Főpásztori üzenet Szent Család vasárnapjára
Dr. Márfi Gula veszprémi érsek körlevele
Főtisztelendő Paptestvéreim, Szeretett Krisztushívő Testvéreim!
Engedjék meg, hogy most, Szent Család vasárnapján és egyben 2017 utolsó napján megosszam Testvéreimmel a bennem élő aggodalmakat, ugyanakkor a lelkemet betöltő reménységet és örömet is.
1. Ami aggodalommal tölt el, az elsősorban Európa látványos elkereszténytelenedése, amit latin szóval dekrisztianizálódásnak is mondhatunk.
A Szentatyával való két órás együttlétünk alkalmával világossá vált előttünk, hogy ezt Szent Péter utódja is látja. Ő maga mondta, hogy vannak olyan európai pályázatok, amelyek nyertesei közül eleve kizárják azokat az országokat, amelyekben még nem törvényesítették a “melegházasságot” és nem hoztak létre a gender-ideológiát népszerűsítő intézményeket. – A gender-ideológia alapjaiban akarja megsemmisíteni a hagyományos családi életet, meg akarván szüntetni a nők és a férfiak közt lévő különbségeket, összetévesztve az egyenlőséget az egyformasággal.
Az Európai Unió vezető politikusai és a nyugat-európai országok vezetői közt alig találunk hívő keresztényeket, és igen kevés a normális családi életet élők száma is. Ha valaki nagy nyilvánosság előtt közzéteszi “másságát”, például azt, hogy ő se nem férfi, se nem nő, azt valóságos hősként ünneplik, selejtes produkcióval is megnyerhet bizonyos versenyeket …
Az Unió illetékeseinek keresztény-ellenessége megnyilatkozott abban is, hogy alkotmányának előszavában hivatkozott ugyan a görög-római örökség és a felvilágosodás jelentőségére, de nem említette meg Európa keresztény gyökereit, pedig a görög-római kultúra értékeit a keresztények – ezen belül főleg papok és szerzetesek – őrizték meg, és a felvilágosodás által meghirdetett: szabadság, egyenlőség, testvériség is csak a keresztény államokban érvényesül. (Keressük meg a szabadságot és az egyenlőséget az iszlám országokban, Indiában, Kínában vagy Japánban…! Ezekben az országokban a legfőbb erény nem a szabad akaratot feltételező szeretet, hanem az engedelmesség.)
Döbbenetes volt számomra, hogy a templomokkal zsúfolt Rómában az egyik állami egyetemre meghívták XVI. Benedek pápát egy előadás megtartására, majd visszamondták a meghívást, mondván, hogy az ő intézményük nem egyházi, hanem világi egyetem… Ez olyan tettnek minősíthető, mintha mi templomainkba, múzeumainkba senkit sem engednénk be, aki nem tudja igazolni, hogy keresztelkedett és bérmálkozott.
A különbség csak az, hogy minket azonnal kirekesztőnek minősítenének, miközben önmagukat nem tartják kirekesztőnek. (Erre mondjuk mi, hogy: kettős mércét alkalmaznak.)
Ugyancsak döbbenetes a karácsonyfák, betlehemek és keresztek eltávolítása Nyugat-Európa közterületeiről. Azt az angers-i (olv.: anzséi) regionális közgyűlés elnökétől hallottam Veszprémben, hogy én az ő intézményeikbe püspöki mellkereszttel a nyakamban nem léphetnék be… A tilalom természetesen az általuk legfontosabbnak tartott szabadság jegyében született meg…
Az Európai Bizottság 2016-ban kiadott 3 millió példányban egy naptárt, amelyben megtalálhatók az Unió keletkezésének fontosabb dátumai és a világ nagy vallásainak ünnepei is. Hogy-hogysem: a keresztény ünnepeket kifelejtették. December 25-nél egy üres lapot találunk, egy mondattal a lap alján: “A jóbarát megosztja foglalatosságaidat és osztozik örömödben.” Angliában a karácsonyt csak „gyermekek napjának” hívják, Franciaországban “karácsony-apóról” énekelnek.
Ezek után talán nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy a migráció támogatása mögött is a kereszténység elleni megmagyarázhatatlan – és talán ördöginek is nevezhető – gyűlölet húzódik meg. Ahogy kétezer évvel ezelőtt az írástudók és a farizeusok segítségül hívták az általuk gyűlölt Pilátust, hogy megszabaduljanak Jézustól, úgy hívják ma is segítségül az ultraliberálisok az ultrakonzervatív muszlimokat, hogy véglegesen felszámolják az európai kereszténységet, hogy megszabadítsák Európát Jézus híveitől.
Azt természetesen nem állítjuk, hogy ez a migráció támogatásának egyetlen célja, de hogy az alapcélok közt jelen van, abban biztosak lehetünk. Ha pedig a migráció okait kutatjuk, ezek közül nem felejthetjük ki az európai kereszténység meggyengülését. És ebben mi is bűnösök vagyunk. Mi hoztuk létre azt a vallási és demográfiai (népesedési) vákuumot (légüres teret), amely szinte magától hívja az erősebb vallást és az életképesebb társadalmat.
Létrehozva 2018. január 9.