Miért ne a vonaton is? – Imre atya írása

Még Németországba való érkezésem idején történt. A frankfurti magyar paptestvérem szokásos húsvéthétfői meglátogatására indultam Königsteinból. Kisvonat vitt be a metropolisba. Mivel szabadnap volt, rengetegen voltunk rajta. Figyelmemet egy nagymama, helyesebben az ölében ülő kis unokája keltette fel. Ugyanis a fiú hirtelen csengő hangon egy húsvéti énekbe kezdett: „Dicsőség Néked, Istenünk, Fiadhoz is imát küldünk…” Minden jel arra vallott, hogy a templomban többször is hallhatta ezt a szép éneket, s mivel nagyon megtetszhetett neki, most kikivánkozott belőle.

A remény nem csal meg

„A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.” (Róm 5,5)

Lekapcsoltam a gyújtást, és az élelmiszerüzlet bejáratára néztem. Vásárlók jártak ki-be, olyanok, akik tudták, mit készítenek vasárnap ebédre, én meg csak ültem, és próbáltam bátorságot gyűjteni a kiszálláshoz. Behunytam a szemem, és elképzeltem, hogy letáborozok a parkolóban. Mindegy lenne, gondoltam. Kivéve azt az apróságot, hogy drágalátos családom valami finomat szeretne ebédelni. Értékelnék, ha egy kicsit megerőltetném magam, és bemennék az üzletbe.

Hogy lehetek úrrá az aggódáson

„Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.” (Fil 4,6-7)

Mikor reggel Isten igéjét imádkoztam, még nem sejtettem a hírt, ami késő délután érkezett. Nem tudtam, hogy nemsokára mennyire szükségem lesz arra, hogy belekapaszkodjam a Fil 4,6-7 igazságába. Isten viszont tudta.

Így működik a Gondviselő

Az alábbi írás egy társblog szerkesztőjéhez érkezett, szerzője később hozzájárult a tanúságtétel közreadásához. Köszönjük. A szerk.

Nemrégen írtam arról a mindennapos tapasztalatomról, hogy Isten milyen csodálatosan vigyáz a kisgyerekekre. Egy újabb történetet szeretnék most veletek megosztani.
Néhány nappal az ünnepek előtt elkaptam egy szokásos bélrendszeri fertőzést, ami általában minden télen egyszer ágynak dönt. Mindig félek ettől, mivel kisgyerekeim vannak, nem engedhetem meg magamnak, hogy egész nap feküdjek, pedig ilyenkor alig tudok lábra állni, minden mozdulat nehezemre esik.

Nem akarok beilleszkedni

„Ekkor a kikiáltó harsány hangon kihirdette: „Így szól a parancs, népek, nemzetek és nyelvek: Mihelyt meghalljátok a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, boruljatok le, és imádjátok az aranyszobrot, amelyet Nebukadnezár király állíttatott. Aki nem borul le, és nem imádja, azt még ebben az órában tüzes kemencébe fogják vetni.” (Dán 3,4-6)

Tudtam, hogy nem kéne annyit emlegetnem Greget, de újdonsült menyasszonyként, nem bírtam abbahagyni. Új asszonyként is mindenki hallhatta, hogyan áradozom az én bámulatos férjemről.

Isten csodálatos

Floribeth Mora Diaz a gyógyulásáról

Agyi verőértágulatot állapítottak meg a Costa Rica-i asszonynál 2011-ben és közölték, hogy legfeljebb egy hónapja maradt hátra. Az asszony a halálos ágyán feküdt, miközben II. János Pál pápa közbenjárását kérte a gyógyulásáért. A pápa boldoggá avatásának perceiben hallotta a hangot: „Ne félj, kelj fel!” – és azóta nyoma sincs annak, hogy egykor beteg volt.

Több orvos is kivizsgálta, de egyikük sem talált tudományos magyarázatot a gyógyulására. 2013-ban aztán a Vatikán bejelentette: megvan a lengyel pápa szentté avatásához szükséges csoda.