„Nem tudhatjuk, hogy egy másik embert mi érint meg abból, ami teszünk vagy mondunk. Hogy mely kis cselekedet lesz majd megváltó hatással az életére. Csak azt tudhatjuk, hogy jó érzéssel tölt el minket, ha tovább tudunk adni mások felé is valamit abból a szeretetből, amivel Isten szeret minket, minden egyes pillanatban. Tudjátok, ennek a törekvésnek az egyik legszebb eredménye az, ha valakit közelebb juttathatunk Krisztushoz – és ehhez néha elég egy megértő mosoly, egy szeretettel elmondott mondat, egy kinyújtott kéz.”
Forrás: MEKDSZ
Először valami blickfangos címre gondoltam: nézegess papokat, legyen papod minden napra, így oldjad meg a paphiányt otthon, stb. Aztán elszégyelltem magam, nem poénkodni kell, hanem hálát adni azért a megszentelt életekért, melyek nélkül még sivárabb lenne életünk.
Miután egy kolostorban a szerzetesnővéreknek megtartottam az évente esedékes lelkigyakorlatot, pazar vendéglátásban részesültem. Jelen volt egy fiatalember is, aki bénasága miatt tizenöt éve ágyhoz volt kötve.
“Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)
Ezzel a kimondhatatlanul nagy Szeretettel karácsonykor újra és újra találkoznunk kell. Igen, erre a találkozásra ma nagyobb szükségünk van, mint valaha. Az aggodalom, a szorongás futótűz-szerűen terjed. A terrorizmus fenyegetése miatti félelem, amely Európát is elérte, úrrá akar lenni a szívünkön, megbénítva azt.
Jézus sokszor beszél az idők végéről. A világvégéről és az utolsó ítéletről prófétai módon beszél. Nem fedi fel annak időpontját, de valamit mégis közöl. Amikor a próféták beszélnek úgy tűnik, nincs két összefüggő mondatuk. Mégis a látszólag összefüggéstelen beszéd mögött átjön egy üzenet, amely az embernek irányt ad. Az összefüggéstelen beszéd Jeruzsálem pusztulásával kezdődik, ami beteljesedett kr. u 70-ben.
Egy évvel ezelőtt én is elvégeztem egy Élet a Lélekben szemináriumot. A szeminárium elvégzése előtt teljesen hitetlen voltam, és nem is érdekelt, hogy van Isten vagy nincs. Erre a szemináriumra is csak azért jöttem el, mert két évvel ezelőtt az egyik lányom ─ miután elvégezte ─ megkért, hogy menjek el én is. Azt mondtam, hogy nem megyek, de ő tovább kérlelt, és végül megígértem, hogy ha arra nem is, de a következőre elmegyek.
Medikus fiam elképesztő dolgokat mesélt egy beszámolóról az egyetemen, amit egy Kongóban dolgozó magyar szemészorvos tartott – az orvosi hivatásról, hitvallásról, szeretetről. Richárd testvérről szerencsére találni írásokat az interneten – az írás alján megtalálod az alapítvány elérhetőségét, ha misszionáriusi munkáját tudod segíteni valamiképpen. A szerk.
Az irgalmasság fogalmának megértését számomra nagyon segítette az irgalmasság évére készült logó.
Megértettem: az irgalom olyan segítségnyújtás, amikor az irgalmazó érzelmileg „belecsúszik” az irgalmasságra szoruló ember helyzetébe. Képes látni abból a szemszögből, melyben a rászoruló néz, s így képes magára venni annak terheit, gondjait, fizikai érzéseit, és ezzel is könnyíti a szenvedést.
Nyolc hónapon keresztül voltam egy természetgyógyász mellett. Ebből négy és fél hónapot intenzíven vele töltöttem, előzőleg csak ritkán jártam hozzá, ismerkedtem a dologgal.
Most arról a négy és fél hónapról beszélek, amíg együtt voltam Gyurcsok Józseffel. Lehet, hogy hallottatok róla. Azért gondolom, mert hetente szerepel a TV műsorban. A TV-n keresztül gyógyít. Egy testvérem tett tanúságot néhány nappal ezelőtt, hogy bekapcsolta a tévét, és véletlenül Gyurcsok József műsora ment.
…és azon túl
1. Fékezd a nyelvedet, nyeld le a rosszmájú megjegyzéseket: a bántás ellenkezik az irgalmassággal!
2. Hívj fel vagy látogass meg valakit, aki magányos!
A Szentlélek-keresztségről és a Karizmatikus Megújulásról semmit sem hallottam előzőleg. Hétköznapi keresztény voltam én is,
a vasárnapi szentmisén majdnem mindig részt vettem, még ha nehézségeim voltak, akkor is, amelyek abból adódtak, hogy minél inkább rátaláltam az Istenhez vezető útra, a férjem annál inkább távolodott Istentől.
Megtérés? Egy kicsit lejáratott, félre- vagy egyáltalán nem értelmezett és meg nem értett fogalom, melyet az ember nem tud hova rakni, csak miután ez megtörtént vele. Így voltam én ezzel; csak később jöttem rá, hogy mi történt velem, hónapok múlva fogalmazódott meg értelmemben az a csoda, amely a szívemben végbement.
A dicsőítésről (az áprilisi és májusi Fire&Light-okon elhangzott tanítások alapján)
Mindannyian nagyon jól ismerjük a kérő és hálaadó ima lényegét, de keveset tudunk kezdeni a dicsőítő ima mibenlétével. Miért kell Istent dicsérni? Leginkább az a kép él a fejekben, hogy ha dicsőítjük Istent, quasi hízelgünk Neki, akkor utána esetleg jóindulatát elnyerve kérhetünk Tőle.
Ez egy nagyon fals elképzelés, nagyon emberi.
Házasságban és családban különösen jó alkalmak kínálkoznak arra, hogy a Szentlélek sokféle működésének teret adj: egymásra való figyelem, segítőkészség, a másik szolgálata, örömet szerezni egymásnak, a gyermekek Isten felé vezetése, a szeretet minden napi ajándékozása, türelem, kedvesség, alázat, engedelmesség, jóság. Olyan ez, mint egy iskola: a lelki élet iskolája! Használd ki ezeket a jó alkalmakat!
Öt évvel ezelőtti történeteket írok le, abból az időből, amikor a hólyagdaganatommal voltam beteg. Minden ember lelki életének vannak szárazabb és gazdagabb időszakai. Nekem az a tapasztalatom, hogy a mennyei folyó a betegség, a szükség idején a dagály állapotában van és hordoz(na) minket, csak hanyatt rá kellene feküdni a hullámra hittel, bizalommal és akkor még a lubickolás öröme is megadatik hozzá, mert minden kegyelem.