Szent Metód imája
Uram, Istenem, gyarapítsd, sokasítsd Egyházadat, és egyesíts mindenkit egységben. Tedd, hogy a nép feddhetetlenül éljen, egyetértő legyen a te igaz
Uram, Istenem, gyarapítsd, sokasítsd Egyházadat, és egyesíts mindenkit egységben. Tedd, hogy a nép feddhetetlenül éljen, egyetértő legyen a te igaz
A csíkszeredai plébános imahadjáratot hirdetett, melyről saját blogján olvashatunk.
Milyen nagy a te irgalmasságod, Krisztus Urunk, milyen nagy a Te jóindulatod és jóságod, hiszen megengeded, hogy Isten jelenlétében imádkozzunk
Röviden ez a stratégiám: “Uram, ha akaratoddal egyezik, múljék el az adott szenvedésem, hogy még közelebb kerülhessek hozzád és jobban
1. „Szent Domonkos 9 imamódjá”-nak szövege, ahogyan az ma latinul hozzáférhető, egy XIII. századi domonkosra – valószínűleg a Tuscanellából való Aldobrandinusra – vezethető vissza. Egyértelműen a bolognai szentté avatási per tanúvallomásai inspirálják. E szöveg kézírásban csak az 1300 körüli időkből maradt fenn, legtöbbször mint apoldai Dietrich (kb. 1297) „A szent legendája” c. művének függeléke.
Milyen nagy a te irgalmasságod, Krisztus Urunk, milyen nagy a Te jóindulatod és jóságod, hiszen megengeded, hogy Isten jelenlétében imádkozzunk és Őt Atyánknak nevezzük! Ahogy Te Isten Fia vagy, úgy minket is fiaknak hívnak.
Uram, köszönöm Neked az ajándékba kapott éveket és évtizedeket. Köszönöm életem minden eredményét, amivel megörvendeztettél és minden kudarcát, amivel korlátaimra figyelmeztettél. Köszönöm családtagjaimat, akik elviselnek, akik mellettem állnak és szeretnek.
Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd
Ma, Istenem, meg akarom ismételni ígéretemet, amelyet a keresztségben fogadtam: ellene mondok az ördögnek, a világnak, az érzékiségnek, a pompának,
Istenünk, te jóságos vagy, mert képességet adtál nekünk, hogy téged megismerjünk. Te teremtetted a mennyet és a földet. Te vagy
Jézus Krisztusom, az örök Atyának Fia, Uram és királyom! Mit hagytál te a világra, tieidre, mit örökölhettünk tőled? Mit mondhattál
Uram, adj éleslátást a dolgok észlelésére, erőt azokmegragadására és megtartására; képességet és rátermettséget arra, hogy ezekhez még mindig hozzá tudjak