Nekem terápia nagyon sok mindenben segített, de két fő terület az, ami köré össze tudnám ezt gyűjteni.
Az első az Istennel való kapcsolatom. Gyermekkorom óta az Atyát úgy képzeltem el, mint szerintem sokan, hogy azt nézi hol hibázom, számolgatja a bukásaimat, szóval igazából féltem is Tőle. Nem értettem miért nem tudom szeretni, hiszen Ő minden jó forrása, miért nem tudok így tekinteni Rá.
Sajnos szó szerint. Az elmúlt hónapban ők bemutatták a maguk áldozatát, kiélték annak rítusait. (A hozzám hasonló – ma már – kívülállók, más sportágak felől a focira tekintők számára furcsa ebben a rituáléban az, hogy a szimulálás, a reklamálás és a bíró szidása mintha annak elengedhetetlen eleme lenne.) Most, hogy vége, ideje átgondolni, hogy mit is imádott egy hónapon át a világ jelentős része. (Imádtuk ezen a blogon is itt, meg itt.)
Egyik estén, kompletórium után, hiába kerestem kis lámpásunkat a polcán; nagy szilencium volt, lehetetlenség volt visszakérnem. Igen boldog voltam, átérezve,
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” (Jn 15,5)
Egy hatgyermekes, igencsak elfoglalt anyuka mondta egyszer, hogy „Túl sok tennivalóm van ahhoz, hogy ne imádkozzam!” Itt van a titka a hatékony életnek. Akkor találunk rá a békére, az erőre, az örömre, amire annyira vágyunk, ha Jézust és az imádkozást helyezzük az első helyre. Mégis, valljuk be, hogy a nagy rohanásban az imádkozás gyakran háttérbe szorul.
Földi Tibor atya nem azonos a Tibiatya nevű Facebook felhasználóval, aki szekuláris és helyenként vulgáris adomáiról és fröccs-szeretetéről híresült el a közösségi oldalon. A szerk.
Közkívánatra teszem közzé azok számára, akik nem szeretik a facebook oldalt, de kérték, hogy néhány bejegyzésem osszam meg velük.
“Jaj annak, aki egyedül van” – mondja a Szentlélek. A lélek rászorul tanítómestere vezetésére, mert ők ketten jobban tudnak a
A keresztény kapitalizmus alapelemei egy bírósági ítéletben
A vállalatok szabad döntését azért kell megvédenünk, mert csak ez biztosíthatja a tulajdonosaik vallásszabadságát – mondta ki a héten az amerikai Legfelső Bíróság az ún. Hobby Lobby ügyben. (Félhivatalosan – ahogy később hivatkozni fognak rá: Burwell v. Hobby Lobby. Az ítélet itt.) A kérdés, bár régóta roppant éles, és mint mindjárt látni fogjuk a kereszténység gazdaságképe szempontjából is kulcsfontosságú viták központi kérdése volt nem nagyon jelent meg a magyar sajtóban – még a katolikus sajtóban. Talán az is érthető lesz, hogy szerintem miért.
Alázkodj meg mindig – és mindig szeretettel – Isten és az emberek előtt, mert Isten ahhoz szól, aki alázattal tárja
„Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1 Pét 5,6-7)
Vékony fehér szeletke hold volt az égen. A bögrém peremére emlékeztetett, a bögréére, amin egy maci volt, és írás is állt rajta: „Boldog nagy maciöleléssel”, és amit a bátyámtól kaptam, mikor 13 évesen kórházba kerültem anorexiával.
Egy jó nevű kutatóintézet szerint a munkavállalók négyötöde nem lel örömet a munkájában. Úgy érzik, mellőzöttek, kihasználatlanok, munkaköri felelősségük és érdekeltségük szinte köszönő viszonyban sincs. Eszerint nagyon sok a boldogtalan, kielégületlen ember.
…hogy ma jobban tudják szeretni feleségüket
A kis dolgok tényleg nagy változást hozhatnak!
Büszkén mondhatom, hogy már 4 és fél éve vagyok házas. Ez már igazán szakértővé tesz engem a nőkkel és a házassággal kapcsolatban, igaz? (Hagyom, hogy a feleségem szemforgatása válaszolja meg ezt a kérdést.)
Megtanultuk, hogy a hatnapos teremtéstörténetben nem szabad a teremtés mikéntjének leírását látnunk. Nem tanít csillagászatot, geológiát, plaeontológiát. Ezekben az ókor emberi (nem egyszer mitikus) ismeretanyagára támaszkodik, Amit tanít, az mítosztalanítás és teológia. Mérhetetlenül fontos igazságokat mond el az ókori ismeretvilág képeibe öltöztetve.
Ha az Isten valamit kinyilatkoztatott egy léleknek, akkor azonnal arra is ösztönzi őt, hogy azt az Egyház szolgájának, az Ő
Egyik estén, kompletórium után, hiába kerestem kis lámpásunkat a polcán; nagy szilencium volt, lehetetlenség volt visszakérnem. Igen boldog voltam, átérezve,