Barsi Balázs atya elmélkedése következik. Hangsúlyozta, használjuk ki ezt a karanténos időszakot hitünk megélésére. Azt a gondolatot helyezte a középpontba,
„Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe;” (Zsolt 46,2)
Felszállásra vártam a repülőtéren, és éreztem, hogy egyre nő bennem a szorongás.
Figyelmesen végignéztem az utastársakon, vajon fenyeget-e valami részükről. Próbáltam az arcukról leolvasni, ránéztem kézipoggyászukra, vajon veszélyforrást jelent-e valamelyik. Egészséges-e mindenki, vagy az utastér légkondicionálója vírusokat fog keringetni a levegőben?
Barsi Balázs OFM a rendkívüli helyzetre való tekintettel folytatja nagyböjti konferenciabeszéd-sorozatát. A húsvéttól pünkösdig tartó vasárnapokon ismét élőben követhetjük a
A nagy egyházdoktor írta A jó halál művészete című könyvet. Bátorítás és ébresztő is egyaránt.
Még a COVID-19 korszakában is a halál valósága messzinek tűnik túl sok ember gondolataiban. Az idősebb generációk sokkal jobban értékelték a halált. Az alacsonyabb várható élettartam és magasabb halálozási arány, az egészségügyi ellátás hiánya, a rossz higiénia, a szennyezett víz és egyéb alapvető kérdések, nem beszélve a gyakori járványokról – ezek mindegyike hozzájárult a halál közelebbi valóságához. Az élet néha borzalmas volt. Esetenként mi is elveszíthetjük családunkat és barátainkat baleset és betegség miatt, de Odoaker, Attila, Ottó vagy II. Frigyes idején nem volt ritka, ha egész családokat legyilkoltak vagy keresztények városait lerombolták, és leölték őket néhány nap alatt.
Húsvétvasárnap, A-év
2020, a koronavírus idején, karanténban
Az Örömhír végtelen gazdagságából öt húsvéti nézőpontot szeretnék elétek tárni:
Csaba (Csákvár)
Így a világjárvány idején többet gondolkodom a halálról, túlvilágról és kérdések fogalmazódtak meg bennem. Mi lesz velünk, a halálunk után? Hogyan kell elképzelnünk a tisztítótűz állapotát? Lehet még fejlődnünk, bánnunk bűneinket, vagy ‘beleragadunk’ abba az állapotba, amibe voltunk halálunkkor? Minden a földi életünkön múlik, vagy van még lehetőségünk változni, formálódni a mennyben? Miben és hogyan segít egy meghalt szerettünknek, ha az élők imádkoznak és misét mondatnak érte?
Mi a Húsvét? A megváltás örömhíre, a győzelem öröme, az örökélet reményének ragyogása… Honnan a Húsvét? Jézus Krisztustól. Ő a Győztes, Ő az első Feltámadott, Ő az Élet. De Húsvét előtt Nagypéntek van.
Mi a Nagypéntek? Szenvedéstörténet, keresztfa, kereszthalál. Honnan a Nagypéntek? Jézus Krisztustól. Nincs Húsvét Nagypéntek nélkül. Nincs örökélet kereszthalál nélkül. Nincs győzelem szenvedés nélkül, azaz, Jézus Krisztus szenvedése nélkül.
Fr. Mark Goring (magyar felirattal)
Szempontok a „képernyőszentmisék” kultúrájának kialakításához
Kezd terjedni az „online szentmise” kifejezés. Javaslom helyette a képernyőszentmise kifejezést. Az alábbiakban ezt használom.
2.rész – „Az isteni csönd az emberben lakozik”
1.rész –„Vágyakozzatok az élő vizek forrása után!”
A koronavírus terjedésének veszélye miatt a napokban a püspöki konferencia határozata szerint kiürítik a szenteltvíz tárolókat, emellett mellőzik a nyelvre áldoztatást. Hívő katolikusként felmerült bennem a kérdés: ha hiszünk Istenben, hiszünk abban, hogy Jézus Krisztus testét vesszük magunkhoz a szentostyában, hogy a szenteltvíznek tisztító ereje van, hogy Isten csodákat művel napjainkban is, miért félünk attól, hogy pont ezek végzése során fertőződünk meg? Csak én érzek ellentmondást a keresztény tanítás és e határozat között?
A kérdés igazi puskaporos hordó. Legtöbben úgy reagálnak, mintha már a kérdésfeltevés is ellenkezne a józan ésszel. A lelkes igenlők ugyanannyi érvet sorakoztathatnak fel, mint a hevesen tiltakozók. Különböző szentírási részekre hivatkozva különböző válaszok születnek.
Létezhet-e hát barátság keresztény férfi és nő között?
A keresztény ókor legkiválóbb szónokának beszédei, szentírás magyarázatai a hívek életéről is reális képet nyújtanak; tulajdonképpen tükrök, amelyekben láthatjuk kora laikusainak életét és keresztényi feladatait. Ezekből válogattunk ki néhány szemelvényt
A keresztény méltósága a Krisztussal való bensőséges egységből ered „Krisztusra mint alapra építsünk. Úgy kapcsolódjunk hozzá, mint a szölővessző a szőlőhöz, ne álljon semmi Krisztus és közénk, mert abban a pillanatban, ha a legkisebb szakadás is fellépne viszonyunkban, elveszünk… Mi nemcsak kapcsolódunk Krisztushoz: egységben vagyunk vele, s a legkisebb távolság is a halálunkat jelenti. Írva van ugyanis: „Lám, elvesznek, akik elszakadnak tőled” (Zsid 73,27).