(LifeSiteNews) – Feltehetően életpárti politikusok határozottan kiállnak az IVF mellett, mert így babákat csinálnak, és nekünk szükségünk van babákra. A babák jók, nem igaz? Igen. Nem számít, hogyan jön létre egy baba, minden baba Isten ajándéka. A fogantatás körülményeitől, még az IVF-től is függetlenül minden baba lelkét közvetlenül Isten teremti a fogantatás pillanatában. De az IVF-ügyben ennél többről van szó, többek között olyan súlyos problémákról, amelyekkel sokan nem akarnak szembenézni.

Nem foglalkozok azzal az erkölcsi gonoszsággal vagy fizikai károkkal, melyeket az IVF okoz az anyáknak és a gyermekeknek, akik így születnek. Számos cikket találhat, amelyek elmagyarázzák, hogy miért és hogyan gonosz az IVF önmagában véve, és milyen biológiai károkat okoz. Ehelyett inkább néhány kérdést vetek fel azzal kapcsolatban, hogy az IVF hogyan hat mindannyiunkra.

Először is a helyzetről. Egy tízéves időszak alatt a lefagyasztott közel kétmillió embrióból ennek csak körülbelül egyharmadát ültették be, így több mint egymillió embrió maradt lebegtetett állapotban. Még mindig több mint egymillió van lefagyasztva. A pároknak döntést kell hozniuk: odaadják-e embriókat a kutatáshoz? Kidobják őket? Adományozzák-e őket egy másik nőnek? Vagy csak hagyják őket a hűtőben arra az esetre, ha később szükség lenne rájuk? Már ezeknek a lehetőségeknek a felsorolása is borzongást kelt bennünk.

A legtöbb szülő halogatja a döntést. A szülők fele még akkor sem hoz végleges döntést az embrióiról, amikor már minden kívánt gyermekük megvan. Ellentmondásos helyzetben vannak. Ez a tény elmond nekünk valamit. Egy olyan mély valóságot tükröz, amelyet amennyire csak tudnak, elkerülnek, még akkor is, ha ők és mi is örülünk azoknak a gyermekeknek, akiket Isten megenged megszületni az erkölcstelen IVF-eljárás által. Mélyen legbelül tudjuk, hogy az embriók is gyermekek.

Mindannyian ismerünk néhányukat. A szülők tudják. A nagyszülők tudják. A rokonok és barátok tudják. A gyermek születése nagy örömet okoz, és ennek így kell lennie. De valahányszor meglátjuk ezt a gyermeket, mindig eszünkbe jutnak néma, lefagyasztott testvéreik. Hogyan hat ránk ez a tudatosság? Hogyan hat a kapcsolatainkra?

Először is, a szülőkre, még ha ki is merülnek a folyamatban, akik mélyen érintkeznek ezzel. Ne feledjük, hogy a megszülető gyermeket szelektálták és gyakran genetikailag is átvilágították. Egy technikus kiválaszt hat-nyolc „jó” petesejtet körülbelül húszból. Ezeket megtermékenyítik, és az így kapott embriókat ténylegesen osztályozzák, és a nemükre is szűrést végeznek. A gyermek tehát egy döntés és egy termék. A gyermek nemcsak egy egyedi személy, akit üdvözölni kell, hanem a szülők preferenciájának tükörképe és a technológia eredménye is. Egy projekt és egy termék. Engedélyt kap a létezésre.

A gyerekről, mint projektről való gondolkodás nem múlik el. Túlzásba vitt szülői gondoskodás, hiper-ellátás és magas elvárások követhetik. Teljesítési szorongás, perfekcionizmus és kétségek. A kérdés továbbra is fennáll – mi lett volna, ha? Mi lett volna, ha a másik nemet választottuk volna? Egy másik embriót? A gyermek egy lehetőség volt több közül, és elképzelhető egy alternatív gyermek is. Mert ez az alternatíva valóban létezik. Mit tesz ez a tény a szülők lelkivilágával? A gyermek saját későbbi tudatával? A testvérek tudatosságával? Hogyan viszonyulnak a nagyszülők a szülőkhöz? Hogyan vesznek tudomást a többi unokáról, a lebegtetett életmódban lévőkről? Hogyan viszonyul ehhez a tágabb család?

Örülünk, de hallgatnunk kell. Hogyan hat ránk ez a hallgatás?

A szülők több embriót beültethetnek, de ritkán az összeset. Hogyan nyugszik a többi alvó gyermek a szülők szívén? Úgy képzelem, hogy az első gyermek születése előtt ezek a kérdések elméleti jellegűek. De amint megismerjük az anyaságot és az apaságot, valósággá válnak, és a szülőknek valami öntudatos ősi ösztönt kell érezniük, hogy megvédjék a többi embriót. Mi másért halogatnák az elvetést? Ahogy meg is teszik.

Ha a szülők nem éreznek kötődést, akkor milyen áron? Az anyai és apai ösztön melyik részét kell elnyomni, hogy kizárják a várakozók gondolatát? Hogy kizárják a folyamat során elvesztettek gondolatát? Hogy kizárjuk a gondolatot azokról, akiket a tökéletlenségük miatt eldobnak? Hogyan befolyásolja ez az elnyomás a megszületett gyermekekhez való viszonyukat?

Tudjuk, hogy az abortusz az érzelmi élet masszív tagadásához és korlátozásához vezet. De még az abortusz is egyszeri és gyakran egy-gyermekes trauma. Az IVF sokkal kifinomultabb. Vitathatatlanul kevésbé traumatikus, a választásban összetettebb, kevésbé végleges. Nem elfojtott. Mindig ott van… és figyelmen kívül kell hagyni. De ha egyszerűen nem veszünk róla tudomást, az elsorvasztja a lelkünket, eltompítja egész elménket és szívünket.

Míg az abortusz jellemzően családi titok, addig az IVF gyakran nyilvános, és mindenkinek el kell nyomnia azt, hogy tudatában vannak ennek. A barátok és a családtagok megpróbálhatják elnyomni azt, hogy tudatában vannak a „fölösleges” embrióknak, de mindenki, aki életpárti, természetes késztetést érez, hogy valahogy megmentse őket a béranyaságtól, a kísérletezéstől vagy a haláltól. Amikor nem sikerül, a kudarc és a bűntudat homályos érzése marad bennünk. Látod, milyen kifinomult a hatás? És mi lesz a gyerekekkel? Az abortált gyermekek testvéreiről kiderült, hogy tudatában vannak testvéreiknek, és nemcsak a hiányukat érzik, hanem a szüleik szívére vetülő árnyékot is. Vajon nem lenne ez igaz az IVF által született gyermekekre is?

Vagy talán magukba szívják a derűs tagadást és azt az érzést, hogy ők különlegesen kiválasztottak. Kimondatlan marad, hogy mások kárára választották őket. A gyerekekre gyakorolt érzelmi hatásoknak még nincs vége.

Ami a kiválasztottság termékét illeti, egy történet talán segíthet. Egyszer egy előadáson megemlítettem, hogy mindenki, aki a Roe kontra Wade ítélet után született, egy döntésből van itt, nem jogból. Megengedve, nem pedig szívesen látva. Egy férfi nagy kétségbeesésében szólalt meg. Elmondta, hogy nyolcéves gyerekként meghallotta, amikor édesanyja telefonon a tablettáról beszélt, és rájött ekkor, hogy vagy véletlenül született, vagy pedig kiválasztották. Akár így, akár úgy, de talajt vesztett. Úgy érezte, hogy megfosztották valamitől. Istentől kapott természetes létjogosultságától. Gondtalanból szorongóvá lett, és ez egész életében így maradt, egészen addig a pillanatig, amikor ez a felismerés bekövetkezett.

Hogyan tudunk erre reagálni? Először is üdvözöljük a gyermeket. Isten az IVF körülményei között dolgozott, hogy megteremtse ezt a halhatatlan, egyedülálló áldást. Válaszolj feltétel nélküli szeretettel.

Másodszor, szeressük a szülőket. Sokat szenvedtek a gyermek utáni vágyakozás során, és talán még mindig szenvednek. Ki nem mondott konfliktusokkal küzdenek, és gyakran stresszelnek az ikrek vagy hármas ikrek miatt. Legyetek nyitottak a kérdéseikre, és álljatok készen együttérzéssel és jó válaszokkal.

Harmadszor, ne legyen olyan, mint az a hölgy, aki azt mondta nekem, hogy az ő katolikus IVF-orvosa életpárti, mert soha nem dobja ki az embriókat, hanem mindig lefagyasztotta őket. A tudomány azt mondja, hogy a fogantatás pillanatától kezdve emberi egyedek vagyunk függetlenül attól, hogy a fogantatás hogyan történik. Ne rekeszd ki azokat a lebegtetett embereket, akikről tudsz, és mindazokat, akik az életre – vagy az örök életre – várnak. Ők is valóságosak. Legyetek valóban életpártiak.

Negyedszer, cselekedjetek. Imádkozzatok a még be nem ültetett embrionális állapotú gyermekekért. Álljatok ki az ő emberi mivoltukért. Imádkozzatok a szüleikért. Edukáljátok a tájékozatlan politikusokat.

Végül, ha ismersz valakit, aki az IVF-et fontolgatja, ne félj neki elmondani az igazságot szeretettel. Az egyik igazság az, hogy a természetes reprodukciós technológiának magas a siker aránya, sokkal olcsóbb, és teljesen erkölcsös. Sajnos az orvosokat anyagilag ösztönzik van arra, hogy az asszisztált reprodukciós technológiát alkalmazzák a természetes beavatkozások helyett.

Ha mindezeket a dolgokat megteszed, akkor a gyógyulás útjára lépsz. Szembe fogsz nézni az IVF igazságaival, mind a szülők, mind a gyermekek iránti szeretettel és Isten tervével. Az igazsággal való szembenézés és annak elfogadása szabaddá tesz minket.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2025. március 21.