Alig két hete voltam tagja egy szakmai egyesületnek, mikor részt vehettem az országos tanácskozásukon. Az egyszerű kitűzőn szereplő nevem nem mondott senkinek semmit, az emberek alig néztek rám. Esténként könnyekkel küszködve fejeztem be a napot egyedül a hotelszobámban, alkalmatlannak és túlterheltnek éreztem magam. Ez nem irigység, mondtam magamnak. Csak elcsüggedtem.

AZ írás Gyógyuljunk ki az irigységből először itt jelent meg KHM.