfogásoknak, vágyaknak, elhatározásoknak közös nevezője és ezeket nem is értékeli. Pedig ez utóbbiak nélkül boldog, egyetértő, békés, tartós, áldozatos együttélésről szó sem lehet.

A szépség gyorsan elvirulhat. Egy szemölcs, nagyobb pörsenés, daganat, betegség, baleset, szerencsétlenség, kozmetikai balfogás a legrövidebb időn belül megváltoztathatja, csúnyává, sőt rúttá, undorítóvá változtathatja az arcot, a testet, a termetet, Mi lesz ilyenkor a férfi szerelméből és vonzalmából, ha kizárólag csak a nő külső szépsége volt az egyedüli lánc, amely a férfi szívét a nőéhez kötötte? Ahogyan a polyvában a tűz hamar fellobban és még hamarabb elalszik, ha nem talál gyúlékony anyagot, úgy az új házasoknak testi szépség gyullasztotta szerelme sem tartós, ha hiányzik az erkölcsi alap és tartalom.

Az igazi és boldog házasságokat nemcsak kézfogással és szemmel kötik meg, hanem egyúttal ésszel és szívvel is!

Ahol csak a szem választ, ott nincs tartós alap, mert a szem, sajnos, idővel a legszebbet is megunja. Megunná akkor is, ha a feleség szépsége állandó volna, de persze az állandóság is hiányzik. A szépség hamar kopik! Az asszony csábító fegyverei egyre rozsdásodnak. Nem is szólva arról, hogy akárhány szépség nagyrészt nem is természetes, hanem mesterséges máz és kontár tákolmány. Ahogyan valaki mondotta: „A modern szépség gyakran nem más, mint egy kozmetikai úton előidézett optikai csalódás.”

6. fejezet: A „legszebb nők”

A legjobb, legeszményibb nőket nem is vagy alig tudjuk csúnyának elképzelni. Szűz Máriát, Szent Erzsébetet, egy Lísíeux-i Szent Terézt képzeletünkben is szépnek, bájosnak látjuk. A belső szépség valahogyan a külsőben is meg szokott nyilvánulni. Másszóval a lélekben szépek többnyire testre is azok, de nem mindig egyúttal fordítva is. Minden tábornok katona, de nem minden katona tábornok. Hasonlóképp az előkelő, tiszta erkölcsű, fennkölt lelkű, belső értékű nők legtöbbnyire bájos külsejűek is, de viszont a széparcú, remek termetű nők mindegyikéről ugyancsak nem lehet állítanunk, hogy lelkületük és belső értékük is mindig megfelel külső hatásuknak.

A nő külső szépsége, kelleme, varázsa nem mindig azonos a belső értékével. A férfi részéről tehát rettenetes veszélyt jelenthet a nő szépségének azonosítása házastársi, tehát állandó, tartós, lelki értékeivel. A női test szépsége egyedül még nem jelenti a női és hitvesi eszményt!

Hiszen már elméleti és lélektani alapon is tudhatjuk, de a történelem és a mindennapos tapasztalat is igazolja, hogy a nőnek feltűnő szépsége, belső lelki érték nélkül, még magára a nőre is mily veszélyt jelenthet, önhitté, dölyfössé, elbizakodottá, elkapatottá, becsvágyóvá, igényessé, követelődzővé válhatik. Hiszen az utcán, társaságban, villamoson mindenki utána fordul. A fiatal férfiak áhítatosan megbámulják, de a gyermekek és öregek is önkénytelenül vonzódnak hozzá. Leánytársai irigylik, egyik-másik ifjút pedig szinte megbolondít, amit a szép nő tudomásul is vesz. Így azután a népszerűség és hódolat verőfénye könnyen megperzseli kedélyét, szerénységét, szelídségét, gyengédségét, finom érzését. Az ünnepeltetés, megcsodálás, feltűnés, hízelgések és bókok mámorába belebódult nőt a szépsége kibillenti egyensúlyából, kizökkenti az élet rendes sodrából. Szépsége csaló reményeket, hiú ábrándokat, felcsigázott igényeket ébreszthet benne, amelyeket rendesen egy életre szóló kiábrándulás keserűségével fizet meg.

A szépség még a nőben esetleg meglevő képességeket és erőkifejtést is meggyöngítheti, mert a nő a szépséget oly előnynek minősítheti, amely minden más irányú tevékenységet, munkát, tanulást, erőfeszítést feleslegessé tesz. A szép nő könnyen leértékeli a lelki, szellemi és erkölcsi jótulajdonságokat és a testi bajokat azok fölé helyezi és értékeli.

Hogy a nőnél a külső és belső érték mennyire nem mindig együtt jár és hogy az okos, bölcs, óvatos és előrelátó férfinak a nő szépségén és testi varázsán túl mily nagy gondot kell fordítania a nő belső, lelki értékeinek megállapítására is, mutatja az ún. „szépségkirálynők” szomorú sorsa is.

De a nő feltűnő szépsége elsősorban leendő férjére jelent nagy veszélyt, ha őt egyes-egyedül csupán ez a külső szépség láncolja a nőhöz mint házastárshoz.

Mivel ezt a nagy, fontos, egyénre és nemzetre egyaránt végtelenül fontos tételt és igazságot, a külső szépségnek néha észbontó, megbénító és elszánt hatása miatt, gyakran olyan nehéz elhinni, elhitetni és megérteni, óvásul, elrettentésül, valamint a tervezett házasság boldogságának érdekében hadd említsünk itt néhány tanulságos esetet:

1927. aug. 17–18. Hazánk összes lapjai nagy címekkel közölték, hogy Sz. L., az akkori Színházi Élet rendezte szépségverseny első „pünkösdkirálynő”-je megmérgezte magát.

1928. Roy Ivetté Elzét, a „Miss Ameriká”-t, vagyis az amerikai szépségverseny győztesét feleségül vette egy színész. A nő fokról-fokra süllyedt. A rendőrség ékszerlopáson érte. Egyébként kokainszenvedély rabjává vált.

1928. Gillespiel Saraht, szintén amerikai szépségverseny győztesét egy fiatalember vette feleségül. Házasságuk boldogtalan volt. Végül is elváltak. A nőnek „csalás” miatt a bűnügyi hatóságokkal is kellemetlensége támadt.

1929. Maude Hall-ról, az angol szépségverseny győzteséről kiderült, hogy a londoni előkelő áruházak tulajdonosait és kiszolgálóit megtévesztve, százon felül rábizonyított lopásaiért több havi börtönre ítélték.

1929. aug. „Miss Mexikó” agyonlőtte férjét, Vidal tábornokot, aki a mexikói hadsereg egyik legkiválóbb katonája volt.

Az 1929-es év osztrák szépségkirálynőjét felháborító viselkedése miatt Románia 1930-ban kizsuppolta a határon.

1930. Ismét Magyarországon a sor: A július 17–18-i lapok közölték a rendőri hírt, hogy azt a leányt, aki a Miss Hungária-választáson S. várost képviselte, sikkasztás miatt letartóztatták. Be is csukták, de a büntetést fel kellett függeszteni, mert a leány (nem asszony!) áldott állapotban volt.

1931. A sor újra hazánkon van. A Budapesten rendezett „szépségkírálynő”-választással kapcsolatban a rendőrség sikeres fogást csinált. A szépségkírálynő-jelöltek között ugyanis felfedezték E. A.-t, egy nagystílű szélhámosnőt, akinek az volt a szórakozása, hogy előkelő urakat keresett fel és amikor ezek nem tartózkodtak otthon, a házbelieknek azt mondotta, hogy a házigazdának jó ismerőse, és most pénzzavarban lévén, 10–50 pengő kölcsönöket kért, amelyeket „majd délután” visszafizet.

1931. L. M. 18 éves leányt, akit Amszterdamban Miss Hollandiának választottak meg, Amszterdam város tanácsa kizárta az ottani intézetből.

1932. Ruth Judit 22 éves Los Angeles-i leányt, szépségkirálynőt halálra ítélték, mert meggyilkolta két barátnőjét

Az amerikai Arizona tartomány szépségversenyének győztesét feleségül vette egy gazdag orvos, de csakhamar kiábrándult belőle. Felesége féltékenykedni kezdett és meggyilkolta férje asszisztensnőjét és egy ápolónőt is. A bíróság halálra ítélte, de kegyelemből életfogytiglani fegyházra változtatták át az ítéletet,

A francia rendőrség köröző levelet adott ki M. L. 21 éves nő ellen, akit Nizzában szépségkirálynőnek választottak és el is ítélték „csalások, sikkasztások, lopások és címbitorlások egész sorozata” miatt. (Roppantul furfangos csalásait részletesen ismertette a 8 Órai Újság 1932. július 22-i száma és a Nemzeti Újság 1932. augusztus 7-i száma.)

1934. Ismét hazánkba kell visszatérnünk. Miss Germaniát elvette egy P. K. nevű úr, de csakhamar elvált tőle. A felek a fent jelzett időben Magyarországon tartózkodtak. Csépay büntetőjárásbíró előtt a nő könnyű testi sértés címen emelt vádat a különváltan élő férje ellen, aki viszont azzal védekezett, hogy amikor felment felesége lakására, ez, anyósával együtt, neki esett és ő csupán védekezésre szorítkozott.

1934. J. Angéla angol szépségkirálynőnek Revelstone lord udvarolt, de később inkább óriási összeget fizetett, hogysem oltárhoz vezette volna a szépségkirálynőt.

„Miss Lengyelország” férjhez ment, de még egy év sem telt el s férje válókeresetet adott be ellene azzal a panasszal, hogy harcos és atléta erejű felesége majd mindennap knockaut-olja.

H. Liddy, „Miss Amerika” férjhez ment Smith Reynoldhoz, az amerikai dohánykírály fiához. Néhány hónapi házasság után a fiatal milliomost átlőtt fejjel, holtan találták dolgozószobájában, A gyanú a fiatalasszonyra irányult, akinek a tanúk szerint gyakran volt viharos összetűzése férjével.

G. L.-t megválasztották Ausztria szépségkirálynőjének, majd Amerikában Miss Universe-nek. A világszépség férjhez ment Spielmann Frigyes kereskedőhöz, a híres Szfinx-nyakkendők gyártójához. 1934-ben az osztrák hatóságok elfogató parancsot adtak ki az egykori szépségkirálynő ellen.

De minek folytassuk?

A fentemlített férjek csakúgy jártak, mint azok, akik könyvet vásároltak csupán a címlapjuk szépsége vagy finom papírja miatt, de sejtelmük sem volt a könyv tartalmáról vagy talán ez nem is érdekelte őket, ezzel nem is törődtek.

A címlap lekophatik, összegyűrődhetik, a tábláját kikezdheti piszkos kéz, por, korom, szú, de ha a tartalma értékes, ez állandó, tartós, sőt az ilyen könyv értékben, becsben esetleg még növekedik is.

Csak felületes, könnyelmű, sőt ostoba ember az, aki könyvet vesz a nélkül, hogy tartalma felől érdeklődnék. És könnyelmű, pipogya észjárású, felületes lelkű férfi az, aki a nőt csupán csak a szemre gyakorolt kellemes hatás, a jól idomított bájos mosoly, kacér, fénylő szem, előkelő termet, a női szabóművészet és kozmetika sikere alapján akarja feleségül venni, minden tekintet nélkül a múltjára, családjára, vallására, jellemére, erkölcsi felfogására és világnézetére.

Sőt ha a nő nagyon a vásárra viszi a bájait: legyen neked gyanús! Jó portékának nem kell kiabáló cégér.

Fényes kirakatok rendesen erszényedet rabló drága árut, hangos kínálgatások pedig ócska, értéktelen holmit sejtetnek.

Száz szónak is egy a vége: A jegyes megválasztásánál fontos, sőt legtöbbször elmaradhatatlanul lényeges a külső, a test, a szépség, termet, faj, véralkat, kellem, báj, vonzó hatás, de mindennél fontosabb, számottevőbb, életbevágóbb és lényegesebb feltétel a boldog házassághoz a nő: lelke, jelleme, erkölcse!

(folyt.)

Létrehozva 2023. december 16.