„Közeledjetek Istenhez, és ő is közeledni fog hozzátok.” (Jak 4,8a)
Szoktad úgy érezni, hogy beleroppansz a fájdalomba? Megértelek. Én is átéltem ezt. A fájdalom éles erővel belém hasított, úgy éreztem, átvágta a bőrömet, a csontjaimat, s a szívemig hatolt. Az ilyen fájdalom elbizonytalanít, hogy tudok-e még valaha normális emberi lényként funkcionálni.
Nagy Lajos király 1382-ben Márianosztráról 16 pálost küldött a lengyelországi vieluni hercegség területére, hogy megalapítsák a czestochowai pálos kolostort. Ajándéka egy Mária-ikon volt, melyet a hagyomány szerint még Szent Lukács festett az Utolsó Vacsora asztallapjának egy darabjára! Ez az Ikon a ma is látható Fekete Madonna!
Claude Paradis elszegényedett és az utcán tengette életét a kanadai Montréal városában. Az alkohol és a drog rabjaként olyan kilátástalannak tűnt a jövő, hogy azon gondolkodott, hogy végez magával.
Mégsem vetett véget életének, s ma papként szolgálja azokat, akik a szegénység, a börtön és a prostitúció rabjaiként testi, lelki gyötrelemben élnek.
Placid atya szentbeszédének leírt változata
Kedves jó Testvérek!
Tavaly ilyenkor nem mertem megígérni, hogy még egyszer találkozunk. S íme most itt vagyok. Pár nap múlva betöltöm a 100. életévemet. Persze ez az utolsó év sem volt könnyű, a vérnyomásom 70 és 220 között ugrándozott, hol itt fájt, hol ott. De nem fogok panaszkodni.
Először valami blickfangos címre gondoltam: nézegess papokat, legyen papod minden napra, így oldjad meg a paphiányt otthon, stb. Aztán elszégyelltem magam, nem poénkodni kell, hanem hálát adni azért a megszentelt életekért, melyek nélkül még sivárabb lenne életünk.
“Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)
Ezzel a kimondhatatlanul nagy Szeretettel karácsonykor újra és újra találkoznunk kell. Igen, erre a találkozásra ma nagyobb szükségünk van, mint valaha. Az aggodalom, a szorongás futótűz-szerűen terjed. A terrorizmus fenyegetése miatti félelem, amely Európát is elérte, úrrá akar lenni a szívünkön, megbénítva azt.
Jézus sokszor beszél az idők végéről. A világvégéről és az utolsó ítéletről prófétai módon beszél. Nem fedi fel annak időpontját, de valamit mégis közöl. Amikor a próféták beszélnek úgy tűnik, nincs két összefüggő mondatuk. Mégis a látszólag összefüggéstelen beszéd mögött átjön egy üzenet, amely az embernek irányt ad. Az összefüggéstelen beszéd Jeruzsálem pusztulásával kezdődik, ami beteljesedett kr. u 70-ben.
Medikus fiam elképesztő dolgokat mesélt egy beszámolóról az egyetemen, amit egy Kongóban dolgozó magyar szemészorvos tartott – az orvosi hivatásról, hitvallásról, szeretetről. Richárd testvérről szerencsére találni írásokat az interneten – az írás alján megtalálod az alapítvány elérhetőségét, ha misszionáriusi munkáját tudod segíteni valamiképpen. A szerk.
…és azon túl
1. Fékezd a nyelvedet, nyeld le a rosszmájú megjegyzéseket: a bántás ellenkezik az irgalmassággal!
2. Hívj fel vagy látogass meg valakit, aki magányos!
Az evolúció csendjében a sivatagi rókának sokkal nagyobbra nőtt a füle, mint kontinentális társainak, ezért a hallása is sokkal jobb.
A sivatagban negyven évig vagyis a teljességig a teljességbe érkezésig csendben vándorló nép sokszor hallotta Isten szavát.
A palotaőr bejelentésére vár régóta a királyné. Arra, hogy az ajtó megnyíljon és beletekintve királya szemébe visszafojtott örömteli izgalma felujjonghasson
Egy jó éve már… Kisírt szemű özvegy iskolai takarítónő keresett fel. Négy gyermeke közül a legnagyobb, akiről az orvos azt állapította meg, hogy szívgyenge, megszökött hazulról. Hetek múlva kapott csak levelet a jó édesanya, a határon túlról. Most vissza akarja hívni. Hogy kell ezt csinálni? Írjam meg neki. Megírtam. Maga is írjon hozzá valamit, saját kezével. Az többet érne, mint az én hosszú levelem. Leül. Szemüveget tesz. Mélyet sóhajt.
A május eleji HOPES konferencia (az európai imádság házak vezetőinek találkozója) után Johannes Hartl a keddi munkatársi imát (az egyetlen a héten, amikor minden munkatárs együtt imádkozik) beáldozta egy beszámolóért, mert az előtte való héten annyi stratégiailag fontos dolog történt, hogy szerette volna mindannyiunkkal megosztani. Most az ott elhangzottaktól és a HOPES-on szerzett benyomásaimról szeretnék írni.
A belvárosi templomban véget ér a prédikáció, ki örömmel, ki megkönnyebbülve ad hálát Istennek, miközben nagy igyekezettel ülésből feltápászkodik, hogy csak úgy belereccsennek a padok. Aki volt már misén tudja, hogy ezt követően jön a hitünk megvallása, itt erősítjük meg a mi legfontosabb értékeinket, gyönyörű és súlyos téttel bíró mondatokat elmondva.