Úrnapi flashmob
Érdekes video tűnt fel a napokban az interneten: két kapucinus atya az Oltáriszentséget kivitte az utcára, a tömeg közé. Az alábbi írást kaptuk ezzel kapcsolatban, melyet most másokkal is megosztunk.
Érdekes video tűnt fel a napokban az interneten: két kapucinus atya az Oltáriszentséget kivitte az utcára, a tömeg közé. Az alábbi írást kaptuk ezzel kapcsolatban, melyet most másokkal is megosztunk.
Az üzenet, melyet meg szeretnék osztani, a szívem legmélyéből jön, s abból a felelősségtudatból, hogy védeni kell a társadalom legsérülékenyebb aspektusait. Ezek pedig az élet és a család szeretete.
Mai beszédem és civiljogi aktivista munkám három alapigazságon alapul:
– Minden ember érdemes arra, hogy emberi mivoltából eredően tiszteljék őt
– Semmilyen feltételek mellett nem tekinthető egy emberi élet kevesebbnek, vagy épp többnek, mint ami a maga abszolút valójában
– Minden emberi élet a fogantatás pillanatában kezdődik.
2. rész – A sértettség
Néhány hónappal ezelőtt a Novo-Tyihvini női monostor elöljárója, Domnika igumenia (apátnő) a belső magányosságról beszélgetett a nővérekkel.
A beszélgetést a monostor honlapján nyilvánosságra hozták, és nagy érdeklődést váltott ki. Mivel a probléma napjainkban rendkívül aktuális és az elmagányosodás társadalmunkban tömeges méreteket öltött, ezért a „belső használatra készült beszélgetésből” egy új, a szélesebb közönségnek szánt beszélgetés született.
A misszió és az evangelizáció fogalmának alakulása korunkban
A katolikus egyház a legújabb korban több lépésben új és új módon próbálta meghatározni a „martüria”, a „misszió” fogalmát.
Az egyház hagyományos meghatározása szerint: a missziós tevékenység vagy terület fogalomkörébe tartoznak azok ,,a népcsoportok vagy területek, amelyeken Krisztus és az Ő evangéliuma ismeretlen, vagy ahol hiányoznak a beérett keresztény közösségek, amelyek képesek arra, hogy az adott körülmények között megéljék, és más embercsoportoknak is hirdessék a hitet. Ez a helyzet a pogányokhoz szóló missziós tevékenységet igényli,, (vö. AG 6; EiE 45–49).1
Esztergom, 1988. III. 7.
Kedves Testvéreim!
A második olvasmányban egyfajta vallási elképzelést javít ki Jézus, és megtérésre hív minket. A megtérés, az ó- és újszövetségben nem azt jelenti, hogy egyik vallásból a másikba áttérek. Ezzel nem foglalkozik soha. Azt sem jelenti, hogy a hitetlenségből istenhívő leszek, mert ilyet meg nem ismer az ó és újszövetség. – Az ideológiai ateizmus. – A metanoia, a megtérés, amit Jézus hirdet, az azt jelenti, hogy vallási elképzeléseinkből, a már megismert, kinyilatkoztatott igazságokból, tovább merünk lépni. Tehát mindig aktuális az evangélium, az utolsó napig.
Sümeg, 1999. dec. 19. (Advent 4. vasárnap)
Krisztusban Kedves Testvéreim!
Lelkigyakorlatozó testvéreinkkel tegnapi imádságunkat úgy fejeztük be: add, hogy lássuk, amit tennünk kell, és azt végre is hajtsuk kegyelmeddel. De ha nem látjuk, hogy mit kell tennünk, hogyan hajtanánk végre? Mi az, amit tennünk kell, amit látnunk kell? A szentség útjának választása! De hogyha ezt nem látjuk, akkor hogyan tudnánk életünket megszentelni? Csak az Isten kegyelmével.
Elizabeth Lev a Duquesne Egyetem Olasz tanszékének keresztény mûvészet tanára írja:
Az elmúlt hetek legkeserûbb újdonsága az, ahogyan J.K. Rowling elárulta az olvasóit. A kedvelt Harry Potter könyvek szerzõje, Rowling ugyanis bejelentette a legutóbbi könyv részlet ismertetõjén, hogy Dumbledore homoszexuális.
Ha valaki nem tudná, Harry Potter varázsló tanonc, aki a Hogwart nevű varászló iskolába jár, s barátaival harcol a rossz erők ellen, melyet Lord Voldemort képvisel, s ebben a harcában segíti őt az iskola igazgatója, Dumbledore, aki a bölcsesség, a bátorság és az önfeláldozó szeretet megtestesítője. Az elmúlt tíz év során, mialatt a könyv sorozat megjelent, sok keresztény aggodalmaskodott, hogy rengeteg gyermek olvassa e könyveket, mely a boszorkányságot ártalmatlannak tünteti fel.
Évekkel ezelőtt volt alkalmam megismerni egy agilis fiatal katolikus papot. A plébánián járva hamar feltűnt, hogy semmi, a hitünkre vonatkozó jelkép / kereszt, szentkép, szobor / nem volt látható a falakon, a helyiségekben. Ez persze önmagában nem baj. Annál inkább meglepődtem, amikor egy belső helyiségben megpillantottam egy jóginak tűnő keleti tanító arcképét. Szerény érdeklődésemre megtudtam, hogy az atya mesteréről van szó, aki igazi lelki ember. Épp az elmúlt héten járt nála beavatáson és csakrabeállító szeánszon. A képem kezdett megnyúlni és nem tudtam jó helyen járok-e. Mivel azonban nyitott ember vagyok gondoltam, rászánom az időt és elbeszélgettünk. Súlyos dolgokat hallottam, úgymint a lélekvándorlásban való komoly hit, ingázás és radiesztézia, Jézusnak a nem emlékszem hányadik szellemi szinten való rezgése meg effélék.
Az inkvizíció „védelmében” közölt kétrészes cikket a Mandiner blog. A megjelölt szakirodalomra hivatkozó cikkek arra szeretnének rámutatni, hogy „ha megvizsgálunk egy-két összesített számadatot, rögtön több, az inkvizícióval kapcsolatos hamis elképzelést romba döntünk: azt, hogy egész Európát lángba borította volna, hogy kegyetlenül lecsapott volna mindenkire, és hogy lehetetlen lett volna szabadulni a karmai közül.”
Az alábbi idézeteket a híres jezsuita egzorcista Domenico Mondrone gyűjtötte össze, aki személyesen folytatott párbeszédet a Gonosz lélekkel ördögűző szertartásai során.
Novemberben gyóntatási továbbképzés volt Mátraverebély-Szentkúton, ahol előadást tartott Leopold Jablonský szlovák ferences exorcista. A Nagyszombati Főegyházmegye exorcistája az okkultizmus következményeiről és a szabadulás útjáról beszélt mintegy hetven pap előtt.
A Hittani Kongregáció levele a püspöki konferenciákhoz az egyháziak által kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélések kezeléséről
Az elmúlt napokban (május 3-i dátummal) a Hittani Kongregáció levelet intézett minden püspöki karhoz, hogy segítséget nyújtson a püspöki karoknak irányvonalak kidolgozásához az egyházi személyek által kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélések kezelésében. A püspöki karoknak 2012. május végéig kell ezeket az irányelveket megfogalmazniuk és eljuttatniuk a Hittani Kongregáció prefektusához, William Levada bíboroshoz.
A konstantinápolyi pátriárka elítélte Vassula Rydent 2011. március 16-án, a „kinyilatkoztatások” terjesztése, valamint más egyházban történt szentségekhez járulása miatt.
A témához ajánljuk az alábbi cikkeket olvasásra: A családfa gyógyítása – teológiai nehézségek Gál Péter: Az ősök miséjéhez James Manjackal: