Bevezetés

Ma Magyarországon a közismert nagyegyházak mellett több mint 220 többé kevésbé ismert kisegyház, vallási közösség és világnézeti mozgalom működik. Szociológusok szerint ez utóbbi csoporthoz a lakosságnak kb. 1-2%-a kötődik valamilyen módon. E kisegyházakról, mozgalmakról, gyülekezetekről vagy egyesületekről legtöbbünk szinte semmit sem tud. Nem is nagyon törődünk velük egészen addig, amíg egyik hozzátartozónk kapcsolatba nem kerül valamelyikükkel.

AZ írás Tanácsok hozzátartozóknak „szektaügyben” először itt jelent meg KHM.

Sok más mellett azt hiszem, van egy kimondatlan, mélyen meghúzódó oka is annak, hogy közéleti kérdésekben miért alakul ki hívők között is sokszor éles véleménykülönbség. Arról van szó, hogy eltérően ítéljük meg a társadalomban a „vallásosság” veszélyét. Vannak, akik a „vallásosságot” (értsd: félszívű, felszínes vagy névleges kereszténység) a közéletben rosszabbnak tartják a teljes hitetlenségnél is, szerintük ugyanis a vallásosságban jóval több megtévesztés és ármány van, összességében ártalmasabb a keresztény ügyre nézve, mint a dacos ateizmus vagy az agnosztikus szekularizmus. A nyíltan vállalt hitetlenség legalább őszinte alapállás, nem tettet semmit, ezért érettebb a megtérésre is. Amikor a hitetlen trágár, parázna vagy tisztességtelen, talán csak a világnézetével összhangban cselekszik, de amikor a vallásos teszi ugyanezeket, ott mindig van valami összezavaró széthangzás. A fenti hívők a politikusok közül is inkább a nyíltan hitetlent támogatják, mint a hitét felemásan felvállalót, és a művészek között is többre értékelik azt, aki dacol az Úristennel, mint azt, aki hiába veszi a nevét a szájára. Mert ugye a langyosat meg az Úr köpi ki a szájából.

AZ írás Erkölcstelen vallásosság vagy istentelen erkölcs? először itt jelent meg KHM.

Napjainkban egyre gyakrabban találkozunk azzal, hogy kortársaink büszkén vallják magukat a ’maguk módján vallásosnak’. Éppúgy megjelenik ez a közbeszéd szintjén, mint a baráti, kötetlen találkozások alkalmával. Nemritkán e kijelentéshez büszke öntudat, polemizáló magatartás is társul.

Jelen tanulmány célja, hogy a jelenséget vallásszociológiai szempontból megvizsgálja, majd kitekintsen a mögötte álló filozófiai, világnézeti beállítódás elméleti alapjaira, végül a keresztény (katolikus) teológia eszköztárával válaszokat fogalmazzon meg a témával kapcsolatban. Újkeletű, változó vagy állandó attitűdként tekinthetünk-e rá? Csak kihívás, vagy egyben evangelizációs lehetőség is a történelmi egyházak, a keresztény kultúra számára?

AZ írás A ’maga módján való vallásosság’ először itt jelent meg KHM.