Család- és életvédelem Mi kerül ide…
Ha elvben szükségesnek tartom, hogy menyasszonyjelöltem vallásos legyen, hogyan győződjem meg róla, hogy valóban az‑e?
Aki maga is vallásos, jól ismeri, gyakorolja is a vallását, az másban és főképpen abban, akivel többször érintkezik, könnyen felismerheti, hogy az illető szintén vallásos‑e vagy nem.
Az emberi szexualitás egy gyönyörű egység, amelyet ha a maga teljességében élünk meg, akkor a mennyország előképe. Ha viszont elemeire bontjuk és ezeket az elemeket egymástól szétválasztjuk, akkor ahelyett, hogy összetartaná, egy idő után szétfeszíti a kapcsolatot.
Bármennyire óhajtjuk, akarjuk és törekszünk megismerni és kiismerni a jelöltet, ez mégsem sikerül mindig, ha csupán a saját egyéni megfigyelésünkre és tapasztalatunkra szorítkozunk.
Eszembe jut az öcsémnek adott jótanács. Mikor nősülni készült, egyik idős rokonunk a következő tanácsot adta neki: „Kedves rokon! Ha házasodni akarsz, ne siettesd a dolgot, hanem kövesd az én példámat. A menyasszonyommal 25 évig egy házban laktunk és csak akkor vettem feleségül, amikor már e negyedszázadon át a legalaposabban megismertem, kiismertem és felismertem. Igaz ugyan, hogy a házasság után két hétre rájöttem, hogy – félreismertem!”
1. Óvakodjunk feleségül venni olyan nőt, aki teljesen hitetlen és vallástalan. Erről alább még lesz szó.
2. Rendkívül fontos annak a megfigyelése, hogy a jelölt hogyan és miként viselkedik szüleivel szemben.
Óvakodjunk feleségül venni olyan nőt, aki mindenben engedi magát szüleitől kiszolgálni a nélkül, hogy ő is segítségükre lenne; aki szüleit szinte cselédként kezeli, parancsolgat nekik vagy hozzá még bosszantja őket, semmibe veszi óhajukat, velük szemben illetlen vagy éppen sértő modorú, visszafeleselgető, indulatos, makacsfejű vagy goromba.
„A szülők szentsége a legjobb nevelés Krisztusban”
„Lássuk meg Istent a gyermekek arcán, és adjuk Isten szeretetét a gyerekeknek! Tanuljanak meg ők is imádkozni! Ahhoz, hogy a gyerekek imádkozzanak, az kell, hogy imádságos szülők vére folyjon az ereikben. Néhányan elszámítják magukat, és azt mondják: mivel a szülők imádkoznak, istenfélők, olvassák a Szentírást, a gyerekeket is „az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel” (Ef 6,4) nevelték, mégis ennek az ellenkezőjét látjuk, éppen a nyomásgyakorlás miatt.
Nem elég, ha a szülők istenfélők. Arra van szükség, hogy ne kényszerítsék a gyerekeket, ne erővel akarják megnevelni őket. Akár el is fordíthatjuk a gyerekeket Krisztustól, ha önző módon követjük a vallást. A gyerekeknek nem nyomásgyakorlás kell.” /193.oldal/
A NEOMALTÚZIÁNUSOK ÉS A VILÁG NÉPESSÉGÉNEK ELLENŐRZÉSÉRE ÉS CSÖKKENTÉSÉRE IRÁNYULÓ CÉLKITŰZÉSÜK
A neomaltúziánusok vezérei az elmúlt 150 év történelmében: Francis Galton, Marie Stopes, David Rockefeller, Bill Gates.
“A szexuális forradalom vajon ’véletlen’ történt?” Ezt a kérdést tette fel a fiatal angol blogger, Miri Anne Finch, miután kezébe került a “The Case Against The Sexual Revolution” (Cambridge 2022) című feminista tájékoztató, amely megállapítja a következőket:
A meleg párok templomi áldását a minap jóváhagyó Ferenc pápa a Twitterre írt egy bejegyzést aprószentek ünnepe alkalmából. Mint fogalmazott, „hány ártatlant mészárolnak le a világunkban! Az anyák méhében, a kétségbeesett és reményt kereső útkeresések során, mindazoknak a kicsiknek az életében, akiknek a gyermekkorát a háború tönkretette. Ők a mai kis Jézusok.”
A kánonjogász nem párterapeuta, mégis sokszor kerül ilyen szerepbe egy házasság-érvénytelenítési eljárás során. És bár együttérez a szenvedő felekkel, az
Ezen a héten ünnepeljük a Public Discourse tizenöt éves fennállását. Szerkesztőink kiválasztották kedvenc esszéiket mind az öt területről, és ezen a héten minden nap újra megosztunk egyet. Reméljük, tetszeni fog Mark Regnerus írása, amely eredetileg 2017 decemberében jelent meg online újságunkban.
A nyilvánosságra hozott szexuális vétségek meglepő lavinája tovább gördül, útközben színészeket, vezetőket és politikusokat szed fel. Hogy melyikük miben bűnös, az kétségtelenül széles skálán mozog. De a közvélemény bíróságának nincs kedve a finom megkülönböztetésekhez.
A férjem 15 éves volt, amikor a nagymamája halála után, aki óvodás kora óta nevelte őt, az apja hozzá költözött. Bár az apja mindig is részt vett az életében, hosszú évek óta ez volt az első alkalom, hogy egy fedél alatt éltek. Az apja szinte egyik napról a másikra vált az elvált agglegényből, aki egyedül élt, a tizenévest nevelő, teljes munkaidőben egyedülálló szülővé. Hogy jobban tudjon a fiára koncentrálni, azonnal változtatott néhány dolgot az életmódján, például esténként otthon maradt, ahelyett, hogy elment volna szórakozni, és többé nem tartott alkoholt a házban.
A hindu közmondás szerint „A nő szépsége csak skatulya, a fődolog, hogy mi rejlik benne”. E mondás minden szava ősrégi tapasztalaton alapul és mindenegyes szaván külön hangsúly van. A „rejlik” szón is.
E fejezetben egy csomó újabb esetet fogunk közölni annak a bizonyítására, hogy maga a testi szépség mennyire nem kezeskedik egyúttal a lelki szépségről és belső értékről is.
Magától értetődő, hogy a házasságnak egyik legdöntőbb élettani tényezője a nemi ösztön. Ugyancsak természetes, hogy a jegyes kiválasztásában nagy, fontos, sőt lényeges része van az érzékiségnek, helyesebben az érzéki élvezetvágynak.
A legeslegtöbb házasság nem is jönne létre érzéki, nemi inger és vágy nélkül.
Isten szándéka, a nemzet érdeke, a társadalom java feltételezi, sőt kívánja, hogy a házasságok zömében az érzéki vágy meg is legyen, mert ez az utódok születésének, az emberi nem fennmaradásának és terjedésének egyik legfőbb feltétele.
Én egy „tévedés” voltam. Nem tervezett… nem szándékos… valójában nem kellett volna megszületnem. A fogantatásom egy esküvőhöz vezetett – várandós menyasszonnyal. És néhány bizonytalan év után, amikor anya és apa nem igazán tudta, hogy sikerül-e, a dolgok végül rendeződtek mindkettejük számákra. Apa visszaköltözött. Összeszedték magukat. Nekem pedig mindkét szülőm együtt segített az életben.
Azóta apám a legfontosabb férfi az életemben, és a későbbi öt testvérem életében is. (Igen… nagy család. Én, ikertestvéreim, majd egy bátyám, plusz még egy ikertestvérpár.) Tudjuk, milyen szerencsések vagyunk, hogy olyan apukánk volt, aki gondoskodott rólunk, megvédett minket, és játszott velünk.