XVI. Benedek pápa a keresztény reményről írt enciklikájában külön fejezetet szentel annak a hitigazságnak, mely szerint halála után minden ember végérvényessé vált döntésével és életével Isten ítélőszéke elé kerül.
Bevezető gondolatok:
A konferencia szervezői a következő címet és témát bízták rám:
„Eucharisztikus mozgalmak a II. Vatikáni Zsinat után”. A cím által meghatározott keretek között fogok maradni. Ami azt jelenti, hogy nem beszélek olyan eucharisztikus mozgalmakról, szervezetekről, amelyek a II. Vatikáni zsinat előtt keletkeztek és még ma is működnek. Előadásomban nem fogok kitérni olyan szerzetesi intézményekre, melyek a II. Vatikáni Zsinat után keletkeztek azzal a céllal, hogy az Eucharisztia tiszteletét állítsák életük, hivatásuk középpontjába.
Dr. Kajtár Edvárd – Az Eucharisztia liturgiája az első keresztény évszázadokban és az áldoztatás liturgiájának alakulása az első századoktól
430. augusztus 28-án halt meg Szent Ágoston, miközben városát, püspöki székhelyét, az észak-afrikai Hippo falait a vandálok ostromolták. A szentek halálának napjáról az egyház születésnapként emlékezik meg azzal a meggyőződéssel, hogy ekkor születnek újjá egy olyan életre, amelynek gazdagsága felfoghatatlan számunkra.
Lássunk most néhány részletet G. nővér beszámolójából. Ő saját tapasztalatait mondta el:
Szent Mihály főangyal jelen van, amikor a lélek elhagyja a testet. Én csak őt láttam, és ő az egyetlen, akit minden lélek lát. Ebből megértheted, miért mondják, hogy Szent Mihály vezeti a lelkeket a tisztítótűzbe. Ő ott van minden ítélet végrehajtásánál, bár a lelket nem kell vinnie. Mindaz, ami a másvilágon történik, titok a ti számotokra.
Papi rekollekciót tartottak Esztergomban 2017. november 8–9-én 300 szerzetes, pap és szeminarista részvételével. Az esemény nyolcadik előadója Dr. Erdő Péter
A tisztítóhely tartama
Hitünk tanítása nem tájékoztat minket arról, hogy ki meddig szenved a tisztítóhelyen. Általánosságban tudjuk, hogy mindenki hibáinak száma és súlyossága arányában szenved, ha azokat még nem engesztelte ki. Isten azonban, igazságosságának sérelme nélkül, megrövidítheti ezeket a szenvedéseket azáltal, hogy felfokozza gyötrelmüket. A Küzdő Egyház pedig a szentmise és egyéb imák, valamint jócselekedetek felajánlásával elérheti azok elengedését.
A nagy engesztelési ünnepen, amelyről a 3Móz 16 rendelkezik, két kecskebakot állítottak a főpap elé. Az egyiket levágták, annak a vérét vitte be a főpap a szentek szentjébe engesztelő áldozatul a nép vétkeiért. A másik baknak a fejére tette a főpap a kezét, áthárítva rá a nép bűneit, majd ezt a másik bakot a pusztába kergették, „Azázélnak” (לַעֲזָאזֵֽל). A rendelkezés így szólt: „Azt a bakot pedig, amely a sorsvetésben Azázélnak jutott, állítsák élve az ÚR elé, hogy engesztelést végezzen vele, és elküldje Azázélnak a pusztába.” (3Móz 16,10)
A tisztítóhely fokozatai
Római Szent Franciskának volt egy látomása, amelyben ellátogatott a tisztítóhelyre. Úgy látta, hogy az három részre van osztva, mintegy három emeletként. Minél szennyesebb lélekkel érkezik valaki a tisztítóhelyre, annál mélyebbre kerül, s annál tovább kell szenvednie. A legalsóbb fokozatban a szent talált világiakat és egyházi személyeket egyaránt. Azok a világiak voltak itt, akik bűnben töltött életük végén őszintén megtértek. Az Istennek szentelt személyek közül pedig azok kerültek ide, akik nem éltek oly szentül, ahogy életállapotuk megkövetelte volna tőlük.
2. VILÁGIAK A LELKIPÁSZTORKODÁSBAN
„Kiválasztott más hetvenkettőt” (Lk 10,1)
2. 1. Teológiai és egyházjogi alapok.
A történelemnek azokban a korszakaiban, amikor „egyházon” elsősorban a klérust értették, a lelkipásztori küldetést is kizárólagosan papi feladatnak tartották. Úgy gondolták, hogy az örömhír továbbadása, az embereknek Krisztushoz való elvezetése, a testvéri közösség építése csupán az e célra kiképzett specialisták dolga, a többi kereszténynek, a „tömegnek” elég a saját üdvösségével törődnie.
„Sem ez nem vétkezett – felelte Jézus –, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk.” (Jn 9,3)
Előfordult már, hogy amikor valami váratlan rossz dolog ért, arra gondoltál, hogy azért engedte meg Isten, mert valamit elkövettél? Vagy hogy régebbi hibáid, baklövéseid miatt nem élhetsz olyan életet, ami Isten dicsőségét szolgálná?
Engem is sokszor foglalkoztattak ezek a kérdések, de aztán minden megváltozott, mikor azt a részt olvastam a Bibliában, ahol Jézus tanítványai is ezekkel a gondolatokkal bajlódtak.
„A férfi és a nő minden érintése tisztességtelen, ha nem áll a szeretet alapján; minden élvezet a szeretet nagy szárnyai alatt – tiszta. A szeretet számára nem létezik szenny, aljasság, szégyen. A szeretet – fény, amely mindent megvilágosít, melegség, amely képes felolvasztani a jeget; méz, amely megsemmisít minden keserűséget. A szeretet mindent megvilágosít, amihez kézzel, tekintettel vagy gondolattal hozzáért az, akit szeretünk”.
Ezeket a szavakat nem egy mai romantikus lélek írta, hanem az Egyház egyik legnagyobb teológusa, aszkétája és misztikusa – Nazianzoszi Szent Gergely, aki több mint másfél évezreddel ezelőtt élt, a IV. században.
dr. Pálhegyi Ferenc remekül mutatja be a Keresztyén Házasság c. könyvében a házasság szakaszait. Indul az elsöprő szerelemmel, folytatódik a valóság megismerésével, majd átmegy a rezignáció folyamatába, amelynek vége még akár a válás is lehet. Egyetértek vele, amikor azt tanítja, hogy Rómeó és Júlia is előbb utóbb elváltak volna, mert Rómeó vakmerő és meggondolatlan volt, aki nem tudott uralkodni az érzésein, Júlia pedig elkényeztetett kisasszony, aki nem szokott hozzá a nehézségek elviseléséhez és a nehéz természetű emberekhez.