Életige, 2016. december

Tematizálás. –  Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Az élet egy lelki erőpróba, egy szorítóban megvívott mérkőzés, ahol emberi minőségünk megmérettetik. Ha a Krisztusi minőség fokát elérjük, akkor a „hűséges nép”-hez soroltatunk be.

A mi Mesterünk és „edzőnk” felszólított minket arra, hogy kövessük őt. Az Ő győzelmi mezébe öltözködünk bele, az ö harci taktikáját követjük. Mert „nem nagyobb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Legyen elég a tanítványnak, ha olyan, mint mestere.” ( Mt. 10, 24-25). Itt a nagyság nem emberi mértékkel értendő. Nagyon is mélyen el van rejtve a krisztusi nagyság. Csak a Nagy Kinyilvánulás napján fog láthatóvá válni, tehát mindaddig:Elrejtett nagyságról van szó!

Názáret csendje

Fellépésekor Jézus mintegy harmincéves volt (Lk 3,23). Harminc évet élt Názáretben Máriával. Szent József már nem él, amikor megkezdi nyilvános működését.

A keresztény hit egyik nagy probémája ez a harminc év. Jézus életében itt sűrüsödnek a titkok, a csendes isteni, transzcendens mélység, mellyel az ember nem tud mit kezdeni. Húsvét legnagyobb ajándéka, hogy az apostolok felismerik, ki ez a Jézus. Isten! Az Istentől van, az Istentől jött, Isten az Istentől. De ez a húsvéti hit hátranéz a keresztre, és úgy látszik, a húsvéti misztériumban a Szent Sebek jelzik a kinyilatkoztatás lényegét. Azt valahogy el tudjuk fogadni, hogy Isten testben meghal értünk, de az a csendes harminc év elviselhetetlen.

Életige, 2016. november

Tematizálás. –  Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! A hit az egy valóságos tudatállapot. Egy belső tükör, mely a valóságot tükrözi. Méghozzá az elrejtett Valóságot: Ez pedig a személyes Isten. Egy jóságos személy lebeg fölöttem – ennek az érzésnek és sajátos vonzó mágnesességnek hatása alatt jövök-megyek. Ettől a felismeréstől visszhangzik a belső világom, mintha az én szívem hangja állandóan csak ezt mondaná: „Valaki fentről figyel, szeretettel kísér, mintha ölelni akarna, sőt ott áll melletted támogatásával.” „Ő mindent tud rólam, szándékomat, vágyamat, érzésemet, indulataimat követi – szüntelen együtt érző jóindulatával.”