Megfeszített hittel

 „Hit nélkül pedig nem lehet senki sem kedves Isten előtt, aki ugyanis az Istenhez járul, hinnie kell, hogy Ő van és megjutalmazza azt, aki Őt keresi.” (Zsid 11,6)

Tudtam, hogy nehéz munka lesz, hőség kínoz majd, és a kemény padlón kell aludni. De nem tudtam, hogy nem ezek a körülmények késztetnek majd arra, hogy megfeszítsem a hitemet.

Néhány éve részt vettem egy programban, melynek során szükséget szenvedő emberek házát újítottuk fel. Isten terve az volt, hogy túlfeszítsen engem azon, amihez általában szokva vagyok, de kiderült, hogy nem a munkának, és nem a siralmas körülményeknek volt ilyen hatásuk rám.

Ingyen utazás Hollandiába

Gyakran kapok felkéréseket, hogy írjam le a tapasztalataimat, mit jelent hátrányos helyzetű gyereket nevelni. Mutassam be, milyen érzés. Hát, talán ilyen…

 Amikor kisbabát vársz, az olyan, mintha egy csodálatos vakációt tervezgetnél, mondjuk, Olaszországba. Vásárolsz egy halom útikönyvet, és tele vagy várakozással. Colosseum! Michelangelo Dávidja! Gondolázás Velencében! Talán még néhány olasz mondatot is megtanulsz.

Lelki szösszenetek

A „lélek józan mámora”

Régóta figyelem, mikor valakit a reggeleiről kérdezek, örömmel mesél. Olykor szinte idegen emberek, akiket éppen megismertem, osztják meg velem reggelük apró mozzanatait.

A reggelek meghatározóak. Olykor rohanók, rányomva ezzel bélyegüket az egész napra, olykor korán ébredők, olykor a szokásos menetrend szerint zajlók, de fontosak.

Négy szokás, hogy szíved ép maradjon

„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” Péld 4,23

Kijöttünk a kórház kapuján első gyermekünkkel. A babán kívül volt nálunk egy teli pelenkás zacskó, újszülöttnek való kocsiülés, új szülőknek való iránymutató könyvecske, a: What to Expect When You’re Expecting (Mit várj várandósan). De örömömet beárnyékolta a rettegés: Ezek tényleg hagyják, hogy elvigyük magunkkal? Hisz fogalmunk sincs, hogy kell gyermeket nevelni!

Szól-e Isten ma is az emberekhez?

Egyszer egy fiatalember, aki komoly lelki életet élt, elment egy bibliaórára egy baráti családhoz. Csütörtök este volt. A találkozót vezető házaspár az imaórát két részre osztotta: hallgassuk Istent, és engedelmesen kövessük azt, amit kér tőlünk. A fiúnak szünet nélkül az járt az eszében, vajon Isten ma is beszél még az emberekkel?
A bibliaóra után barátaival még betértek egy kávézóba. A találkozón elhangzottakról beszélgettek. Mindannyian elmesélték, hogyan vezette őket Isten, különböző utakon.

Szeretet és a félelem

Két dologért kell könyörögnünk állandóan édes Urunkhoz: növelje bennünk a szeretetet és a félelmet. A szeretet az Úr útjain röpít

Egészen boldog

Mi hát a boldogság, ha nem mindenféle jónak a birtoklása, amely az embert teljesen elégedetté teszi? De van-e valaki ezen a földön, aki egészen boldognak mondhatja magát? Biztosan nincs.

Ha valami el akar téríteni tervezett tennivalóidtól

 „Jézus így válaszolt: ’Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára.’” (Lk 9,62)

Dolgom van, semmi nem állíthat meg. Legalábbis így gondoltam. Telve energiával, eltökélten nekilendültem, hogy elvégezzem tervezett tennivalóimat. Mivel sok dolgom volt, az időm meg kevés, gyorsan beálltam egy parkolóba, és kiszállva a kocsiból nagy iramban elindultam a helyi kisbolt bejárata felé.