„VÁRUNK MINDENKIT! AZT IS, AKIT TE MEGHÍVSZ.” – volt olvasható a Parakletos Ifjúsági találkozó meghívóján. A találkozó 2001. okt.23-án volt az Érd-Parkvárosi Református Gyülekezetben.
Öt éve gyűjtögettem a Vatera kereskedelmi oldalról a használt és főleg olcsó pedálos gyermek gokartokat, melyekkel évek óta jól szórakoztak a hittanos gyerekek, kicsik és nagyok egyaránt. Ugyanakkor nagyon szerettem volna jó minőségű, strapabíró holland Berg Toys gokartokat venni a gyerekeknek, de még használt állapotban sem tudtuk volna megengedni magunknak ennek a vásárlását.
Eljött az ideje, hogy hitetek erősítésére megosszam veletek, hívő testvéreimmel azt a hatalmas ajándékot, melyet az Úr Jézus Krisztus meglepetésszerűen ajándékozott nekem, méltatlan szolgálójának 2011. május 5-én Pécsett a Corpus Christi kápolnában, és melyre két napra rá, május 7-én, kaptam magyarázatot a Szentlélek-szeminárium végi prófétálás alkalmával.
Réges-régen történ. Sosem voltam rendszerező, hanem inkább intuitív elme és inkább a humán tantárgyakat szerettem. Hiába tanultam kitűnően a hittant az egyházi gimnáziumban mégis nagyon sokat küzdöttem, szenvedtem mire a vallásos szokásokban élő emberből Isten segítségével élő hitű emberré születhettem ujjá. A „Jahve megemlékezik” című beírás bevezetőjében önmagamról írtam.
Az elmúlt napokban én is kértem imát Édesanyámért, ami rendkívül nagy kegyelmeket juttatott számunkra, Istentől.Amikor jöttek sorban a válaszlevelek, egy olyan szeretetburokban éreztem magunkat Édesanyámmal, amelyben a béke, megnyugvás, gyógyulás, együttérzés, oltalom kegyelmeit szinte megfoghatóan megélhettük.
Tehát… 22 éves vagyok és egy szingli édesanya, régebben én voltam ,,a lány, aki várandós lett.” Az őrült megtéréstörténetem után, amelyben abortuszt jegyeztem elő, az életet választottam, Istent választottam és a gyógyulást választottam, úgy gondoltam, hogy talán néhányan szeretnétek egy frissítést és betekintést abba, hogy milyen az pro-life-nak lenni. [terhességmegszakítás ellenesnek] Tehát itt van:
Szóval… Terhes vagyok. 21 éves, szingli, végzős a főiskolán, és igen, én vagyok az a lány. A huszonegyedik születésnapomon történt. A legtöbb ember általában kicsivel több italt iszik a kelleténél és valószínűleg fejfájással ébred a 21. születésnapja után. Az én tapasztalatom egy kicsit más volt. Én voltam a lány, aki túlságosan berúgott, a lány, aki bizonytalan volt, a lány, akinek véletlenszerűen összeszedett valakit, a lány, aki nem tudott nemet mondani, a lány, aki terhes lett.
Elromlott az autóm és elvittem a szerelőhöz Kiskunfélegyházára. Megkértem egy Barátom, hogy kísérjen el a saját autójával és hozzon vissza, hogy ne kelljen a az átszállásokkal sok időt töltenem és hamarabb hazaérhessek, mert várt itthon a sok munka.
Édesanyám már korán el kezdett vinni magával a templomba és az átkosban a cumis üveggel együtt ismertem meg a tömjén áldott illatát.
Úgy emlékszem, hogy hat éves lehettem, amikor már templomi hittanra jártam Szojka Ödön atyához a piarista plébániára, akiről „Az ebek és az evangélizáció” c. írásban már szóltam.
“…a mi alkalmasságunk az Úrtól van.” (2 Kor 3,5)
Péliföld-Szentkereszten derült ki, hogy ami egy apró ministránsnak a világ legegyszerűbb esete, nálam az felnőtt fejjel nem működik és nem tudok a szentmiséken felolvasni. Több alkalommal megpróbáltuk a napi szentmiséken, de minduntalan vagy leblokkolás vagy dadogás lett a vége és én ott álltam megszégyenülve vörös fejjel és füllel a többiek előtt. A kolostorban megszentelt életet éltünk, de egy év alatt sem volt javulás az állapotomban, pedig imádkoztak is értem.
Jó pár hónapig lelki sötétségben voltam, ami valószínűleg abból adódott, hogy nem jól végeztem a szentgyónásomat. Sokat aggodalmaskodtam és vádoltam magam. Eléggé én-központú voltam.Ugyanakkor felléptek nálam súlyos dolgokra való késztetések, amik ellen harcoltam, de felmerült bennem, hogy mi van, ha ez a sok gonoszság belőlem jön, vagy ha valamelyest elfogadtam. Tehát a bűneim miatti aggodalmaskodás kibővült a vélhetően kísértések miatti aggodalmaskodással is.
A nagyon apró részletek összeadódnak, és aktualizálódik az ige az életedben, ahogy Laci atya mondta aznap az evangéliumi részlettel kapcsolatban. Ezt éltem meg, amit már nagyon sokszor átélhettem az Úr kegyelméből, de ezt most meg szeretném osztani Veletek.
Nagyon nehéz röviden összefoglalnom, hogy mit jelentett nekem a részvétel a tanítványképző kurzuson, ugyanis az egész életem megváltozni látszik, úgy a jelenem, mint a múltam, és remélem, a jövőm is.